Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-20 / 12. szám
193 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 194 liai tudósaiból szervezett munkatársaink teljes biztosíték a munka szellemi sikerére nézve. Most már közönségünkön van a sor, hogy tegye meg a magáét. Részemről meg vagyok győződve róla, hogy ha müveit közönségünk és egyházi testületeink is magukévá teszik a pártolásra méltó ügyet, a magyar Bibliai Lexikon sorsa anyagilag is biztosítva lesz. Ezért ismételten és melegen ajánljuk ezt a fontos irodalmi kérdést az irányadó lelkészi és világi körök munkás szeretetébe. A kegyelem Istenének áldása legyen a szent munkán! Szőts Farkas M. P. I. T. titkár. A főiskolai ifjúsági zászló felavatása. A márcziusi nagy napok emlékét főiskolánk tanári kara és tanuló ifjúsága ez évben a szokottnál is nagyobb lelkesedéssel ünnepelte meg. Örökre emlékezetes lett ez ünnepély, mivel ekkor történt a f'Őisk. ifjúság zászlójának a felavatása. A tornateremben előzőleg Pápa város képviselőtestülete tartotta díszközgyűlését, melynek ünnepi szónoka Gyurátz Ferencz a dunántúli ág. ev. egyházkerület derék püspöke volt. Méltó folytatása volt a városi díszközgyűlésnek a főisk. ifjúság zászlóavatási ünnepélye, mely ugyancsak a tornateremben tiz percnyi szünet után követte a közgyűlést. A szünet alatt a közönség egy kis része eltávozott, melynek helyét a nagyszámban érkezett újabb hallgatóság — nagy részt — hölgyek foglalták el, míg a terem hátsó részében az ifjúság helyezkedett el példás rendben. Az emelvényen a városi tanács helyét most a főiskola igazgatósága: Kis József főisk. és Kis Ernő főgimn. igazgatók továbbá notabilitások: Antal Gábor, ev. ref. püspök az ünnepély díszszónoka, Gyurátz Ferencz ág. ev. püspök, ■ dr. Fenyvessy Ferencz, orsz. képv., Kriszt Jenő, plébános, Ihász Lajos s nehányan a tanári kar tagjai közül foglaltak helyet. Az ünnepélyt a Himnusz nyitotta meg, melyet a főisk. énekkar ismert szabatossággal adott elő. Kis József főisk. közigazgató üdvözölte ezután emelkedett hangú beszédben a megjelent közöuséget igen helyesen mutatván rá, hogy a mai ünnep tulajdonképen a főiskolának márcz. 15-ki jubiláris ünnepe, mellyel alkalmasan lehetett az iíj. zászlófelavatását kapcsolatba hozni. Átadta ezután a szót Faragó János főgimn. tanárnak, ki ritka hévvel és szónoki lendülettel fejtegette március 15-ke és az ifjúsági zászló jelentőségét. A gondolatokban gazdag beszédből itt adjuk a zászló jelmondatairól szóló és a befejező részt: Hazánk szent földjét nem egyszer taposták ellenséges hordák hadai, nem egyszer ülték meg halotti torunkat kérlelhetlen elleneink. Mohácsnál azzal a háromszáz pécs1 tanulóval, kik a krónikás szavai szerint; „Profidé et patria gloriose occubuenint“ :.: elesett maga a nemzet is. Hogy el nem veszett, ennek a liáromszinü zászlónak köszönhetjük, ez egyesítette újra a nemzetet . . . Máskor nem a harc mezején fenyegetett veszély. Volt rá idó', hogy ez a zászló darabokra szakadt; a nemzet roeghasonlott önmagában. Az Isten nem engedte, hogy elvesszünk. Egy titkos kéz újra Összeszó'tte, újra összevarrta ezt a zászlót s alája sorakoztak a nemzet fiai. Bár ez a zászló magában is tanít, magában is int, buzdít és serkent bennünket, mégis, hogy oktatása annál is érhetőbb, buzdítása annál hathatósabb legyen, két jelmondatot himeztettünk rá. Az egyik oldalán azt olvashatjuk: „A haza minden előtt.“ Jól mondja Kölcsey, hogy nincs áldozat a mit hazánkkal szemben annak nevezhetnénk. Mindent, a mit éltünk folyama alatt arcunk izzadtságával keresünk, mindent, a mi előttünk becses fel kell tudni áldoznunk ezért a hazáért. Mert: „E szóban: haza foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész összesége“ . . . De a hazaszeretetnek nem szavakban, külsőségekben, hanem tettekben kell nyilvánulnia! Az ifjúság, mely e zászló alá sorakozik, legyen áthatva attól a tudattól, hogy a mikor tanulói kötelességének e főiskola falai között megfelel, nemcsak magának használ, hazája iránt való kötelességét is teljesíti. A nemzeti cimer a koronával őseink három, nagy erényére figyelmeztet bennünket. Ez a három nagy erény a hazaszeretet, szabadságszeretet, ragaszkodás az alkotmányhoz és a koronás királyhoz. Ez a három nagy erény tartott meg bennünket, mikor mellőlünk más, nagyobb nemzetek elvesztek, ez tart hat meg bennünket a jövőben is! . . . Nem zárjaki egymást ez a három erény, a király is, a haza is szabadságszerető népre bizhatja a maga ügyét, — szolgalelkü nép megbízhatatlan!- A zászló másik oldalán a főiskola cimere fölött ezt a jelmondatot olvashatjuk: „A tudomány hatalom“. Eddig karunk erejéről, kardunk éléről ismert bennünket a világ, a jövőben nem a harc mezején, nem karddal kell harcolnunk, hanem szellemi téren, szellemi fegyverekkel, a tudomány fegyvereivel. A tudomány megnemesít, magasra emel, hatalmat, felsőbbséget csak úgy biztosít, ha jellemmel, ha jó erkölccsel egyesül. A ki e zászló alá sorakozik, iparkodjék képzett, de egyúttal jellem.es fia lenni ennek a hazának! A régi magyaroknál sarkantyútlan vitéz hordozta a zászlót. Azt akarták azzal jelezni, hogy az alatt vagy győzni, vagy meghalni kell, de azzal a zászlóval megfutni nem szabad, mert azzal meglenne csúfolva az egész nemzet. Ha ezt a zászlót az ifjúság kiviszi e főiskola falai közül, ne felejtse, hogy ezzel össze van kötve a főiskola becsülete, a melyen foltnak esni nem szabad soha! Az a termő szederfa rajta a főiskola cimere. Több mint háromszáz esztendeje már, hogy e főiskola jó és rossz időben szolgálja a hazát és egyházat. Hogy múltjának emlékeit el ne homályosítsa, az első sorban a vezér s a vezetők dolga. Vezére ennek a főiskolánák a dunántúli evangyeliom szerint reformált egyházkerület püspöke, főtiszteletü Antal Gábor püspök úr, vezetői pedjg a tanárok. Azzal a hittel és meggyőződéssel adom át e zászlót a fogymnáziumi ifjúsági segítő egyesület nevében főiskola a
