Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-27 / 48. szám

777

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LaP.

már a mennyei megszámlálhatatlan sokaság közepette magasztalná és dicsőítené a jóságos mennyei Atyát.

Az Istentisztelet többi része bibliaolvasás, ima, prédikáció nem gyakorolt rám természetesen maradandó hatást az első alkalommal, mert nem értettem huszadrészét sem. De annál mélyebben benyomódott lelkembe ama nagyszerű gyülekezetnek képe, a mint áhítattal, mély megindulással, a külsőn is nyilvánuló belső lelki nyugtalansággal, hallgatta lelkipásztorát — azt az egyszerű embert, ki minden külső eszközt mellőzve, még papi ruhát sem öltve magára, tisztán az ige hatalmával bilincselte le figyelmét 7—8 ezer embernek negyven éven át. Örökre emlékezetembe vésődött az a jelenet a mint az Ur Jézus azon egyszerű, alázatos szolgája oda lépett az első karzaton a főbejárattal szemben levő üres térre (mert tulajdonképpen kathedrája sem volt), jobb és balfelől ültek a gyülekezet legjelesebbjei s megfogva a karzat vasrácsozatát és pár percig a gyülekezeten jártatva vizsgáló tekintetét, elkezdett beszélni nyugodt, inkább tanító, mint szónoki modorban, csak néha-néha emelkedve pathetikus kitörésekbe. Emlékezetembe vésődtek az „Oh minő dicső szent beszéd“ és más eféle kifejezések, melyekkel elragadtatásukat fejezték ki a hívek, a templomból a mint kiértek ; emlékezetembe vésődött különösen az a tisztes öreg, a ki előttem haladva két kis unokájával, folyton azt mondogatta nekik: Gyerekek, gyerekek ! micsoda pompás lelki lakoma volt ez megint.

Sok nagyszerűt láttam életemben, láttam Velencének régi palotáit, hol ma pók szövi hálóját ama termekben, melyekben hajdan hatalmasok világra szóló terveket szőttek, láttam Flórencben, Rómában, Nápolyban, Genovában mind azt, a mi hirdeti, hogy ott hajdan szebb élet volt; láttam a régi római kultúra felásott sírjait, álltam a kapitoliumon, hol többé nem „scandet cum tacita virgine pontifex,“ jártam a fórumon, ngyanazon a köveken, melyeken Róma büszke polgárai lépdeltek, elmentem a diadalkapuk alatt, melyek alatt elvonultak évezredekkel ezelőtt Róma győzedelmes imperatorai, visszhangzottak lépteimtől Pompéjinak 1800 esztendeig hamufódte utcái és házainak falai, láttam a természetnek is nagyszerűbb, csodálatosnál csodálatosabb müveit, a modern világ genie-jének alkotásai is eléggé ismeretesek előttem : de ha ma, midőn életemnek 40-dik éve már mögöttem van, azt kérdem magamtól : mi az a mi legmaradandóbb hatást gyakorolt rám és életem fejlődése irányának megadásánál lényegesen közreműködött: rögtön kész vagyok a felelettel: Spurgeon és gyülekezete tette rám a legmaradandóbb hatást, ezeknek láttára ébredett fel lelkemben a vágy, hogy az Ur szolgálatába álljak és hirdessem az igét melynek erejét és hatalmát soha magam előtt világosabban nem láttam, mint ama nagy férfiú müvében.

Az érzelmek, melyeket a természet müvei, avagy az emberi dicsőség ledőlt vagy még fenálló, de romlásra váró alkotásai keblemben ébresztettek: ünnepélyes, nemesitő érzelmek voltak szintén, de ép azért mert múlandóságra vonatkoztak, nem versenyezhettek

7 78

hatás dolgában oly érzelemmel, melyet egy ember örök érvényű munkája ébresztett bennem, mert örök becsüt csak az alkot, a ki lelkeket Istenországába vezérel; ennek müvét nem emészti meg az idő, nem még ama harag napja sem, melyen minden egyéb emberi alkotás nagy pusztulással elpusztul, sőt épen az enyészet ama nagy napján tűnik csak ki alkotásának dicsősége.

Sarkady Titusz.

YegyEs ^özlEményeg.

— Tisztelettel kérjük lapunk m. t. barátait, hogy az előfiizetési dijat minélelöbb beküldeni sziveskedjenek.

— Alapítvány egyházi czélra. Faragó János főgimn. tanár, lapunk fömunkatársa elhunyt édesanyja emlékére, a kistokaji ev. ref egyháznál 200 frtos alapítványt tett.

— Szives kérelem. Protestáns egyházi körökben napról-napra erősebben nyilvánul az az óhajtás, hogy itt a fővárosban egy protestáns szellemben vezetett napi lapot alapítsunk. Egy ilyen lap alapítása azonban |mindaddig nem létesíthető, mig erre a célra legalább kétszázezer forint tőkével nem rendelkezhetünk. Sok pénz ez és ki tudja, mikor hozhatjuk össze ! Addig is azonban fel kell használnunk az időt és a mennyire lehet, igénybe kell vennünk a meglevő lapokat. A „Pesti Napló“ megbízott engem azzal, hogy a protestáns ügyekről gyors és kimerítő tudósításokkal lássam el. A midőn tehát ezt a körülményt lelkésztársaim tudomására hozom, egyszersmind tisztelettel kérem: Kegyeskedjenek engem egyházuk, vagy egyházmegyéjük nevezetesebb eseményeiről értesiteni, hogy azokat tudósításaimnál felhasználhassam. A hozzám intézendő leveleket kérem : Budapest (Zugló) VII. kerület, Róna utcza 75. czim alatt küldeni. Teljes tisztelettel Péntek Ferencz ev. ref. lelkész. Melegen ajánljuk e felhivást lelkésztársaink és tanitóink figyelmébe* Annjd bizonyos, hogy nagyon kívánatos volna, ha napilapjaink gyorsan és híven értesülnének a mi dolgainkról s ha kimerítőbb, figyelmesebb és pontosabb tudósításokat adnának, mint a mennyit adni szoktak, és ha a katholikus egyház még pénzt is áldoz, pedig áldoz és nem is épen keveset, a sajtó befolyásolására: akkor mi is megtehetnénk és meg is kellene tennük legalább annyit, hogy ha önként feltárja valamelyik napilap a kapuját előttünk, hát éljünk az alkalommal s tájékoztassuk részletesen és híven. Csekély fáradságunk és a levél költsége szót se érdemel a nagy érdek mellett. A sajtó nagy hatalom: szövetkezzünk vele!

— P ilyakérdések a dunántúli ev. ref. egyházkerület pápai főiskolájában az 1898—99-ik iskolai évre. I. A Péczeli-díjra: Adassanak elő a fényre vonatkozó elméletek a legújabb időkig. A legjobb munka jutalma 33 frt 33 kr. II. A Deáki-dijra: a) Hittani szakból: Adassák elő a bűnnek történelmi fogalma s mutattassék meg Augustinus bűnről való tudományának helyessége vagy helytelensége ész- és szentirásból vett okokkal, b) Jogi szakból: A magyar református egyház alkotmányának története és jelenlegi állása, c) Bölcsészeti szak