Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-13 / 7. szám

103 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 104 jesen kizártnak tekinthető amúgy is) megítélésénél mi lazábban járnánk el, mint. kellene. Olyan megté­­veiyedést pedig nem szabad föltételeznünk sem a mostani, sem a jövendő kultusz-kormányokról, hogy apró-cseprő, többnyire csak boszuból eredő feljelen­tések folytán fegyelmi eljárás megindítására való fel­hívásokkal zaklassa hatóságainkat és állítsa pellen­gére lelkészeinket. Némi aggodalmakat kelt bennünk a javaslat 15. §. második kikezdésnek e kifejezése „ha csak a hívek csekély száma a hitközségnek más hitközséghez csatolását (affiliatio) indokolttá nem teszi,“ ekkor t. i. a.jövedelem kiegészítésének felemelése megtagadható. Ez a rendelkezés nem tudjuk, nem okozhatna-e sok kárt olyan Zichy Nándor-féle kormányelnök vagy kultusz­­miniszter alatt; mert „ez esetben a vallás és köz­­oktatásügyi miniszternek jogában áll a felekezeti főhatóságot az illető hitközség önállóságának meg­szüntetésére felhívni.“ Igaz, hogy a mi dolgunk lesz a felhívást teljesíteni, vagy nem teljesíteni, de mégis tartunk egy kicsit tőle. Az ultramontán lapok már is azt pengetik, hogy affiliálják a protestánsok a kis gyü­lekezeteiket, akkor nem lesz szükség arra, hogy az állam az ő adójukból tartson nekik lelkészeket; hisz­­szük, sőt tudjuk, hogy ez a kikötés a mostani kor­mánynál semmi veszélyt se rejt magában, de a jövőt illetőleg nem titkolhatjuk el aggodalmainkat; mert ki állapítja meg, hogy mekkora az a csekély szám ? ! Legerősebb kifogásunk pedig az ellen van, hogy a törvényjavaslat teljes végrehajtása 10 esztendőre nyujtatik ki. A 3 első évben (1899. jan. 1-től kezdő­­dőleg) csak 600 írtra egészitettnek ki a fizetések, 800 írtra pedig a következő hat év alatt. Rendkívül hosszú idő; hisz ez alatt a 10 esztendő alatt hány gyermeket kell taníttatni a mi szegény családos pap­jainknak; hány helyen apadhat meg, előre el se gon­­dolhatólag a lelkészi jövödelem a felekezetnélküli­­ségbe átmenések által. Hány java korban levő férfi sokra hivatott munkaerejét fogja még ez idő alatt megbénítani a társadalmi állásához semmikép se illő szűkös javadalmazás. A mi szükségünk valóban olyan, hogy a segítségre csak ennyit mondhatunk: adjad Uram Isten, de mindjárt! Nem olyan meglepetésről van itt szó, a mit várni eszünkbe se jutott, hanem régi, jogos kívánságaink kielégítéséről; az állam ré­széről pedig régi, nagyon régi mulasztás helyrehozá­sáról. Óriási, állami eredetű vagyon jövedelmét él­vezte századokou át a római katholikus papság, mig mi igazán mostoha gyermekei voltuuk az államnak ; s most, a mikor végre, a jog és igazság szerint eltö­kélte magát, hogy felvesz bennünket anyai gondja­ira : ne vegyítsen keserű cseppeket örömünk közé, vegye fel azonnal a lelkészi fizetések kiegészítésére -szükséges összeget a költségvetésbe. Nem kicsinyel­jük azt az 1200000 frtot, a mire teszi a kormány a dörvénylavaslat keresztülvitelének végleges terhét, de ment is tartjuk olyan nagynak, mit állami erőnk meg me bírna. Bis dat, qui cito dat! Törvényjavaslat a lelkészi jövedelem kiegészítéséről. 1. §. A latin, görög és Örmény, szert. kath. lel­készek jövedelmének (kongruájának) kiegészítése je­lenleg rendezés alatt lévén, mig ezen rendezés be nem következik, a legszűkebb anyagi viszonyok kö­zött levő ezen lelkészek jövedelmének ideiglenes ki­egészítésére a törvényhozás az államköltségvetésben megfelelő külön összeget fog tölvenni. 2. §. A törvényesen bevett többi vallásfelekezet 1898. évi január hó 1-ig már rendszeresített lelkészi állásainak jövedelme az állampénztár terhére évi 800, i-letőleg 400 írtra egészittetik ki és a kormány ezen határozat végrehajtására a jelen törvényben megállapított módon és időben utasittatik. Az új lelkészi állások jövedelme csak akkor egészittetik ki évi 800, illetőleg 400 forintra, ha a vallás- és közoktatásügyi miniszter az új lelkészi állás szervezését az illető felekezet etőterjesztése alapján indokoltnak tartja. 3. §. A 2. §-ban meghatározott jövedelmi kiegé­szítés igénybe vétele végett a lelkészek illetékes fe­lekezeti főhatóságuk, illetőleg hitközségi elöljáróságuk utján a szükséges adatok bemutatása mellett a jelen törvénynek hatályba lépésétől egy éven "belül a val­lás- és közoktatásügyi miniszterhez fordulhatnak. Az 1898. évi január hó 1-ig már rendszeresített oly lelkészi állás, mely ezen egy év alatt be nem je­­lenttetett, jövedelme kiegészítésében nem részesíthető, kivéve azt az esetet, a midőn a bejelentés azért nem történt meg, mert a tényleg alkalmazott lelkész a 4. §­­ban előirt képesítéssel nem birván, 800 forintig ter­jedő jövedelmi kiegészítésre igényt nem tarthat és jövedelme az őt megillető 400 forintot meghaladta. A lelkészi jövedelmek kimutatása végett már eddig beszolgáltatott adatok annyiban vehetők figye­lembe, a mennyiben azokat a vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter elfogadhatóknak találja. 4. §. Jövedelmének 800 írtra való kiegészítésére csak azon lelkésznek van igénye, aki igazolja azt, hogy az illető hittudományt valamely hittani intézet­ben a hazai középiskola 8 osztályának elvégzése után; nyilvánosan vagy magán utón legalább 3 évig tanulta és ez utóbbi esetben valamely hittani intézeten vizs­gát tett, továbbá hitfelekezete részéről szabályszerű lelkészi képesítést nyert. 5. §, A 4. §-ban körülirt minősítést nem igazoló lelkész jövedelme csak 400 forintig egészittetik ki. Ha azonban ily lelkész az említett minősítést később igazolja, az igazolás napjától számitva jöve­delme 800 forintig fog kiegészíttetni. Azon körülmény, hogy valamely jövedelmi kie­gészítéssel ellátott lelkészi állás birtokosa 800 vagy 400 forintig élvezett-e jövedelmi kiegészítést, az utódra nézve figyelembe nem vehető ; e tekintetben minden­kor a 4. §-ban körülirt minősítés lesz irányadó. 6. §. ügy a 800, mint a 400 furintig terjedő jövedelmi kiegészítésre csak olyau lelkész bir igény­nyel, aki magyar állampolgárságát igazolja. Kis József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom