Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-09 / 15. szám

1 HIN A NT ÜLJ PROTESTÁNS LaP. 238 A) Kedves lelkésztársam, testvérem az Urban és vér szerint! Nem vagy már ujjonc a pályán, a melyen ál­lasz. Evek óta munkálkodtál már azon a mezőn, a melynek mivelésére a Krisztus szolgái elhivattak. Tu­dod, hogy neked nem magadat, nem emberi változó tan­­tételeket, hanem a Krisztust kell prédikálnod, azt a ki meg/eszittetett és feltámadott a mi megigavulásunkért. Prédikáljad hát a Krisztust, úgy, mint prédikáltad eddig a sáregresi gyülekezetben, prédikáljad az ő igé­jét itt, e kenesei gyülekezetben is, a maga eredeti tisz­taságában. Ne a betűt hirdesd, a mely megöl, hanem a lelket, a mely megelevenít. S midőn az igét hirdeted, midőn népedet istenfélelemre, jámbor életre tanítod, mi­dőn hiveidet a reformált kér. valláshoz való hű ra­gaszkodásra, a reformált kér. egyházhoz való lángoló szeretetre buzdítod, soha ne szólj tiszteletlenül a mások vallásáról. Mert a mily szent mi előttünk a mi hi­tünk, a mi vallásunk, ép oly szent mások előtt az övéké. Mi szerethetjük a magunk hitét, a magunk vallását a nélkül, hogy a másokét bántanánk. Ne feledjük soha az apostol mondását: „Az Isten nem szeméig válogató; előtte nincsen sem zsidó, sem görög, sem szolga, sem sza­bados, hanem minden nemzetiségben kedves néki, a ki ötét féli és igazságot cselekszik.1,1 Ebben a szellemben „prédikáljad az igét; rajta légy mind alkalmatos, mind alkalmatlan időben ; feddődjél, dorgálódjál, intsed a hallgatókat minden szelídséggel és tanítással .“ A földet ekével hasogatják, hogy annak talaját termékenynyé tegyék. A te ekéd az isten igéje. Vesd kezedet ez uj gyülekezetben is az ekeszarvára és tartsd ott szorgalmatosán, hogy a sziveket jó termő földdé formálhassad. Mint jó pásztor, legeltesd a rád bizott nyájat kies mezőkön. Vigyázz, őrködj, hogy a nyájnak csak egyet­lenegy báránykája is, a te gondatlanságod miatt el ne vesszen, vagy mételyre, zavaros folyamokra ne tévedjen. Az ige szövétnekével világosítsd meg nyájad előtt a bol­dogságra és idvességre vezető utat. A hit erejével emeld fel az elesetteket, biztasd, bátorítsd a csiiggedő­­ket, csepegtess enyhítő balzsamot a fájó szivek sajgó sebére. A jó pásztor szereti juhait, életét adja a juhok­­-ért. Szeresd te is hiveidet. Árazd ki szereteted melegét a nagyokra és kicsinyekre, a gazdagokra és szegényekre, azokra a kik örülnek és azokra a kik sirnak. Forrj egybe híveiddel a szeretet tüze által úgy, hogy a mi azoknak fáj, neked százszorosán fájjon és a mi azoknak örömöt okoz, igazán örüljön annak a te lelked is. Mi­vel minden ékesszólásnál szebben beszél a tett „Légy példa a híveknek a beszédben, a nyájaskodásban, a sze­­retetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban, “ így leszesz hű szolgája a Jézus Krisztusnak ; igy várhatod, hogy egykor meghallod majd a helybenhagyó szót: „Jól van jámbor és hiv szolgám/“ Csak ily hű szolgálattal fizethetsz meg ennek a gyülekezetnek is azért a szeretetért, a melylyel téged, mikor a község­ből évek hosszú során távol voltál is, emlékezetében 237_____________________ megőrzött, megtartott, s most, mikor alkalu a nyílt reá, lelkipásztorául megválasztva, szülőföldedre visszahozott. B) És most hozzátok fordulok kedves hitrokonaim, a szent gyülekezet érdemes elöljárói, nagyjai és kicsinyei! Kérlek titeket, hogy azt a szeretetet, melylyel uj lelkipásztorotokat most környezitek, őrizzétek meg az ő számára továbbra is mindenkoron. Ezután ő hirdeti nektek az Isten igéjét, ő legeltet titeket, mint Isten­nek seregét, az ő kezéből veszitek az Ur Jézus megtö­retett testének és kiontott vérének szent jeleit, ő ke­reszteli kisdedeiteket, ő áldja meg az Isten szent ne­vében újaitokat és leányaitokat, midőn házasságot köt­nek, — ő kiséri ki nyugvó helyükre kedves halottai­­tokat, ő vigasztal titeket bánatotokban. A Jézus Krisz­tus szolgája lesz ő ti közöttetek s „vigyáz, mint szám­adó, a ti leikeitekért.“ Hü szolgálatáért adjatok ti is neki hűséget, szeretetet, hogy „örömmel munkálkodjék közöttetek és nem bánattal.“ Hűségtekkel, szeretetetek­­kel tegyétek ez ekklézsia lelkészlakát rá nézve kedves otthonná, hogy maradjon ő meg mindig abban a hité­ben, hogy haza jött és soha ne érezze magát idegen­nek közöttetek ! Es kérlek titeket és pedig a saját boldogságtok, a saját üdvötök érdekében kérlek : szeressétek az isten házát, gyakoroljátok a templomot szorgalmatosán. Hi­szen ez a hely az, melyről azt mondá a kegyes zso'ltár­­iró : „ Jobb itt, egy nap, hogy sem ezer nap egyebütt /“ Jöjjetek mindenkor szívesen e szent hajlékba és hall­gassátok itt buzgó figyelemmel lelkipásztortok szavát, vagyis inkább az Urnák szavát, mert hiszen szolgáiról ezt mondá az Ur: „A ki titeket hallgat, engemet hall­gat.Tehát az Urnák szavát, az Isten igéjét hallgas­sátok itt figyelemmel és buzgósággal, és aztán Jegye­gyetek az igének ne csak hallói, hanem megtartói, csele­­kedői is.u Es még egyet. Egy hires iró azt mondja : „Csak ép testben lakhatik ép léleké1 Áll e mondás nem csak az egyes emberekre, hanem a gyülekezeti életre, az ekklé­­zsiákra alkalmazva azt teszi, hogy csak abban az ekklé­­zsiában lehet erős a valláserkölcsi élet, a mely ekklézsia anyagilag is virágzik, a melyben külsőképen is mindenek ékesen és szép renddel mennek végbe. Ha lelkipásztoro­tok, a hitélet fejlesztése s a valláserkölcsi élet emelése céljából, arra törekszik, hogy ez ekklézsia anyagi ügyei rendbejöjjenek, virágzó állapotba hozassanak : támogas­sátok őt ezen törekvésében. S ha az egyházért, a temp­lomért, az iskoláért áldozatra hiv : adjátok meg szíve­sen az áldozatot, hogy az a szent örökség, mit hitbuzgó elődeitek rátok hagytak, el ne pusztuljon a ti kezete­ken, hanem inkább a ti buzgóságtok, a ti nemes áldo­­zatkészségtek folytán felvirágozzék s maradjon fen idő­ről-időre, nemzetségről nemzetségre! . . . * * * He már nagyon is kiterjesztettem beszédem vi­torláit ; bevonom hát azokat és téged, kedves testvé­rem, elbocsátlak kathedrádba. Egykor, évekkel ezelőtt, mint boldogemlékezetü elődöd segédje, már forgolódtál

Next

/
Oldalképek
Tartalom