Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-26 / 13. szám

199 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 200 Zeke Kálmán indítványára a gyülekezet nagy lelkesedései egyhangulag kimondja, hogy fiók egyházzá alakul. A határozat az egyházmegyéhez megy fel, külö­nösen a csatlakozás érdemleges elintézése érdekéből. Nagy Gedeon felhívására az elöljáróság a követ­kezőleg alakult meg. Pőgondnok: id. Fáy Albert. Gondnok: Zeke Kálmán. Presbyterek: Köröm László Buday Plichta Cornél, Szoboszlay Mór, Fáy Árpád. Az elöljáróság tagjai az esküt nyomban letették. Zeke Kálmán felolvasta a könyöradományt kérő felség folyamodványt, melyet a gyülekezet magáévá tett s elfogadott. Ugyan csak az ő indítványára jkvi köszönetét szavaztak B.-Gyarmat város képviselő testületének a telek adományozásáért, Nagy Mihály alispánnak a terem átengedéséért, a kinek e köszönetét a presbyterium élén Nagy Gedeon esperes szóval is tolmácsolta. Köszönetét szavaztak még nagy leikedéssel Zeke Kálmán királyi táblai bírónak buzgó tevékenységéért. A gyűlés után a presbitérium tartott ülést. Délben pedig Tóth István vendéglőjében jöttek össze közös ebédre, melynek során Zeke Kálmán az adakozókat, Köröm László Zeke Kálmánt, mint gondos kertészt és Nagy Gedeont köszöntötték fel. (Nógrádi Lapok után.) Levél — a tengeren túlról. Nagy halottja van az amerikai protestántizinusnak. Egy olyan világi férfiú hunyta le örök álomia szemeit, ki egész életét az evangéliumi világosság terjesztése dicső munkájának s a krisztusi könyörülő szeretet gyakorlásá­nak szentelte. Azon kevesek közül való volt, kinek érde­meit minden vallásfelekezet egyaránt elismerte, nemcsak Amerikában, hanem világszerte. Ez az egyén, kit méltán tisztelhetünk meg a „világi pap“ elnevezéssel: J. C. Lan­phier, dékán volt. 0 létesítette, ő alkotta negyven eszten­dővel ezelőtt New-Yorkban a „szegények negyedében“ a legelső „Biblia olvasó és imádkozó helyet.“ A keresztyén ifjúsági és az u. n. Endeavor egyletet s számos egyéb ke­resztyén jótékonysági intézmények mind az ő kezdeményező munkásságának köszenhetik lételöket. (3 adta ezek alakí­tására az első impulzust. Mondhatnám, az ő általa elve­tett magból sarjadt az a hatalmas fa, melynek árnyéká­ban ma annyi szorongó, nyughatatlan lélek talál csendes pihenést, békességet. Munkássága bámulatos, kitartása, lel­kesedése, a szent ügy érdekében való fáradozása csodás volt. Ez az ember nem ösmert, nem akart semmi egyebet ösmerni, csak a Krisztust. 0 volt neki drága, Ö érte élt, halt. Semmi egyébért nem tartotta érdemesnek élni, csak hogy Krisztus dicsőségét prédikálja szóval és tettel. Egy­maga annyit tett Is*en országa terjedéséért, mint egész nemzedékek előtte vagy utánna. S ez kérem nem túlbe­csülése az ő érdemeinek. Munkáinak gyümölcse gyanánt ott állanak az ezreket számláló ifjúsági egyesületek, a szegényházak, levesosztó, ruházatot adó s egyéb hasonló irányú jótékony intézmények, melyek legelsőjét Lanphier szervezte. Ma minden egyházias szellemű lapban, mely a nép számára van Írva, találunk biblia olvasó kalauzokat. Ezt Lanphier hozta be először használatba. Élete áldás volt övéire, felebarátaira. Méltó, hogy mi is kegyelettel emlékezzünk meg róla, s koporsójára az elismQrés adóját letegyük. # ifi * Érdekes újításokat hoztak be Amerika szerte a templo­mokba. Speciálitás ez is, miben Amerika excellál, mint annyi másban. Újabban ugyanis minden számottevő na­gyobb templomban úgynevezett kérdő szekrények állíttat­tak fel, melyekbe a hívek által kérdések dobatnak be, mikre a lelkész istenitisztelet végeztével megfelel. Ezzel a templomi istenitisztelet iránt való vágyat akarják felköl­­teni az u. n. non church némbereknél, vagyis az olyan egyéneknél, kik eddig minden egyházi közösség körén kí­vül állottak. Másoldalról, s ez a valódi ok, szenzációssá akarják tenni magokat és kathedrájukat némely nagy pa­pok, kik nem elégesznek meg a babérokkal, miket Krisz­tus tiszta evangéliomának hirdetése nekik nyújt. Reám legalább határozottan ezt a benyomást tette a dolog, mi­kor nemrég egy ilyen istenitiszteleten részt vettem. Morális becse, evangéliomi tartalma nincs, azt hi­szem inkább dehonesztálja a papi méltóságot, sőt sokszor nevetségessé is teszi magát a lelkészt, mikor egy-egy bolond kérdésre kell neki nagy gyülekezet előtt megfe­lelnie, egyik papír szeletre például ez volt felírva: „mit gon­dol tisztelendő ur, miért oly piszkos Cbicagóbaz az Ló viz?“ A lelkész igy felelt erre: „régi közmondás azt tartja : piszkos viz, piszkos adminisztrációt mutat. Azt hiszem tehát, mig Harrisont (a jelenlegi polgármestert) meg nem buktatjuk, a Fekete tenger vizéhez hasonló folyadé­kot szürcsölgetünk.“ Egy másik kérdés; „lehet-e valamely titkos társu­lat tagja egyszersmind egyházi tag is ?“ Lelkész : „miért ne lehetne ! Nem találok a bibliában egy vonatkozást sem, mely kötelezné a keresztyént, hogy mindent nyilvános­ságra hozzon, a mit tud és vall.“ Ismét: „Hány százaléka az ön egyháza tagjainak valódi keresztyén ?“ Lelkész ; „Ezt nem tudom. Két cso­portba osztom híveimet. Megtértek és meg nem tértek csoportjába ; a kik magukról azt mondják, hogy megtér­tek, azokról tudom, hogy még meg nem tértek. A kik még meg nem tértek, azokat én igyekszem megtéríteni.“ Sokszor éretlen tréfát űznek a lelkészszel, mire van jó alkalom, h:sz a cédulák minden ellenőrzés nélkül do­batnak be a szekrénybe. Ilyenkor szellemes tréfával kell elütni a dolgot, mert különben a becsapott lelkész rová­sára nevetnek egy jót — ad maiorem Dei glóriám. Például egyik suhanc ezt kérdi a papíron : „mondja meg, hogy lehetne kitisztítani a Chicago folyót ?“ Lel­kész : „legkönnyebben úgy, ha ön krokodilokat hozatna Afrikából, azok felszednék a hátukra ások szennyet!“ Vagy : „látott már ön kétfejű vízi borjut ?“ Lel­kész : „még nem. Kérem, mutasson egyet! íme, hogy le lehet alacsonyitani a lelkészi kathedra méltóságát! Az amerikai kollegák felét már megtették annak a lépésnek, mely a felségest a nevetségestől el­választja. Én nem kétlem, hogy az újítás üdvös volna, ha csupa, a keresztyénség nagy titkai megfejtése után

Next

/
Oldalképek
Tartalom