Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-13 / 46. szám

743 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 744 a latin eredetiből ültette át a Walthariust.“ Odébb : „A Walterdal tisztán mint költői alkotás is a középkornak egyik legkedvesebb terméke, melyet Kőrös Endre sike­rült átültetésében élvezettel olvashat minden leány is.“ Saját bírálatunk helyett pedig hadd álljon itt a Pg­­illetékesebb szaklapban, az Egyetemes Philologiai Köz­lönyben Sebestyén Károly dr. szakavatott tollából megje­lent következő részletes birálat : Scheffelneb kitűnő átdolgozása nagy népszerűséget szerzett a láugelméjü barát latin hőskölteményének : a Wall kartusnak, Valamint ő maga ismertté lön egész vi­lág szemében a róla nevezett regény által, úgy műve is a német olvasó közönség kincsévé lett a regénybe foglalt forditás utján. Neve a dicsőséget, munkája a népszerűsé­get bőven megérdemli. Me. nagyon helyes Koegel Ru­dolf véleménye*): „Ha a Walter eposz a mai Ízlésnek élvezhetetlen volna — hisz latin alakjában is már csak nem ezer esztendős és eredete sokkal korábbi időbe ve­zet vissza— ha a művészeti elvek, melyekből eredeti, el­évültek volna, akkor Scheffel mesteri mivolta sem önthe­tett volna belé uj életet. Csak a klasszikus mű dacol az idővel.“ Mindazáual kétségtelen, hogy e költemény sorsa szorosan összefügg Scheffel átdolgozásával s nem érte volna meg újjászületését s újjászületésében váratlan dia­dalát a jeles fordító munkája nélkül. A ki ma a Waltha­­riust élvezni akarja, nem tér többé vissza sem az eredeti latin hexameteres eposzhoz, még kevésbbé ném^ t hexame­teres fordításához **); mert mindazt, a mi a műben szép, nagyszabású és genuinus, megtalálja Scheffelnél; a mi csinált, erőszakolt, barát-ízü és tudákos, azt az ő biztos Ízlése kiküszöbölte onnan. Föltétlenül a helyes utón indult tehát Kőrös Endre, mikor a latin szövegnek biztos ösmerete és gondos meg­állapítása után — melyhez a legjobbaknak ösmert Scheffel- és Peiper-féle kiadásokat használta — nem az eredeti vers­mértékben, hanem a nibelungi sorokban fordította le a Walter-dalt, Útmutatóul legtöbbször Scheffelt fogadván el. Hogy figyelme főikéit a mű iránt, azon senki sem fog csodálkozni, ha ösmeri tartalmát. Hisz ez eposz valóságos hymnusa a nagy hun királynak, szemben a román mon­dák Attilájával, melyek „kegyetlen zsarnoknak, isten os­torának tekintik, a kit csak a római egyház tekintélye gátol meg egyszer-egyszer pusztító munkájában.“ (Kőrös: Bevezetés 7. 1.). így ránk ez eposznak különös érdeke van és tekin­tetbe véve, hogy Szász Károlynak és Yende Ernőnek né­hány töredékén kívül még magyar nyelven semmi se je­lent meg belőle, örömmel üdvözöljük a teljesnek mondható magyar Walthariust Kőrös fordításában. Az eredetinek 1450 sorával szemben Scheffel fordí­tása 1103, Kőrösé pedig 1114 sorból áll. Bevezetésében úgy nyilatkozik, hogy a hol Scheffel kihagyásait meg nem *) Geschichte der deutschen Litteratur bis zum Ausgange des Mittelalters. I. Bd. 2. Th. p. 33ö. **) Walther von Aquitanien. Heldengedicht aus dem La­teinischen des zehnten Jahrhunderts. Übersetzt und erläutert von San-Marte (A. Schulz!. Magdeburg 18ö3. — Das Walther­­iied. Ein Heldengesang etk., übersetzt und erläutert von 1 fnf. Dr. Hermann Althof. Leipzig. Göschen' ’ Sammlung 1896. okoltnak találta, ott hűen fordította az eredetit. Összesen tehát tizenegy helyen tér el mesterétől terjedelem dol­gában. Már a forditás hangját illetőleg nem követi oly buzgón s valahányszor Scheffel természetének megfelelőn kiesik az epikai hangulatból és könnyedebb, diákosabb hangnembe kezd : ott a mi fordítónk inkább visszatér a szerzetesnek vergiliusi méltóságához. Pl. Az 1230. sor s a következők az eredetiben igy hangzanak : Hunc rex incursans comitaote satellite demens Eminus affatu compellat valde superbo : „Hostis atrox nisu deluderis ! ecce latebrae Protinus absistunt, ex quis de more liciscae Dentibus infrendens rabidis latrare solebas, Scheffelnél: Da schrie ihn schon von ferne der König Günther an : „Jetzt ist dein Unterschlupf benommen, grimmer Held! Aus dem Du zähneweisend, als wie ein Hund, gebellt. Kőrösnél: Gunter hűbéresével, mint szélvész úgy repül: S a hősre nagy kevélyen kiált már messzirűl : „Most nézz körül! e téren búvóhely nem fogad, A honnan, mint csahos eb, vicsorgassad fogad. Nézzük már most, mit végzett Kőrös, tekintet né'­­kül Scheffeltől való függésére. Említsük meg első sorban dicsérettel Bevezetését, mely tizenhat lapou éppen eleget mond arra, hogy megösmerjük a költeménynek, szerzőjé­nek sorsát, a mű értékét, a szöveg történetét s a fordító vezérelveit. A szakba vágó források komoly tanulmányá­nak gyümölcse e kis bevezetés s ha van mit szemére vetnünk, az az egy, hogy a munka aesthetikai becsé­vel nem foglalkozik eléggé behatóan. Hiába idézi so­rára a német tudósok elragadtatással teli véleményét; aesthetikai értékbecslést nem kell elfogadnunk még Jacob Grimmtő), még Scherertől sem, ha minmagunknak van vé­leményünk; és főként ha e véleményünk olyan nézőpont­ból iádul ki, a minőből azok sohase Ítélték meg a költe­ményt, t. i. a hun mondák bennünket közvetlenül érdeklő szempontjából. Ily irányban történő boncolása a Walthari­­usnak egyúttal közelebb hozta volna azokat az indító oko­kat is, melyek őt e munka fordítására bírták. Ez azonban minden, amit e jól és világosan meg­szerkesztett és vonzón Írott bevezetésen kifogásolhatunk. Maga a forditás minden tekintetben sikerült, ma­gyaros, költői, a nyelv emelkedett, jól csengő, folyékony, a verselés pedig valósággal mintaszerű, A nibelungeni sorok jambikus végződósüek, csak helylyel-közzel trochai­­kusok; e verselésbeli szabadságot azonban épen nem le­het hibául fölróni; egyben azért, mert hisz a nibelungeni sor természetéből következik, másrészről folyó elbeszélés­ben az ily trochaikusau hangzó sor nagy változatossá­got, lüktető életet Önt a különben egyhangú, szakadatlan versekbe. E részt oly analógiára utalhatunk, melynek te­kintélye előtt bizonyára a legconservativebbek is meg fognak hajolni. Arany János egyik legszebb remekében, a Keveházában művészi módon olvasztja egybe az ősi nyol­cast a négyes jarabussal és mégis több helyütt ötödfeles jambusi sorokat használ : Tűz van ? tűz van ; de a ki fut, Lángok közül kardélbe jut-, Eöldúiva és fegyverre hányva A nagy város, Potenciána.

Next

/
Oldalképek
Tartalom