Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-20 / 8. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

124

143

•eddigi soraim, s e kérdések között, mert hiszen az irányról, a méretekről, e£?y 1*.erület igényeiről szólváD, mintegy arra a magaslatra czéloztam, melyre mindeme alkotásoknál a kerületnek helyezkednie kell, s az eszközt is per tangentem érintettem, melyet felhasználnunk jogunkban, sőt kötelességünkben áll, ha eme tervezgetéseket hozzánk méltólag mégis külön források igénybe vétele, újabb megterheltetésünk nélkül megvalósítani, létesitesiteni óhajtjuk. Első igénytelen felszólalásomban kifejezett álláspontomat, nézeteimet megváltoztatni nincs okom; hiszen az eddigi hozzászólók csaknem mindnyájan osztották, magukévá tették azt. Dr. Antal Géza részletes számítást, az akkor még szerkesztése alatt állott lapunk 49-ik számában is adott és közölt eme tervezetekre vonatkozólag, mely a theologiai internátust, valamint 40 képezdész bennlakási költségét tekintve is, az összes szükségleteket kerekszámban 80 ezer forintra teszi, kimutatja egyszersmiud az ezen összeg kamatos törlesztésére — b.2% — szükséges összeg fedezetét is 4274 írtban, mint oly biztos, változás alá nem e,ső jövedelemben, mely részint erre a czélra szánt fekvőségek alapjából, részint ugyanerre rendelt alapítványok kamataiból — Brader ház, leányinternátusi alapok — részint kerületi költségvetési tételekből származik, tehát nemcsak hogy semminemű újabb terhet, költségvetési zavarokat kerületünk háztartásában nem okoznak, hanem még számítás szerint 114 fi t költségvetés szerinti többletet eredményeznek.

Ellehetue igy helyezhető a theologia-akadémia, valamint a könyvtár a Jókai utczai részen felépitendő diszes monumentális szárny-épületben, méltólag egy kerület akadémiájához, s úgy, hogy ornamentikái tekintetben is helyessé egészítené ki a legújabb főgymnásium most bizony csonka épületét; elhelyezést találna és pedig ragaszkodom előző soraimhoz, valamint s főleg dr. Antal Géza számításán alapuló, s már terv és költségvetés alakjában is létezőleg —a .köztartás egy teljesen külön álló, a legújabb főiskola udvarán könyen elhelyezhető épület alakjában, s meglenne a helye a pénztárnak, bentlakást nyernek a theologusok, esetleg képezdészek is a nőkórháznak erre a czélra átalakítandó helyiségeiben, nem is szólva félve dédelgetett, jövendő nagyságának alapjait magában hordó kerületi leánynöveldénk, majd előbb-utóbb felsőbb leányiskolánk diszes impozáns elhelyezéséről a mostani uj collégium, esetleg Brader ház helyiségeiben.

Igaz ugyan, hogy e combinácziók, ez álmodozások ellen leginkább ez alakjukban, már is emelkedik egy tekintélyes hang, egyházkerületünk minden jóért, minden nemesért ifjú hévvel, lelkesedéssel ■hevülő főjegyzőjének, főtiszt. Körméndy Sándor urnák a hangja, ki a köztartást a női kórházba véli elhelyezendőnek s a képezdészek bennlakása felett egyszerűen napirendre tér, sőt sejteti, hogy a theolo-giai internátus oda leendő elhelyezésének sem barátja és támogatója.

Azonban bármily nagyrabecsüléssel viseltessem Is minden kimondott szava, nyilatkozata iránt s bármennyire tiszteletben tartsam is legtisztább meggyőződés szülte intentióit, mégis fenn kell tartanom még a képezdészek ottan leendő elhelyezésére vonatkozólag felhozott álláspontomat is, már csak azon azokon is, mivel a kerület 40 képezdész ellátására tett kötelező ajánlatot, abban pedig benfoglaltatik azok lakással ellátása is, a mi 30 írtjával a 40 képezdész után 1200 frtot teszen ki, a mit a kerületnek ki kell fizetnie minden évben s a mi 2/3 részben megtakarítható lenne azoknak a női kórházba leendő elhelyezésével. Nagyon természetes, ha az állam a képezdét internátusra rendezi be, s ott a mi 40 alapitványosuknak is mirnUn recompensatio nélkül helyet ad, az esetben önmagától elesik a képezdészek bentlakásának kérdése és előnye.

Hogy azonban theologusaink ott bentlakást ne nyerhetnének, hogy arra a czélra mért nem lehetne annak a helyiségnek egy részét elfoglalni és felhasználni, elképzelni sem tudom. Mi 150-en laktunk Sáros- Patakon a főiskolában, fele theologus, részben jogász, a másik fele gimnazista 32 szobában, egyben 4—5 és 4 évi ott lakásom alatt soha sem hallottam, hogy valaki onnan kitiltatott, vagy csak súlyosabb fenyítékkel is sujtatott volna! Megvoltunk minden kellemetlenség, botrány okozás nélkül, kisebbek a nagyobbakkal. Pedig bizony az ellenőrzés, a felügyelet nem volt túlságos nagy. Hetenként 3-szor, 4-szer jött megnézni a pedellus — ott háznagy — legfeljebb egyszer havonta valamelyik tanár, kire a tápintézet vezetése is bízva volt. Télen 5, nyáron 4 órakor meghúzták az iskola harangját reggeli felkelésre, estve 9, illetve 10 órakor lefekvésre. Megesett bizony, hogy kívülről hallgattam a harang hívogató szavát, az estvének ünnepélyes csendjében , de a reggeli szó már odahaza ért, daczára a két öl magas hegyes vaskerítésnek, melyen minden veszedelem nélkül átsegített a diák leleményesség! Legalább a 4 év alatt nem hallottam, hogy valaki annak dárdái között fennakadt volna, azóta sem szóllanak az újságok ilynemű esetről. No de azért nem dőltek le a kollégium falai, sem pedig kétségbe nem estünk az ifjúság romlottsága felett. Sőt jó lélekkel mondhatom el, oly nemes verseny, oly alapos készültég, oly önmüvelődési törekvés mint az időben a sárospataki theologián volt, nem gondolom, hogy lett volna más theologia akadémián !

Csak nem kell ezt olyan nagy apparátussal, igényekkel tervelni, combinálgatni. — Tiszta levegő, száraz, világos lakás, ez az a mit adnunk kell, s ezt adhatunk, csaknem semminkbe kerülve, minden megerőltetés nélkül. Nem tudom milyen társalgók, fürdő stb. szobák helyiségekre semmi szükség nincs. Egyszerű katonás bútorzat, semmi más. Ott a könyvtár, ott az olvasó terem, az előadások, mindazok a szórakozások, melyeket a tisztességes társadalmi élet nyújt, ezeket adhatjuk mi is, pénzünkbe nem kerülnek ezek. Miért ne könnyitenénk meg ezzel is theologus ifjaink tanulhatását, fentartását. Elég sajnos, ma bizony oda csak a legszegényebb ifjak kerülnek, a kinek pénze,