Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-13 / 46. szám

747 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 748 kér. iskolákat. Már sok önálló ev. missziói gyülekezet van ós maguk teremtik elő a szükséges költségeket. — A magyar liturgia. A mióta 1896. julius 29-én Budapesten az egyetemi templomban a hajdudo­­rogiak elmondták a magyar misét, azóta a magyar liturgia ellenségei minden követ megmozgatnak, hogy útját állják ennek a hazafias mozgalomnak. Ez el­lenségek sorában vezető szerepet játszanak most a ma­gyarországi katholikus papság ama internacionalista tagjai, akiknek szócsöve gyanánt Zichy Nándor gróf kiadta azt a hírhedt jelszót, hogy előbb legyünk kato­likusok és csak azután magyarok ; ami a valóságban nem egyéb, mint Kolonics bibornok ismeretes mondásának második kiadása : faciam Hungaros prius catholicos, de­­inde servos. Most azon mesterkednek, hogy zátonyra vigyék azt a dicséretes akciót, melyet a görög-katholi­­kusok országos bizottsága megindított azzal, hogy or­szágszerte, de különösen a ruthének lakta vidéken alá­írásokat gyűjtsenek a magyar liturgia behozatala érde­kében. A ruthén kolostorokból, még Galíciából is, szer­zetesek járják be azokat a vidékeket és a lakosságot izgatják a magyar liturgia ellen. Többen ama jezsuiták közül, kik néhány éve a pápa engedélyével átvették a Vazulról nevezett görög-katholikus szerzetes rend re­formálását, az utóbbi időben meglátogatták a magyar­­országi hasonnemii szerzetes házakat és mindenütt agi­­tációt folytattak a glagolita vagyis ó-szláv szertartás érdekében. Mindez bizonyára nem történhetett a ma­gyar egyházi főhatóságok tudta s beleegyezése nélkül, amelyek kezdettől fogva éppen nem mutattak nagy haj­landóságot a magyar liturgia behozatalára, de nyíltan nem mertek szembe szállani ezzeUa hazafias mozgalom­­mai. Annyi bizonyos, hogy az aláirások gyűjtése meg­akadt ; nevezetesen pedig úgy a munkácsi, mint az eperjesi görög-katholikus egyházmegye papságának te­kintélyesebb tagjai úgy a központban, mint a vidéken, következetesen kitértek a petíciók aláirása elől, annál kevésbbé tettek bármi számba vehető lépést annak elő­mozdítására. Az oláh katholikus papok, kiknek hívei az észak-keleti megyékben vegyesen laknak a ruthé­­nekkel, nyiltan szembe szálltak a magyar liturgiával, és pedig legnagyobb valószínűség szerint felső egyházi hatóságaik utasítására, a melyek nem ok nélkül tarta­nak attól, hogy ha Róma megengedi a magyar misét, akkor ők nemcsak hogy nem folytathatják az oláhositást, de elvesztik az eddig elfoglalt tért is Magyarországon, mert akkor a visszamagyarositást nem gátolhatják meg. Mindezek úgy Magyarországból, mint Galíciából egvre ostromolják a pápai nunciust Bécsben, sőt egyenesen a pápát is, hogy a magyar liturgia ügyében megindított mozgalmat egyszer mindenkorra tiltsák be. Bízvást el lehetünk készülve arra, hogy a jelzett szláv-oláh össze­esküvés a mai körülmények közt meg fogja hiúsítani a görög-katholikus országos bizottság nemes akciójának sikerét. De viszont a pápa a most folyamatban levő moz­galmat sem fogja elitélni, amint