Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-27 / 9. szám
145 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 146 czius 25-ikére összehívott rendes ülésig a törvényjavaslat sorsa a képviselőházban el fog dőlni. Az ág. hitv. ev. felekezethez tartozó bizottsági tagok ezzel szemben úgy látták, hogy a törvényjavaslat alapjában elvetendő azért, mert nem őszinte. — Ugyanis egy szó sincs benne arról, hogy ez az 1848: XX. t.-cz. rendelkezéseinek végrehajtását akarja ezélozni, de az ellenkezőt, azaz az ideiglenes rendezés czelzatát sem fejezi ki. Már pedig lehetetlenség belenyugodnia az ág. hitv. ev. egyetemes egyháznak abba, hogy az 1848: XX. t-czikk rendelte összes szükséglet fedezését a mai elviselhetetlen egyházi adóterhek mellett leendő alamizsnaszerü kiegészítés képezné, már pedig a javaslat jelen alakjának meghagyása mellett könnyen bekövetkezhetnék akár a mostani, akár különösen más kormáuy alatt, hogy a prot. felekezet további fizetésemelési követeléseivel szemben a végrehajtó hatalom erre a törvényre, mint az 1848 : XX. t.-cz. végleges végrehajtására mutasson rá. De több elvi kifogás is van. Nevezetesen ez a törvényjavaslat is megteszi azt a háromszázados gravámeiit képező megkülönböztetést a kath. egyház és a protestáns felekezetek között, melynek pedig az 1848: XX. t.-cz. óta meg kellett szűnniük. Nem fogadják el továbbá azért sem a javaslatot, mert az 1848: XX. t.-cz. kimondja, hogy ezt a javaslatot a kormány a felekezetek meghallgatásával köteles előterjeszteni; ez pedig nem történt meg. Végül pedig — az apróbb kifogásokon kívül, melyek mellett a tárgyalásokba bele lehetett volna menni, — nem fogadhatják el autonómiájuknak azt a semmibe sem vevését, mely nem az egyháznak, hanem a lelkésznek juttatja a fizetéskiegészitést, a melyet aztán az egyház törvényes fegyelmi hatóságának esetleges felmentő Ítélete daczára is megvonhat a közoktatási kormány. Mindezek alapján a bizottságnak az ág. hitv. ev. egyetemes egyház által kiküldött tagjai azzal a javaslattal kívántak az együttes ülés elé járulni, hogy a két protestáns egyház a mostani javaslatot, mint a törvény rendelkezésének meg nem felelőt s az autonómiába beleülközőt utasítsa vissza s a benne kontemplált alamizsnaszerü segélyt a javaslatnak iörvénynyé válása esetére se fogadja el. Összeülvén a két bizottság, Tisza Kálmán vezette a tárgyalást. Hosszas tanácskozás után az ág. hitv. ev. egyház részéről előterjesztették a feniebbi javaslatot. Erre megszólalt Tisza Kálmán s kijelentette, hogy közös határozatról nem lehet szó, mert ők már megállapodtak és pedig éppen ellenkező iránybaji. Ekként aztán az értekézlet eredménytelenül oszlott szét. — Az egyházkerületi számvevő-választás ügyében a következő levelet vettük: „Nagy tiszteletű Szerkesztő Úr! A Dunántúli Protestáus Lap folyó évi 7-i'k számában a vegyes közlemények rovatában egy egyházkerületi képviviselő azon óhajtása lett közölve, hogy „Konkoly Gyula utódjául“ jogvégzett ember választassék meg. Ez óhajtással nem érthetek egyet, mert Konkoly Gyulát nem ügyvédi oklevele tette jó számvevővé, hanem a számvitelben való szakavatottsága. Az egyházkerületnek nem jogász számvevőre, hanem szakavatott számvevőre van szüksége. Ilyen volt Konkoly Gyula — a ki mellékesen jogász is volt — ilyent kell keresni utódjául, ha nem lesz is jogvégzett. Az egyházkerületi s főiskolai pénztári ügyészek állásainak betöltésénél kell a jogászt keresni, de nem itt. (Elég jogászunk van a főiskolai gazdasági tanácsban, elég a főiskolai igazgató tanácsban, elég az egyházkerületen ; de olyan erőnk, a ki a számvitellel szakszeriileg foglalkoznék, a ki a számvevői teendőkben szakértő volna, az egyházkerületen — tudomásom szerint — egy sincs , — Rácz Géza urat sem véve ki, a kinek számvevői működéséért e sorok Írója teljes tisztelettel adózik. Az egyházkerületi közgyűlés bölcsessége tehát abban fog igazán nyilvánulni, ha szakembert és nem jogászt keres, mert Konkoly Gyulának csak igy talál méltó utódot. A jogi kérdéseket majd megoldják a fent említett testületek jogász tagjai. Személyekről nem szólok, mert ezen fontos állás betöltésénél egyedül a szakértelem lehet irányadó. Az azonban kívánatos, hogy azon állásra Pápán kiviil lakó, tehát a pápai helyi érdekek által nem kötött egyén választassék meg. E tárgyat nem volt szándékom becses lapjában szóvá tenni, de az említett közleményt elvi szempontokból nem hagyhatom észrevétel nélkül. Vitát provokálni semmi szándékom. Kér. tanácsbiró.“ — A M. Prot. Irodalmi Társaság ez évi közgyűlése ismét vándorgyűlés lesz, még pedig Kolozsvár városában. A Társaság titkára, Szőts Farkas, a múlt héten ez ügyben Kolozsvárit járt, a hol az erdélyi püspök, a kolozsvári két prot egyház elöljárósága, a theol. tanári kar, s a Társaság kolozsvári tagjai részéről a legelőzékenyebb fogadtatásban részesült. A közgyűlés valószínűleg május hónapban tartatik meg, előkészítését és rendezését a kolozsvári tagtársak voltak szívesek magukra vállalni. A társaság koszorú czimü népies kiadványai tárgyában a választmány határozatát ez alkalommal közölte a titkár a füzetek újra fölkért szerkesztőjével, dr. Kecskemélhy István thol. tanárral. — E határozat szerint a folyó 1898-dik évben ismét 10 új Koszorú-füzetet ad ki a Társaság, melynek áldozatkész másodelnöke, Hegedűs Sándor úr, az új füzetek Írói és szerkesztői honoráriumát, mintegy 500 frtot újra magára vállalta, mivel immár az ötödik ötszász frtot bocsátja a Társaság rendelkezésére. A Koszorú ez évi füzetei mind 4 kros füzetek lesznek. Tárgyuk : keresztyén vallási és erkölcsi eszmék népszerűsítése és szemléltetése történet, elbeszélés, rajz, életkép vagy párbeszéd alakjában, versben vagy prózában. Kidolgozásuknál fődolog az erőteljes, tiszta evangéliumi keresztyén szellem és a népszerű, magyaros nyelvezet. A dolgozatok, melyek a „Koszorú“ ismert alakjában kis 8- adrétü nyomtatott ivenként 24 faijával dijaztatnak, legkésőbb június 1-ig a Koszorú szerkesztőjéhez, dr. Kecskeméthy István theol. tanárhoz Kolozsvárra küldendők. írod. Társaságunknak ezt a határozatát tisztelettel ajánljuk népies vallásos iróiuk munkás szeretetébe. Szőts Farkas, a M. Prot. írod. Társaság titkára. — A budapesti „Loránttty Zsuzsanna-egyesület“ immáron a hatodikéve, hogy kimondott czéljához képest gyakorolja a „könyörülő szeretetett Az idén a munkásságát kiszélesítve „felvette a kicsinyek gondozását vasárnapi iskoláinkban“ s
