Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-11-13 / 46. szám
739 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 740 érdekében igen kellene ügyelni arra, bogy semmi | helytelenség ne történjék, ne történhessék. A kik pedig mégis egyáltalán helytelenítenék és inegen- j gedhetlennek tartanák a leányok részvételét az ifjakkal egyidőben: tűzhetnének ki legalább egy órát hetenként (a d. u. istenitisztelet után nyomban) kizárólag a leányok számára. Mert, hogy ezeket se szabad egészen magukra hagyni, hogy ezekben is ápolni, nevelni kell az elültetett jó magvakat: ebben csak nem kételkedik seuki! ? De hát mit is akarunk tulajdonképen a kér. ifjúsági egyesülettel; mire kell irányulni tevékenységünknek ? Azt akarjuk, hogy a jövendő nemzedék az evangéliom ismerése és szeretésében nőjjön fel. «Az üdvözítőnek eme mondása: nálam nélkül semmit se tehettek — valóságos ujj mutatás számunkra, hogy mire vessük magunkat. Felnőtt ifjainkhoz közelebb kell hoznunk a Krisztust és pedig nem csak mint példányképet, hanem kiváltképen mint az embernek ujjátereintőjét; nem az emberi bölcselkedés Krisztusát, hanem a szentirás Krisztusát, a ki megígérte, hogy velünk lesz.» Egy alkalommal, mikor mindenféle tanácsot adtak erre a kérdésre: miként lehetne elejét venni a közönyösségnek egyházi téren — Wermelsbirch erfurti lelkész is felállt, magasra tartá a bibliát és ezt monda: az írásba bevezetni, ahhoz hivebbnek lenni, ez hoz áldást és diadalt.» Jacobi, ügy van, a mint Pál apostol is mondta: az evangeliom Istennek hatalma minden hívőnek idvezitésére! Az hát a főcél, hogy az Írás tudakozása által növekedjenek ifjaink abban, a ki fő t. i. a Krisztusban. E főcélt kell szolgálni minden eszköznek, a mit csak használunk: az olvasó könyveknek, a lapoknak, a társalgásnak és énektanulásnak. Hogy a mindennapi életben szükséges tudnivalók gyarapítására is fordíthatunk időt, egészen természetes, Kevés a Péterfillér. Lapunk jelezte múltkoriban, hogy a pápának mi az évi jövedelme. Tudjuk, hogy ez évi jövedelem tetemes részét a Péterfillér teszi ki. Erről a Péterfillérről a kreíeldi katholikus nagygyűlés alkalmából érdekes hirt veszünk. A pápista világnak e nem kellemes hir úgy jutott a nyilvánosság elé, hogy a naggyülés ez évben nemcsak a centrumpárt hirlapiró bizalmasait hivta meg, hanem másoknak is megengedte a jövetelt, abban a reményben, hogy más lapok úgy se küldenek tudósitót pápista gyűlésre. Reményük azonban nem teljesült, mert három berlini hirlapiró is megjelent Krefeldben, a kiknek közvetve e sorokat köszönhetjük: A krefeldi gyűlésen a centrumpárt veteránja: Lin | gén azzal az incu^ványnyal állt elő, hogy „mondja ki a ! nagygyűlés, miszerint Németország minden katholikuj sának legsürgősebb feladata a szentséges atyának segit- I ségére sietni a Szent-Mihály egylet újraszervezése által.“ Ez a Szent-Mihály egylet a hatvanas évek elején alakult azzal a céllal, hogy az egyházi állam megszűntével a pápai kincstárban újra beállott krónikus pénzhiányon segítsen. A látszat kedvéért imádságot is rendelt ez az egylet, s hogy az imádság a pápa javára még hathatósabb legyen, Szent-Mihályt választotta védőül, a ki tudvalevőleg oly erős vala, hogy magát Lucifert is meggyőzte. Mindez azonban csak kenetes máz volt — a főcél az örökösen üres pápai zseb pénzzel megtöltése. A pápa az egyházi állam elvesztése után is megtartotta szuverén jellegét — s hogy ezzel a szuverénséggel járó hivatalnok és testőrség, követségek és egyebek fenntartásáról gondoskodhassék, nagyon is rászorult a Péterfiillérre. A kölni pápista püspök őszintén feltárta Krefeldben a Péterfillérek ügyét. Adjuk szószerint : „A Péterfillér-kérdés katholikus kalamitássá lett, s mostanság égető kérdés. Azt a tényt, hogy a Péterfillér nagyon megcsappant, eltitkolni nem lehet. A szent atyának 7 millió frankra évenként mulhatlan szüksége van. Ebből a 7 millióból 3 oly forrásból van biztosítva, a melyet megnevezni nem akarok (miért nem, ha a forrás tiszta ?) A katholikus világnak tehát évenként 4 millió Péterfillérről kell gondoskodnia. Még két éve is több Péterfillér bejött 4 millió forintnál, két év óta azonban a Péterfillér nem ütötte meg az évi 4 millió frankot, hanem csupán 2 és fél milliót. Ha tehát ez az állapot tovább megy, a szent atya végső és kétséges helyzetbe jut a világ előtt. Ez pedig az egyházra nézve szerfelett Jontos és esetleg végzetes is lehet. Hogy miért csappant meg a Péterfillér, az utóbbi évek politikai eseményei magyarázzák meg. Amerikából és Spanyolországból a háború óta nem küldenek. Franciaország már 5—10 éve folyton csökken a Péterfillérek küldésében (Igen, a mióta a pápista papság a köztársaságiakhoz csatlakozott, a francia royalista főnemesség semmit se ad a pápának. Balogh.) És — a jó Isten hallja meg panaszomat, egy ország se ad oly keveset, mint a katholikus Ausztria*). A Péterfillérek érkezését, uraim, tehát *) Pótolják a magyar főpapok; ezért nem jut a magyar kath. tanítók fizetésének rendezésére; ezért kellkath. egyház kezén levő mesés vagyon mellett is állami segítséggel rendezni a szegény kath. papok kongruáját is. Szép hazaüság. Mások különben más forrásra gondolnak. Az «Altkatholisches Volksblatt október 14-iki száma szerint «a liberálisok azon törik a fejüket, ki olyan gazdag, kinek 3 millió fölöslege marad évenkint? Poroszországban 3 millióval emelkedett a budget a római kath. papok javára. Talán ezek a lelkészek mondtak le a pénzszükségben levő pápa kedvéért jövedelmük emeléséről? Kérdik. Mi — írja a «Katholik» — megmaradunk annál a föltevésünknél, hogy a pápa Monaco-ból kapja a 3 milliót. A hogy beleegyezett a pápa abba, hogy az uj monakói püspökség a játékbarlang pénzéből állitassék föl, azt is megengedheti, hogy a játékbarlang hercegének a pápai udvarnál accreditált követe évenkint 3 milliót szállítson a pápai kasszába. Köztudomású, hogy a játékbarlan? milliókat ád ki, hogy a nagy franczia újságok jóakaratát megvásárolja. A dicső intézmény létezésére sokkal fontosabb a pápa jóakrata Monacóban keressük a titokteljes p£nzrorást» 46*
