Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-13 / 11. szám
Kilenczedik évfolyam. 11. szám. Pápa, 1898. márczius 13. ■A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztősé ghez Kis József felelős szerkesztő czimére küldendők. « --- ------------- — * Megjelenik minden vasárnap. A.z előfizetési dijak (egész évre 4 frt, félévre 2 frt), hirdetések, reolamatiők Faragó János fomvmkatárs ezimére küldendők. Emlékezés 1848-ra. — 1898. márczius ló-én. — Sötét, fekete felhők komoréinak Tavaszi mennyég máskor kék ivén, Bármerre üézek: most téli borúlat, S hideg közöny az emberek szivén; Enlelkemre is veti már az árnyat . . . — Jöjj emlékezés s fehér galamb-szárnyad Röpítsen ama szebb tavaszba át: Hadd ontsa rám melegét, sugarát. Dermedt szivét a földnek, mely legyinti: Tisztább, üdébb itt a laugy fuvalom ; Sugár-csókját a nap sűrűbben hinti, Dúsabb ígéret csüng a gályákon . . . Nem volt e földnek több ily kikeletje. Mámor borúit varázslón a szivekre, Szabadság édes, égi mámora . . . — Köszöntlek: eszmék tettdús, nagykora! Mi zaj riad? lm, ajkról-ajkra adják, Mint apostolok — az új szent Igét: „Egyenlőség, testvériség, szabadság“ Dobogtatja agg s fiatal szivét! S békén előbb: tintával, tollal, szóval, Harczban aztán: a büszke lobogóval, Karddal, vérrel is érte sikraszáll, Jelszava egy: győzelem vagy halál! Itt a szivek dalos madara szárnyal: Petőfi zengi bűvös énekét, Kossuth gyújtja ott lelke sugarával A szabad eszmék fényszövétnekét! ! . . A dal visszhangját zengi közel s távol, Az a szövétuek beragyog, világot Alacsony kunyhót, büszke palotát: S úr a szolgának testvér-jobbot ád. Harcz-riadóra — bérezi táj s a róna — Csaták virágát: hősöket terem; Kinek helye még anyaölben volna: Gyönge gyerek küzd véres harcz-teren . . . Hadak Ura mosolygó kedvvel nézi, Zsenge erejét ereje tetézi S hirvirág nyit, a hol jár, nyomdokán, Cserkoszoru a honvéd homlokán! Hogy tuduak élni! — Küzdve vaskarukkal. Nyár hevét állva, tűrve tél fagyát, Hogy tudnak halni! — utolsó szavukkal Áldva, imádva az édes hazát . . . Ajkukon a szabadság himnuszával Dalolva mennek szembe a halállal , . . Isaszeg, Sarló, Vácz s Buda foka: Dicsőségük megannyi oszlopa! — Ötvenszer nyíltak azóta a rózsák, Ötveuszer fújt a hervadás szele . . .. De nem bánta azt őszi múlandóság, Mely e szép tavasz édes gyermeke, Mely nek honfi-vér öntözte meg ágyát: Magyar szabadság viruló virágát, Mely ama dicső, szép tavasz-napon Tárta ki kelyhét büszkén, szabadon ! Nem volt e földnek több ily kikeletje, Márcziusnak ily Idusa — soha! ■ S bimbós tavaszt gyümölcsös év követte! . . . — Borulj le áldva hálás unoka: Hol a küzdők sírjai domborulnak . . . S bár körüled most felhők komoréinak, Bízva jelében — nézd, kövesd, imádd: Negyvennyolcz örökfényü csillagát! Lampéuth Géza. 11 f Az egyház és iskola köréből. * A dunántúli ev. rét egyházkerület hivatalos közlönye.
