Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-30 / 44. szám
Kilenczedik évfolyam. 44. szám. Pápa, 1898. október 30.-A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő ség li ez Kis József felelős szerkesztő czimére küldendők. Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A.z előfizetési dijak (egész évre 4 frt, félévre 3 frt), fürdetések, reclamatiők Faragó János fomunkatárs ozimére küldendők. Borongó őszkor elhervad a rózsa, Sárguló erdőn nem nyílik virág, Kopár a liget, nem zöldéi a róna, Nem zeng a madár — lombtalan az ág. A zord enyészet mind elveszi tőlünk, A mi vidítja a lelket, szivet. Miként az álom, mit édesen szőttünk: A szép virulás gyorsan elsiet. . . . Akkor is ősz volt: virágtalan néma — Borongó ősz volt a leiken, szivén. Hangzott bár a szó a lólekből néha, Megtört hatalma a romlott hiten. Nem volt a vallás lélek menedéke, Mely bűnét bánva Istent keresett, Bűn volt a kebel legfényesebb éke: A romlatlan hit s a hív szeretet. Mégis az őszre nem jött zord enyészet, Nem fújt a télnek fagyasztó szele, Édes tavaszra ébredt fel a lélek, Hit7, szeretettel Ion a szív tele. Feljött a vallás ragyogó szép napja, S szétoszlatta a sötét felleget, Nem volt már többé tudatlanság rabja; — Hit-virág fakadt a keblek felett. A merre csak járt Luther, Zwingli, Kálvin, Hirdetve bátran az Isten nevét, Merre lelkűk szállt gyors repülő száruyin, Terjedt az ige gyorsan szerteszét. A hivő lélek édes, mohó vágygyal Szívta magába az új tanokat . . . Nem volt hatalom, mely zúzó karával Szót birta tépni a hit-láncokat! S terjedt az ige küzdve száz veszélylyei, Ezer viharral, mely dúlt ellene. — A hős nem csüggedt; tudta, hogy nem vész el, Mert örökké él lelke, szelleme, S nem küzdött h’jába: győzött az igazság: A vallás most is egyre él, virul, S nem dúlja szerte se vihar, se gazság, Törjön bár reá féktelen7, vadul! Nem dúlja szerte, mert védi az Isten, A mi mennyei jóságos Atyánk; 0 erősít meg bennünket a hitben, Bajaink között ő vigyáz reánk. — S ha ő velünk lesz védő szellemével, Jöjjön bár a vész zúgó vihara, Kelljen bár küzd’ni ezer ellenséggel, A veszteségtől nem félünk soha! Nagy Vince, I. é. papnövendék. 44
