Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-08 / 2. szám
Tizedik évfolyam. 2 szára. (Pápa, 1899. január 8. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság érdekében. Tíz éve már elmúlt, hogy a kor intő szózatát megértve, nemes lelkesedéssel vette kezébe a magyar protestantismus egy olyan irodalmi társaság megalapítását, a mely segítene azon a nagyon szegényes, hogy ne mondjam szégyenleui való állapoton, a melyben egyházi irodalmunk sínylődött. Tévedés volna azt gondolni, hogy a megelőző tizedekben nekünk nem voltak hivatott munkásaink. A magyar protestantismusnak mindig voltak oly érdemes, nagytó.dományu ^rfiai, a kik szerencsés körülmények között az egyházi tudományosság terén is sok maradandót termeltek volna. Inkább az volt a bajunk, hogy nem volt olvasó közönségünk. E hiány egyrészről lehetetlenné tette még a kész munkák kiadását is, másrészről lelohasztotta, sőt megsemmisítette a hivatott irók becsvágyát, munkakedvét. Ah, az olvasó közönség meleg érdeklődése kiszámíthatatlan áldásokat szülhet! De hiába, olvasó közönséget mégis csak a kész olvasmányok hozhatnak létre. Módot kellett hát találni arra, hogy szakavatott férfiak építő munkái úgy kerülhessenek a nyilvánosság elé, hogy a kiadás költsége őket ne terhelje, sőt hogy biztosan megkapják fáradozások tisztességes jutalmát. Ez 'a mód a társulás, az előzetes szervezkedés módja. így alakult meg a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság. Utolsó jelentésében igen helyesen formulázta e társaság ügybuzgó, érdemes titkára a társaság célját, mondva, hogy «a lelkes kezdeményezők előtt az a magasztos cél lebegett, hogy a keresztyén valláserkölcsi irodalom által necsak az egyház és iskola nevelő hatását erősítsék és nemesítsék, hanem hogy a nemzet általános kulturális és ethikai életébe is minél többet vigyenek be azokból az óletnemesitŐ erőkből, melyeknek a tiszta evangéliom révén az elvhű protestantismus a tegtermészetesebb letéteményese és legsajátabb birtokosa.» Valóban nagy és nemes cél ez; oly feladat, a mi csak a magyar protestántismus öot*zes erűinek közreműködésével valósitható meg. Oly feladat, a minek megoldása igaz jólétet árasztana ráuk, egyesekre és az egész nemzetre. A társaság vezetősége, az anyagi erő okos számbavétel éve1,. körültekintő figyelemmel működött a nagy cél megközelitésén. Megindította a «Protestáns Szemle» c. tudományos havi folyóiratot, a mely mélyre pillantó iránycikkeivel, komoly tanulmányra valló értekezéseivel hivatva van arra, hogy a jelenkort uraló vallási, erkölcsi és társadalmi kérdéseket megismertesse, megbeszélje és megoldásuk módozatait keresse. De hivatása az is, hegy egyházunk dicsőséges múltjára egy-egy fénysugárt vessen; hogy hordja össze az adatokat, a miknek művészi egybeszerkesztésével egy jobb kor hivatott történetírója élethű rajzát adhassa minden izében annak az istenes és hazafias munkának, a mit innenonnan négy századon át a magyar protestántizmus végzett. Figyelemmel kiséri e Szemle a hazai és a külföldi egyházi irodalmat, ismerteti az e téren■ megjelent munkákat. Sőt figyelemmel kiséri s az evangéliom mértékével mérlegeli mostani egyházi életünket. Tehát nem csak a tudománynak szolgál, hanem a gyakorlati életnek is; nem csak a múlt,, de a jelen is tárgya figyelmének. Könyvkiadványai (monográfiái) által igazán nagy szolgálatokat tett már is tudományos egyházi irodalmunknak, kiváltképen pedig egyháztörténetünk irodalmának. Évenkint egy-egy kötetet ad e fajta munkákból-2
