Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-23 / 17. szám

Tizedik évfolyam. 17. szám. Pápa, 1899. április 23. A konfirmációra való készítés. A konfirmációra való készilós napjait éljük. Bizony furcsán vagyunk egy kicsit. Jó ideje már annak, hogy a konfirmációra való készítéshez jó tankönyv megiratását sürgöljük. 1897-ben már oda jutottunk (Egyhkr. kgy. jkv.) 153 1.), hogy az 1895- ben e célból hirdetett pályázat eredményeként Fülöp József körmendi lelkész munkáját 100 frttal ho­noráltuk. És — és tankönyvünk még ma is a régi. Mi lehet ennek az oka? Talán kicsinyes akadé­koskodás, hogy ne a pályadijat elnyert munka fo­gadtassák el közhasználatra ? Ezt gondolni nem lehet. A feltett kérdésre megadják a feleletet az illető jegyzőkönyvi pontok. Mi történt? 1895 október havában kihirdet­hetett a pályázat. A pályázóknak a munka tartal­mát óo módszerét illetőleg csupán ennyi tájékozást nyújtott a hirdetés: a szerző az ev. ref. egyház hitelvei és tantételeinek megfelelően, lehető rövid és népies keretben készítse munkálatát,.. Ez vol­­taképen annyi mint semmi tájékozás. Mert ha a dunántúli ev. ref. egyházkerület szándékozik hit­­erösitésre száut kézikönyvet készíttetni, ugyan akad­hatna-e olyan pályázó, a ki a siker reményével megpróbálhatná, hogy nem az ev. ref. egyház hit­elvei és tantételeinek, hanem talán az ág. ev, vagy épen a r. kath. hitelveknek megfelelő munkával nyerjen diadalt?! A tájékozás második fele se mon­dott semmit. Hogy lehető röviden és népiesen kell az ilyen könyvet megírni, ezt is tudnia kell min­denkinek, a ki ilyen munkához okosan fog. A rö­vidséget itt nyomtatott ívben kellett volna megha­tározni. Mindezt csak azért hoztam fel, hogy jelezzem, miszerint már a kiindulási pent se volt helyes. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy még ha csak a saját kerületünkhöz tartozó lelkészek, ta­nárok és tanitók körére akartuk volna is szorítani a pályázást: akkor is részletesen kellett volna meg­állapítanunk azt a keretet és módszert, a mely szerint a tankönyvet megiratui kívánjuk. Az 1895. évi egyhkr. jkv 93. p. szerint azonban épen nem kívántuk csak a mi embereinkre szorítani a pá­­lyázhatást. E pont u, i azt rendeli, hogy «a pá­lyázat az összes ev. ref. egyházi lapokban hirde­tendő ki.» A keret világosan tájékoztató megvonásának és a módszer egyenes megjelölésének hiánya volt a legfőbb oka, az én véleményem szerint annatc, hogy bár a pályadij kiadatott, a pályázat ered­ményével a bírálók nagy többsége még se volt meg­elégedve, s a döntés mind e mai napig se követ­kezett bee Nagy többséget mondtam, mert az 1897. évi őszi jkv 153 1. szerint a felkért 7 bíráló kö­zül csak háromnak volt az a véleménye, hogy vi­szonylag a X. számú munka a legjobb. Egyszersmind megbizatott a tanügyi bizottság elnöke, hogy a ju­talmazott munkát «az eddigi bírálóknak és a theol. akad. tanári karnak adja ki a két dicséretre mél­tónak itélttel együtt, hogy nyilatkozzanak az iránt, melyik munka volna eredeti alakjában vagy változtatással hitoktatási célra leginkább elfogad­ható.» A theol. akad, tanári karának bírálata úgy látszik egyik munkára se volt kedvező. Mert az 1898. évi tavaszi közgy. 60. p. szerint bár beadta jelentését, a közgyűlés mégis «felkéri püspök urat arra, hogy a konfirmációi káté pályázatán jutal­mazott, valamint a különösen megdicsért II. számú munkát egy általa felkért háromtagú bíráló bi­zottságnak adja ki, hogy adjon indokolt véleményt arra nézve, melyek lennének azon módosítások, a melyeknek figyelembevételével valamelyik pálya­munka hitoktatási célra elfogadható s kinyomat­ható lenne s erre vonatkozó jelentését a jövő köz­gyűlésre terjeszsze fel.» Az 1898. évi őszi kgy. 72. p, szerint a fi püspök ur azt jelentette, hegy a felkért bizottság, bár most már csak két munkát kellett bírálnia, «még ez ideig megállapodásra nem juthatván, mun­kálatával el nem készülhetett.» A munka megírására tehát adtunk 3/4 évet s 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom