Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-11-06 / 45. szám
725 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 726 megigazul hit által a törvénynek cselekedete nélkül,“ hogy azután hirdethetnők mi is mindazoknak, a kik másként vélekednek, hirdethetnők azzal a szent lelkesedéssel, azzal az eredménynyel, mint ők ! ! Miért hogy nem hozza hevesebb, eleveneeb mozgásba a mi sziveinket is amaz isteni parancs és miért nem indít bennünket is tettre : „Lélekben és igazságban imádd a te Istenedet,“ mint tette azt azoknál, a kik azt mondották, azt vallották, hogy mindent feláldoznak, életük sem drága, csak az istennek igaz ismerete, igaz tisztelete terjedjen e földön, csak az emberek szűnjenek meg bálvány módjára tisztelni azt, a kinek nem adhat az ember sem aranyat, sem ezüstöt, sem cifra zenét, hanem csak alázatos tiszta szivet ? ! Miért nem érezzük hitványságunkat, semmiségünket Istennel szemben, úgy mint ők, hogy háborodnánk fel azon a gondolaton, hogy vannak, kik érdemeikkel dicsekedhetnek Isten előtt, sőt adósukká tették magát az Istent, mert hisz többet cselekedtek, mint a mennyi elég ?! Vagy talán ma már más idők járnak, mint ezelőtt 381 esztendővel? Ma már nincs szüksége az Ur Jézus Krisztusnak olyan tanuságtévökre, mint Luther, Zwingli, Kálvin, Melanchton ? ! Ma már szabad minden ember és nincs megkötve senki a törvénynek igájával ? Ma már nincsenek földi istenek, ma már lélekben és igazságban imádják az emberek a mindenható Istent ? Oh, ha mi azt úgy áttudnók érezni és érteni a maga igazi jelentőségében, mit tesz az : „Menjetek és tegyetek tanítványokká minden népeket!“ Avagy talán nem nekünk szól ez az isteni parancs ? Miért tettük hát le a fegyvert idegenek ellen, az igének fegyverét ? Miért kiáltjuk folyton : béke, béke, — holott hazug békességnek napjai ezek ! Es kérdem, miért vagyunk, miért élünk mi protestánsok tulajdonképpen? Hitem, meggyőződésem, lelki, vallásos életemnek feltétele, a mely nélkül elvész, elpusztul, mint a fa, melynek gyökerén titkos féreg rágódik, az a tudat, hogy mi vagyunk a földnek savai, a mi tiszta evangéliumi vallásunk az, a mely megfogja hódítani a világot, a világnak minden népét! Es ha ez igy van, kell, hogy önsúlyként nehezedjék szivünkre ez a tudat; kell, hogy minden erőinket megfeszítve, elfogadtassuk mindenekkel szent hitünk tanait, kell, hogy az egész emberiséget tegyük Istennek igaz imádóivá ! Nem a felekezeti türelmetlenség adja ajkaimra ezeket a szavakat. Nem mondom én, hogy az Isten csak bennünket tett igéi’eteinek örökösévé; nem mondom én, hogy rajtunk kívül nincsen üdv, hanem csak kárhozat és pokol; még azt sem mondom, hogy a ki nincs velem, ellenem van az ! Nem ! A Krisztus vallása a szeretetnek vallása és a szeretet nem ismer sem zsidót, sem görögöt, sem protestánst, sem római katholikust! De ugyancsak ez a szeretet, ez a krisztusi szeretet diktálja nekünk, hogy a mit magunkra nézve jónak, helyesnek tartunk, tegyük azt az egész emberiségnek közös kincsévé, minden embernek közös tulajdonává ! Mi következik ebből ? Az, hogy a hüvelyébe dugott rozsdamarta kardot ki kell huzni hüvelyéből; hogy evangéliumi szent hitünk igazságait, a melyek kiállották már a tüzpróbát, ismét harcba kell vinnünk; hogy áthatva hitünk igazságaitól, induljunk nemes csatába mindazok ellen, a kik másként hisznek ! Nem kívánom én vissza azokat a rettenetes napokat, mikor testvért testvértől, barátot baráttól, apát fiútól különválasztott a vallási türelmetlenség, a' mikor nem azt nézték, hogy baj van, hanem azt, hogy kinek van baja! Hanem igenis : küzdjön mindenki a Krisztusnak nevében, küzdjön azokkal a fegyverekkel, a melyekkel ő küzdött: türelmességgel azok ellen, a kik másként vélekednek, szeretettel azok ellen, a kik bennünk ellenséget látnak; szent, haragvó szeretettel azok ellen, a kik megátalkodottak! Legyen a jelszó : „Egy akol, egy pásztor! Győzzön a jobb, vesszen a rosszabb ! Előre, a Krisztusnak nevében !! “ Patay Miklós, főiskolai szénior. Iskola-ügy. A gazdasági ismétlő-iskola és tananyaga. II. Hogy a gazdasági ismétlő-iskola céljának megfelelhessen, ez nagyrészben a helyes tananyag-beosztás s annak gyakorlati keresztülvitelétől függ. A gazdasági ismétlő-iskolák részére kiadott „Szabályzat és Tanterv“ részletesen tárgyalja a gazdasági ismétlő-iskola tananyagát. Előírja mindazt, mely ismeretek által a tanuló a gazdálkodás terén szakemberré válhatik. Mindamellett a tantervben előirt tananyag oly nagy , melynek felölelése minden gazdasági ismétlő-iskolában, felületességet eredményezne. Itt is azt az elvet kell követnünk : inkább keveset jól, mint sokat rosszul. A tantervben előirt tananyag teljes keresztül-vitele nem is követelhető; czélja inkább az, hogy a gazdasági ismétlő-iskolát vezető tanítónak Útmutatásul szolgáljon a tanítás menetében. Mindenekelőtt tekintettel kell lennünk azon gazdálkodási ágra, mely községünk lakosainak főfoglalkozása, mely életföltételét képezi és ebben a gazdálkodási ágban kell kiképeznünk növendékeinket úgy elméletileg, mint gyakorlatilag. Mert csak úgy felelhet meg a gazdasági ismétlő-iskola feladatának, ha általa a népen is segitünk az által, hogy a főfoglalkozást képező gazdálkodási ágban növendékeinkből gyakorlati gazdákat nevelünk. Ezek szerint a gazdasági ismétlő-iskola tananyagát el kell osztanunk. Nézetem szerint két részre osztatnék : 1. Földművelés és állattenyésztés kapcsolatban a gyümölcsészettel ; 2. Szőlőművelés és állattenyésztés, kapcsolatban a gyümölcsészettel. A tananyag körébe tartozik még a konyhakertészet a leányok, a méh és selyemtenyésztés a fiuk részére. Tekintve, hogy a méh és selyemtenyésztés elméleti és gyakorlati ismeretszerzése sok időt igénybe nem vesz, ez úgy egyik, mint másik beosztás mellett könnyen elvégezhető. Ha időnk engedi, télen a házi ipar valamely ágát is felvehetjük, de csak úgy, ha ez a fontosabb tárgy hátrányára nem szolgál.
