Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-30 / 5. szám
75 PUN ANT ILI PROTESTÁNS LAP. 76 A mi a belmissiót illeti, természetesen e helyen és ez alkalommal, nem az egyes gyülekezetekben kifejtett, vagy kifejtendő lelkészt működés mikéntjére gondolok, hanem gondolok az egyházmegyének, mint hatóságnak, azon nagyfontosságu szerepére, melyet az egyes gyülekezetekkel s az egyes egyháztagokkal szemben elfoglal. Méltóztatik tudni, hogy az u. n. egyházpolitikai törvények életbe léptetése óta, többé-kevésbbé az egész magyar protestáns egyház kebelében oly tünetek mutatkoznak, melyekkel szemben állást faglalni elsőrendű kötelességünk. Az egyházi közterhektől való szabadulás, vagy taláu a hitbeni lágymelegség vagy a vallás szertartásai iránti közöny s nem ritkán a lelkész és egyháztagok közt felmerült személyes /súrlódások miatt, habár nálunk még számottevőleg nem is, de több és több felől s mind sűrűbben és sűrűbben merülnek fel azon esetek, hogy a neves kálvinista magyarság tagjai, az egyház kebeléből kilépnek és felekezetnélküliekké lesznek. Az állam, természetesen a felekezetek efféle belső bajaival nem gondol, sőt mellesleg megjegyzem, még a lelkészek minimális fizetésének törvényhozási utón leendő rendezésével is késik. Maga az egyház pedig felfelé való loyalitásával, lefelé pedig a rendbontókkal szemben is alkalmazott dédelgetődével, a gondolkozó főre kétségkívül azt a benyomást teszi, hogy a magyar protestáns egyház, ha nem is éppen válságnak, de minden esetre nagy és kinos megpróbáltatásoknak néz elébe. Részemről, a mint az a mai alkalom természetéből folyik, nem koezkáztathatok meg már esperesi első ténykedésem alkalmával semmiféle indítványt vagy felhívást; de, ha az egyházmegye idején valónak tartja, szives készséggel hozzá fogok járulni más alkalommal ahhoz, hogy a felső-borsodi egyházmegye példájára, egyházmegyénk is szót emeljen s vagy a szathmári, vagy az erdélyi javaslatok, vagy a dunántúli ágost. hitv. evang. egyházkerület ismeretes memoranduma szerint, a lelkészi fizetések rendezése tárgyában a főtiszt, egyházkerületre felírjon. Az erdélyi kerületbe kebelezett orbai s a dunamelléki egyházkerületben a felső-baranyai egyházmegyek legutóbbi közgyűléseik alkalmával, abból az elvből indulva ki: vessétek ki a gonoszt közületek, és a ki nem enged a mi beszédünknek, azzal ne társalkodjatok: a felekezetnélküliek és a vallásos szertartások igénybevételét mellőzokke! szemben, oly határozatokat hoztak, melyek a prot. felfogással össze nem egyeztethető dédejgetés helyett, a meglazult egyház- Jegyelem érdekében megérdemlik, hogy alkalom adtán mi is figyelemre méltassuk. Kétségtelen, hogy a belmissió terén még nagyon sok a tenni és munkálni való. Részemről tehát nagyon szükségesnek tartanám, hogy neesak az egyesek, de az egyházmegye mint hatóság is, tegye meg minden irányban a szükséges intézkedéseket, melyre nézve, ha az egyházmegye figyelemre fogná méltatni okaimat, legközelebbi találkozásunk alkalmával, ha méltóztatnak megengedni, szerencsés lehetek konkrét javaslatokat is koczkáztatni. A mi most már az egyházmegye pénzügyeinek rendezését illeti: ez alatt természetesen nem a főgymn. és gyámoldai pénzek kezelésére, hanem az elzüllésuek indult egyházmegyei közpénztárra gondolok. Mint méltóztatnak tudni, az egyházmegye közpénztári vagyona mindössze 3517 írtból áll. S köztudomású dolog, hogy a szaporodás helyett meg van támadva maga a tőke is. Es pedig most már anynyira, hogyha új jövedelmi források által tőkegyűjtésre7 nem gondoskodunk : talán egy évtized alatt oda juthatunk, hogy a közpénztár vagyona teljességgel feloszlik. Részemről ugyan azon leszek, hogy az időről-időre elkészített és közgyűlésiig helybenhagyott költségvetés keretébe mozoghassunk, de mégis jó előre s egész nyomatékkai meg kell jegyeznem, hogy a jelen rendszer mellett, azon időre, mig az egyházkormányzat élén maradok, semmiféle garancziát nem adhatok és semmiféle felelősséget nem vállaltiatok. — Kérve-kérem tehát a ut. és tek. egyházmegyét, hogy kegyeskedjék mielőbb intézkedni az iránt, hogy az egyházmegye területi és népességi viszonyainak, a representálás költségeinek, mint a közigazgatás és törvénykezés jól ellátásának érdekében, a közpénztár bármi áldozatok árával is, úgy rendeztessék, hogy az egyházmegye érdeke károkat ne szenvedjen! Mielőtt szavaimat végezném, még egy kijelentést teszek. Nálunk az esperesi állás tiz éves cziklusok szerint van betölve. Ez a cziklus azonban a mi egyházmegyénk temperamentumának talán kissé hosszú idő. A magam részére tehát csak azt kérem, hogy azt az időt, melyet az egyházmegye nekem ajándékozni fog, engedje meg arra használni, hogy közöttünk, az egyházmegye beléletében, a rend és jó békesség, kifelé pedig, hogy az egyházmegye tekintélye minden irányban megszilárduljon. Nem tudom, mert az teljességgel nem tőlem függ, hogy lesz-e sikere az én jóakarattal és hűséggel végzendő fáradozásaimnak '? Nem tudom, hogy fogok-e csak egy porszemet is vihetni az egyházmegye beléletének fejlesztéséhez ? De. ismételve kijelentem, hogy az esperesi állást, melyet mint mondottam, nem vártam, és nem óhajtottam, csakis azon erkölcsi ambitióval fogadtam el, hogy az egyházmegyei közönség jóakaratu és kitartó támogatása mellett, gyarló tehetségeim szerint használhassak itt lent az egyházmegyén és fent az egyházkerületen, az egyházmegye ügyeinek. Mely kijelentéseim után, mielőtt az egyházmegyei jóakaratu és bölcs támagatásáért esedezném, megemlékezvén arról, aki jő volt en előttem Jeruzsálemben, kötelességemnek tartom, hogy az új esperes a székét elhagyott helyettes espereshez forduljon, s neki az egyházmegye nevében hálás köszönetét mondjon. Nagytiszreletü uram! fogadja tehát az én egy-5*