elállóit annak a dekré­tumnak a végrehajtásától, mely anathema terhe alatt til­totta a magyar nyelv használatát a misénél. Róma az időtől s a szlávság alattomos mesterkedéseitől várja azt, hogy a magyar liturgikus mozgalom a homokban szét-foly­­jon. De azért görög-katholikus véreink csak tartsanak ki a jelenkor ez első jelentőségű hazafias mozgalmában és akkor ügyük diadala biztosítva van, mert a szívós ki­tartás előtt Róma, mint mindig, meg fog hátrálni. M. H. — Amerikából. 1898. október 23-ika nevezetes na]) lesz az amerikai magyar ref. egyházmegye történe­tében. Három lelkész köszöntött be gyülekezetébe ezen a napon — S Trentonban az alapkőtételi ünnepélyt tar­tották. Haladunk — ha lassan is. Hisszük, hogy a há­rom uj lelkész, — mint komoly buzgó férfiak — moz­gásnak indítják egyes vidékeken a Bethesda tavát; erőnk megnagyobbodik, számunk megszaporodik, s a csorba, a mely az évben esett meg egyházunkon — ki lesz köszörülve. Fogadjuk uj lelkészeinket igaz örömmel és lelke­sedéssel. Örömmel és lelkesedéssel jöttek ők is. Arra törekedjünk mindnyájan, hogy ne juttassuk eszükbe, hogy távol vannak az édes hazától. Egy akarattal s buzgósággal támogassuk őket munkájukban. Az uj lelkészek megérkezése felett érzett öröm mindnyájunké. Mert ha az egyes egyházak erősek s azokban arra hivatott vezető van, a ki igazán lelki­­pásztor — úgy az a köznek is hasznára van. És még egyet. Lelkésztársaink nem maguk jöt­tek. Elhozták feleségeiket is. Ha a férfiakat üdvözlés illeti, mennyivel inkább a nőket. A férfi erős küzdel­mekre hivatott s akadályoktól vissza riadni nem sza­bad. A nő gyengéd — nyugodt életre van hivatva — s ha mégis kész a küzdelmekre: meg kell hajolnunk előtte. A mi papnőink pedig együtt küzdenek férjeik­kel. Segítő társuk a munkában. Ezért egy hivatása ma­gaslatán álló papné sokat cehet a gyülekezeti életben. Ezért üdvözöljük szivünk igaz örömévéi a mi uj pap­­néinkat. Az uj lelkészek: Konyha Pál pittsburgi lelkész és neje, Csutoráé Elek clevelandi lelkész neje és kis lányával —, Hamburszky Gyula mount-carmeli lelkész. ŐráUó. — A dunántúli ev. ref. egyházkerület által „Erzsébet királyné“ emlékére alkotandó kér. leányinternátusi alapra adakoztak: Cseke Bálint ev. ref. lelkész 4 kor, dr. Balkai Béla ügyvéd 10 kor. Vikár János ref lelkész gy. 2 kor 60 fii. Galambos László ref. lelkész gy. 31 kor 40 fii. dr. Kemény Kálmán tb. főbíró 2 kor. Böjtbe János ref. tanitó gy. 6 kor 50 fii. Mihályfi Iván 4 kor. Szili János közjegyző helyettes 10 kor. Kérész esi ref. egyház 4 kor. Fehérvári Gyula ref. lelkész gy 7 kor. Bózsa Kálmán ref. lelkész gy. 3 kor 80. fii. Békássy István 20 kor. Weninger Mátyás 20 kor. Osvald Kálmán püspöki titkár 2 kor. Mezei János ref. lelkész gy. 8 kor. Szabó Aladár s. lelkész gy. 3 kor. Babos Kálmán nyugalmazott tábornok 4 kor. Szántó János 1 kor, Demjén Márton ref lelkész gy. 68 kor 52 fii. Szabó Zsigmond ref. lelkész 28 kor 80 fii. Csaj thai Máté ref. lelkész 2 kor. Sz. Kis Károly ref. lelkész gy. 20 kor, 3(1 fii, Dalmady Imre 21 kor 90 fii. Komlósdy ref. egy­

Next

/
Oldalképek
Tartalom