Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-20 / 12. szám
185 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 186 védelmezésére 10 honvéd zászlóalj felállítását határozta el, a pápai ev. ref. főiskola tanuló ifjúsága e hivásra azonnal jelentkezett a zászló alá és mivel az első zászlóalj a pesti ifjúságból telt ki, a mi ifjaink közül legtöbben a 2-ik zászlóaljba soroztalak. Midőn pedig a hazának a szabadságharczban mind több védőre lett szüksége, ez iskola ifjúsága aránylag nagyon tekintélyes számmal állott azon névtelen hősök sorába, a kik dicsőséget szereztek a magyar névnek a világ előtt és ismerté tették a magyarok hősiességét és szabadságszeretetét, akik közül egyeseket mai napig is megtartott közöttünk a hazaszeretet tiszteletre méltó példányképeiül az isteni gondviselés. Majd midőn nemcsak a harcz pusztításait, hanem a nemzeti erő hosszú elnyomása s igy tétlenségre kárhoztatása folytán bekövetkezett hátrányokat és károkat csak úgy lehetett kipótolni, ha az állami és társadalmi élet nagy munkájában minden igaz honfi kiveszi részét, felajánlva szellemi képességeit, munkaerejét a haza oltárára: ezen mi iskolánk növendékeiből is a legkiválóbb erők kerültek ki a polgári békés munka terén, a kik eszük nagyságával, tudományuk mélységével oszlopos tagjai, vezér szellemei lettek azou nagy átalakulásnak, a melyen ezen nemzet alapul véve az 1848-ik év vívmányait az utóbbi 30 év alatt keresztül ment. A hazaszeretet és tudományszeretet volt vezércsillaga ez intézet ifjúságának mindenkor, ezt tények igazolták a harczmezőn és a békés polgári élet teterén, de legmegragadóbben igazolta a szabadságharcz leveretése után azon körülmény, hogy a midőn a főiskola ismét kebelére gyüjté elszéledt és sok viszontagságokon keresztül ment, de még több veszélylyel fenyegetett gyermekeit, az újra megnyílt főiskolában a tanári kar nagyrésze, de a felsőbb osztálybeli tanulók nagy része is a szabadságharcz hőseiből, a honvédekből került ki, akik tovább szolgálták és terjesztők itt azt a szellemet, mely ősidőktől fogva áradott ki e főiskolából a városra, a vidékre, a hazára. E szellem vezérlete mellett ez intézetnek ifjúsága nem ismert körében soha felekezeti és osztálykülönbséget, csak hazafias és tudományos érdemet, ezen két irányban nemes versenyt, a főiskolához való hálás ragaszkodást és egymás iránt önzetlen, törhetlen barátságot. Az új zászlóra tehát, mely hivatva van arra, hogy mint külső jel az ifjúság közös törekvésének kifejezője, élet irányának vezetője, eszményképeinek jelvénye legyen nem új, hanem az intézet régi szellemének jelmondatai vannak felírva. „A haza minden előtt“ és «A tudomány hatalom.» Sok százakra, sőt ezerekre megy azoknak száma, a kik ez intézetből kikerültek, s e zászlót nem látták, de követték; mert szivükbe volt mélyen vésve e zászló felirata. Legyen még több ezer azoknak száma, akik e zászlót ezután követik és annak vezér igéjét sem itt az iskola körén belől, sem kint az életben soha semmi körülmények között meg nem tagadják; soha arról, hogy a haza minden előtt és a tudomány hatalom meg nem feledkeznek. Véssétek szivetekbe e szavakat mélyen, kitörülhetlenül, szeretett ifjúsága e főiskolának, szavatokkal, tettetekkel, magatok viseletével ültessétek tovább az utánnatok következő nemzedékek szivébe. A nemzet színei, a nemzet czimere díszítik e zászlót és teszik te reátok, tanáraitokra, az egész iskolára nagy elhatározások, nemes törekvések forrásává, ne engedjétek, ne tűrjétek soha, hogy a nemzeti szin és nemzeti czimer azzal együtt a haza ezredéves dicsősége akár általatok, akár más által meggyaláztassék vagy csak meg is sértessék, mert csak igy fog büszkén ragyogni e zászló az intézet kebelében és marad mindig méltó tiszteletben, mint a mai nagy napnak és a mai ifjúság szellemének kegyelettel őrzött emléke, ha azok, kik egyszer alája esküdtek, alája sorakoztak, hozzá soha hűtlenek nem lesznek. Legyen is ez igy! Szivünk e hő óhajtásának teljesedésére kérjük Isten áldását, kegyelmet és ezzel avatsuk fel e zászlót, átadván azt rendeltetésének, hogy legyen színeiben, czimérében a rajta álló nagy eszmékben a főiskola ifjúságának vezére! Népeknek, nemzeteknek Ura Istene, a ki vezérled az emberiség történetét s mig az egyik nemzetet elveszni hagyod bűnei miatt, a másikat kimented nehéz helyzetéből és évezredek sorában méred ki élete pályáját, hálát adunk neked jóságodért. — Nagy volt a te kegyelmed és jóságod Atyánk mi hozzánk és a mi drága hazánkhoz, mert miután ezer éven keresztül sok nehéz megpróbáltatásokon keresztül vittél bennünket, a sokat szenvedett nép áldozatkészségét, türelmét, hazájához való ragaszkodását, vezéreinek bölcseségét, ifjainak lelkesedését nem engedted értéktelenné válni, hanem segítetted mennyei erőddel, hogy újjászületvén a kor szellemének megértése, eszméinek befogadása által, mint egységes nemzet, a létfenntartás és közszabadság új biztositékaival, a tudományos művelődés új eszközeivel kezdhesse meg pályafutását az előtte megnyílott új ezer évben. Nemzetünk történetének minden része, de különösen az újabb szakasza tanúskodik Atyánk arról, 12*
