Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-11 / 50. szám

813 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP YegyEs l^özlEraériyEÚ — Halálozás. Öreg Dezse János, kinek neve úgy az őrségi ev. ref. egyházmegyében, valamint a dunántúli egyházkerületben is eléggé ismeretes, a múlt napokban meghalt 75 éves korában Puszta-Rádóczon. A megboldo­gult szorgalmas, eszes és vallását szerető lélek volt. Úgy az egyházi, mint a politikai téren folyton tisztviselő volt és Puszta-Rádócz községnek vezérférfia. A puszta-rádóczi ev. ref. iskola gondnokát vesztette benne. Az egyházas­­rádócz-i ev. ref gyülekezetnek is számos éven át volt főgondnoka. Nyugodjék békével! — Nemes adomány. Kluge Károly ur 26 rőf festett ruhaszövetet volt szives adományozni a pápai ev. ref. nőegyletnek, hogy abból a szegény gyermekek ré­szére ruhát varrasson. Nemes adományáért e helyen mond köszönetét a pápai ev. ref. nőegylet elnöksége. — A trentoni ev. ref. egyház templom alap­­kő-letételi ünnepélye. A trentoni ev. ref. egyház ok­tóber hó 23-án, a délutáni órákban tette le (épülő) templo­mának alapkövét nagy és fényes közönség jelenlétében. Az ünnepély magasztos és lélekemelő volt, szent öröm, buzgó áhitat járta át mindazoknak szivét, kik tanúi vol­tak a fontos mozzanatnak, mely egyházunk életében úgy szólván korszakot alkotó, kezdete egy szebb jövőnek s egyszersmind hatalmas bizonysága annak, hogy az ügy­­buzgóság, az áldozatkészség csudákat mivel, teremt és alkot minden időben. Felhangzott az ének, a hálaadó szent zsolozsma és sziv megindult, szem könybelábadt annak hallásakor. Midőn az utolsó akkordok is elnémul­tak, Csámfordi Ferencz lelkész tartott alkalmi beszédet, méltatva a nap jelentőségét; aztán imádkozott buzgón és áhítattal, kérve Istennek áldó, megsegítő kegyelmét és segedelmét. Az ezt követő gyülekezeti ének után tisztelendő Jurányi Gusztáv és egy angol lelkész intéztek lelkes szavakat az angol tesvérekhez, kik szintén szép számmal vettek rész egzházunknak örömünnepén. Ezek után Tóth Imre gondnok olvasta fel az eg3rház történetét, mely az adako­zók névsorával együtt az alapkőbe helyeztetett. Az alap­követ az egyház lelkésze s a többi jelenvolt lelkészek kalapácsütések kíséretében áldották meg, mire ismét meg­csendült a magasba szárnyaló ének és annak fenséges dallamánál oszlott szét az ünneplő közönség, gazdagodva egy emlékkel, mely átragyog majd az éveken, az időkön a min­denre feledés fátylát boritó időkön. Megjegyzendő, hogy az ünnepély fényét nagyban emelték a zászlóik alatt kivonult egyletek: I. magyar ref. templomi egylet; I. Magyar Tár­salgó és Betegsegélyző Egylet; Kossuth Ferencz betegse­­gélyző és temetkezési egylet; katholikus Szent István király egylet; görög katholikus Szent Mihály betegsegélyző egylet; görög katholikus Szűz Mária egylet; Szent András fiók egylet és három olasz egylet. Az erkölcsi és anyagi támogatásért fogadják egyházunknak hálás köszönetét. Az Ízléses s mondhatni impozáns templom deczember közepére készül el, mely dicsősége lesz a trentoni hithű protestáns magyarságnak. Az épités költsége berendezés nélkül 3165 dollár, melyhez az angol missió 2000 dollár kölcsönnel járul, a többit hittest vérein k, honfitársaink 814 áldozatkészségéből kell rövid idő alatt öszszehozni, ez bizonyára nem könnyű feladat, de hisszük és reméljük, hogy nehéz munkánkban a gyámolitás nem marad el és a szent ügy oltárára minden jó, nemesen érző sziv meg­hozza a maga áldozatát. (írálló. — Az egyesült államokbeli református egyház és az amerikai magyarok. A nevezett egy­ház az amerikai magyarságért már nagyon sokat tett. Kizárólag ez egyház buzgóságának köszönhető az, hogy ma Amerikában 8 öunálló magyar ref. egyház van, hét helyen már saját templommal. Örök hálával tartozunk ezért fentartó testületünknek. És most még nagyobb fokú mun­­kálódást terveznek ebben az irányban. Alaska arany me­zőinek felfedezése, Cuba és a Filip szigetek elfoglalása ugyanis felszinre vetette ezt a kérdést: vájjon nem volna-e czélszerü ez uj területekre missionáriusokat küldeni? Egy­házunk egyik lapjának, a Philadelphiában megjelenő „Messenger“-nek legutóbbi számában egy a szerkesztőség­gel közeli öszzeköttetésben álló férfiú erre vonatkozólag kijelenti, hogy bár elismeri is, hogy mindazok az egyhá­zak, a melyek a nevezett uj területeken működnek, — jó munkát végeznek a Krisztusért, — de egyházunknak itt bent is alkalma van szolgálni a Krisztusnak ügyét. És ha­talmas érveléssel kimutatja, hogy egyházunknak nem kell menni sem Alaskába, sem Cubába. A magyar népről a legnagyobb elismerés hangján szól, Bizony ez az egyház igaz barátunk és jó akarónk nekünk. A „Messenger“-nek ugyanebben a számában megnyugtató kijelentést olvasunk az utazó missionárius hivásáról is. A Potomac nevet vi­selő egyházkerület gyűlésén szóba jött ez a dolog, s mint olvassuk, itt nem tétetett ugyan inditvány ebben a tárgy­ban, de egy gyűlési tag szép összeget Ígért erre a czélra. Az Eastern Synod pedig 300 dollárt biztosított egy évre. Reméljük, hogy a jövő év tavaszán tervünk ebben az irány­ban is megvalósulhat. ffiYctteilas rész. Pályázat a dunántúli egyházkerület mezőföldi egyházmegyéjében levő kis-kovácsi reform, egyház lelkész-hivatalára. Ezen hivatal javadalma 1340 koronára lévén fel­véve, a lelkészi állomás IV. osztályú. Pályázó felszerelt kérvényét 1899. év január 14-re Szűcs János espereshez küldje Enyéngre. Veszprémin. Kelt Rév-Komáromban, 1898. december 5-én. Antal Gábor, dunántúli ev. ref püspök. Pályázat. A változás folytán megüresült nyárádi tanítói állo­másra pályázatot hirdetek 1899 január 15-ig. Évi fizetés 400 frt. Kérvények alulirotthoz adandók be. Szekeres Mihály, esperes. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: K.ÍS József. Főmunkatárs: Faragó János* Pápán 1898. az ev. ref fötanoda betűivel ny. Kis Tivadar.

Next

/
Oldalképek
Tartalom