Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-27 / 9. szám
Kilenczedik évfolyam. 9. szám. Pápa, 1898. február 27. »■ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czimére kültlenclők. Az egyház és iskola köréből. Á dunántúli ev. ref. egjházkeriilet hivatalos közlönye.-IHOH*DDegJelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 4 frt, félévre 3 frt), hirdetések, reolam atiók Faragó János főmunkatárs ezimére küld en dők. V socialismus ellenszere. A socialists eszmék és tanok föltartózhatatlanul terjednek nálunk is. Ijesztően rohamos térfoglalásukról napi lapjaink időnként hirt adnak. Terjedésükkel megcsufolták az emberi bölcseséget. Xégy-öt évvel ezelőtt, — még az orosházi és a vásárhelyi zavargások idején is majdnem mindenki nevetségesnek találta azt a gondolatot, hogy a socialismus hazánkba behatolna. Biztosítva éreztük magunkat ellene, ügy vélekedtünk, hogy nálunk nincs annak talaja. Azt képzeltük: a socialismus csak az iparűző államok betegsége. Egyedül csak ott léphet föl és nőhet nagyra, a hol a létért való küzdelem nagy és erős. Mint a nyugoti államokban, a melyekben a néhány száz avagy néhány ezer gyáros és tőkepénzes plutokratával szemben tizezrei állanak a teljesen vagyontalan munkásoknak és a modern rabszolgák a kapitálisták kényétől függenek. A mi népünk azonban túlnyomóan földmivelő. — Iparunk kicsi, még a hazai szükségletet sem képes kielégíteni. E mellett nálunk a vagyon megoszlása is kedvezőbb. Hisz, vannak ugyan latifundiumok szép számban, a nagybirtokosok száma is ezrekre megy — de ezekkel szemben egész hadserege áll a közép és kisbirtokosoknak. Ezeknél pedig, a vagyontalan zsellérek is elég tisztességes keresetre tehetnekés tesznek is szert. Általában véve a mi társadalmunk alsó osztálya hasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzetben van külföldi sorsosainál. Hála Istennek, nálunk ismeretlen az a leírhatatlan, kibeszélhetett nyomorúság, melyben a külföldi szegényebb osztály nagyrésze sínylődik. Épen ezeket tudván, hallgattuk nevetve, ha valaki közelgő socialisnmsról beszélt. És ma már itt van. Mint kovász működik társadalmunkban, tünetei majd itt, — majd amott jelentkeznek. Miként a cholera járvány idején szokott történni, a vész sokszor egymástól nagyon is távol fekvő helyeken üt ki. Ez mutatja legjobban, hogy hazánk népe meglehetősen inficziálva van már. Valósággal úgy látszik, hogy a közei jövőben az egész európai continensen a socialis kérdések fognak dominálni. A politikai kérdéseket háttérbe fogják szorítani. Magában véve — kimondhatjuk — semmi rossz sincs, sőt igen természetes, ha az Ínség és nyomorúság sujtottai sorsukon könnyíteni óhajtanak. Mert hiába, szép dolog ugyan a szabadság, testvériség és egyenlőség -- de mellette százak és ezerek éhen halhatnak. És milliókra mehet azoknak a száma, a kiknek szemében a politikai jogoknál többet ér a kenyér. Abban a türelmetlenségben pedig, a melylyel az elégedetlenek a fennálló renden változtatni akarnak, tagadhatatlanul nagy vonzó és hóditó erő van. De másrészről épen ez az erőszakosság nagyon aggasztó. — Még aggasztóbb a socialismusnak egyház és vallásellenes irányzata. Különösen pedig az a tény, hogy a mozgalmakban az emberi természet legsötétebb és minden társadalmi életet lehetetlenné tevő oldala nyilatkozik meg. Értein a telhetetlen kapzsiságot és a henyeséget. A mi törvényhozásunk is megértette már az idők jeleit. A helyzet nyomása alatt foglalkozni kezdett a kérdéssel. Sőt intézkedett is már. De a hozott munkás törvény eredménye, hatása még a jövő titka. Annyi azonbau bizonyos, hogy nálunk is kezdik már belátói, miszerint a socialismust hatalmi szóval, csendőr szuronynyal ki nem irthatják, Bár teljes bizalommal vagyunk nagy szivük és nagy tehetségű vezető politikusaink, sőt a 9
