Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-06 / 45. szám

72,9 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 730 A harmaiik rész, a faiskola és konyhákertészet berendezésénél is rendszert kell követnünk. A faiskolá­ban a csemeték szép sorban faj és kor szerint legyenek iskolázva. Lehetőleg minden gyümölcsfaj képviselve legyen. Az ojtványokat mennyire lehet értékesítsük sőt a tanulók, között is osszunk szét, hogy lakhelyükön elültetve, lassan­ként községüket is bőven elláthassuk gyümölcsfákkal, ez­által is előmozdíthassuk a nép boldogulását A konyha­kertészetre szánt területet szépen táblákra osztjuk s a legszükségesebb zöldségfélék terme’ését mutatjuk be. Ily vezetés és beosztás által fogja elérni a gazdasági ismétlő-iskola célját, igy lesz a nép, általa magyar ha­zánk bolgogulásának hatalmas eszköze. Vaskó László, győri ev. ref. tanító. YßgyES UÖZ.iPlill’liyi’l;. — A pápai theol. akad. önképzőkörnek la­punk múlt számában már a műsor közlésével jelzett rejormációi emlékünnepélye díszes közönség jelenlétében folyt le. A szépszámú női közönségen kívül ott voltak a jelenlevők között ft. Gyurátz Ferenc ág ev. püspök, Payr Sándor püspöki titkárral, Kis Gábor ref. lelkész, főiskolai igazgató-tanácsos, Baráth Ferenc egyházmegyei gondnok, Szováthy Lajos az állami tanitó-képezde igaz­gatója, tanári karával s a képezdei református ifjúkkal; mondanunk se kell, hogy a theologiai és a főgimn. ta­nári kar s a főiskolai ifjúság is ott volt az ünnepélyen. Azt azomban sajnálattal említjük föl, hogy leányin­ternátusunk növendékei nem vehettek részt az ünne­pélyen, mert a polgári iskolai igazgatónő nem adott nekik engedélyt az óráik elmulasztására. — Csurgói főgimnáziumunkban is igen szépen megünnepelték a reformáció emlékét, október 31-én, a következő műsorral: 1. Te benned bíztunk, hármonium kísérettel. 2. Ima. Matolesi István hittanár. 3. Beszéd a protestántismus elveiről. Matolesi István. 4. „Ma­gyarország“ irta Sántha Károly ; előadták : Gáli VII., Kutliy VIII., Király VII, Barla VI., Radies VI., Kovács VI. o. tanulók. 5. Isten áldd meg, hármonium kísérettel. A közreműködő tanulók derekasan megállták helyüket. — Iskolai gyászünuepély Egyh.-Rádócon. A reformációi emlékünnepély alkalmával, múlt vasár­nap (okt. 30.) délután az egyházas-rádóczi ref. iskola udvarán felállított gyászlobogó alatt, áldott emlékű Erzsébet királynénk emlékére Somogyi Gyula esperes­lelkész és Darab Lajos ottani derék tanító gyászünne­pélyt tartottak az elemi iskola növendékeivel A hoz­zánk beküldött részletes tudósításból örömmel látjuk, hogy az ünnepély igen szépen sikerült. Térszüke miatt, nagy sajnálatunkra, az egész tudósítást nem közölhet­jük ; hanem csak kivonatosan igy : Beharangozás után Egyházas-Rádóc közönsége, valamint a szomszédos köz­ségekből szép számmal megjelent érdeklődők, valláskü­lönbség nélkül, a ref. iskola udvarán gyülekeztek össze, hol már az iskola tanítója és növendékei, a feketével bevont asztalt körül állva, a felállított gyászlobogó alatt, várták az érkezőket. A zászló nyelén ott volt a királyné arcképe. Az ünnepélyt Somogyi Gyula esperes megható beszéddel nyitotta meg. Erre következett az iskolai nö­vendékek összhangra betanított haldltti éneke. „E mú­landó világban, . . .“ Éneklés után Darab Lajos tanító velős beszédet intézett tanítványaihoz; kellő rövidség­gel, de igaz érzéssel rajzolta nagy veszteségünket; ke­ményen elitélte a gyilkost és kiemelte a vallás áldását. A megható szép beszéd után a tanulók együttesen mond­ták el Sántha K. királynénk halálára irt gyönyörű „Fohászát.“ Ima végeztével az iskola egyik növendéke Kutnyánszki Jenő alkalmi költeményét szavalta el igen ügyesen ; ezt követte Darab Lajos „Királynénk halá­lára“ cimü lendületes költeményének meglepő hanghor­dozással való elszavalása, az iskola első leánynövendéke által; majd egy másik leánynövendék a királyné teme­tésének lefolyását olvasta fel. Erre következett Darab Lajos által irt gyászdal összhangzatos eléneklése : „Isten nyugtasd királynénk hamvait . . .“ Egy növendék Móra István egyik alkalmi költeményét szavalta el. Majd egy másik leánynö vendék gyász beszédet tartott, királynénk jóságos arcképe felé fordulva; ennek beszéde után két leány növendék a saját pénzükön e célra készített gyász­­koszorúval és gyász-bokrétával megkoszorúzta királynénk arcképét. Erre következett: „Nincs már szivem félel­mére . . .“összhangzatos ének. Ezt követte Jókai Mór: „Isten tartsd meg országunk királyát“ szövegű király­­hymnusza. Végül Somogyi Gyula esperes intézett a tőle megszokott ékes szólással a jelen volt gyászoló kö­zönséghez szivreható hazafias beszédet. — A pápai ev. ref. nőegylet választmánya okt. hó 30-án gyűlést tartott, melyen a választmánynak csak­nem minden tagja megjelent, ott volt Ihász Lajosné védnöknő is. Kis Gábor ev. ref. lelkész előterjesztésére 52 iskolás gyermeknek egészben vagy részben való fel­ruházását határozta el a választmány, mely minden­esetre szép bizonysága az egylet életrevalóságának. Faragó János titkár az „Erzsébet királyné-alap“-v& s a mihál yházai égettek számára indított gyűjtés eredményé­vel számolt be. Az elsőre 56 frt 90 kr, a másodikra 38 frt 75 kr gyűlt be az egylet tagjai közt. Midkét összeget rendeltetési helyére juttattuk; a gyűjtőknek és adományozóknak köszönetét szavazott a választmány. A szegények segélyezésére vonatkozólag, mely hova­tovább nagyobb mérvet kezd ölteni, határozatba ment, hogy mivel az egyletnek alapszabály szerint kimondott főcélja a szegény, iskolás gyermekek felruházása, — a felnőtt szegényeket csak a legszükségesebb esetben se­gélyezi s fölkéri a városi nőegyletet, hogy a felekeze­tűnkhöz tartozó szegényeket ezután is éjjen oly figye­lemben részesítse, mint eddig. A gyűlés a védnöknő és elnöknő éltetésével oszlott szét. — Az „Erzsébet királyné emlékfüzet,“ melyet a Magy Tanbók Orsz. Bizottsága, az Eötvös-alap és a fővárosi tanitó-egyesületek megbízásából s Móra István Koncsek Lajos és Hajós Mihály közreműködésével Űjváry Béla szerkesztett, már elhagyta a sajtót. Az emlékfüzet­

Next

/
Oldalképek
Tartalom