Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-16 / 42. szám
679 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 680 is, hogy egyházkerületünk főpásztora, főt. püspök ur is megjelent rajta s hallatta minden szépre és jóra buzdító szavait. De lássuk az ünnepély lefolyását. Főt. püspök ur. a tatai ev. ref. egy hm. esperesével szept. 29-én reggel érkezett, - 24 tagból álló lovas bandérium és a testvér kath. egyház harangjainak zúgása kíséretében Dadra, hol a megérkezés alkalmával Széki Aladár helyi lelkész a presbyterium élén üdvözölte a kedves vendégeket, az üdvözlő beszéd és a reá adott válasz elhangzása után fehérruhába öltözött lányok adták át úgy főt. püspök urnák, mint az egyh. megye esperesének is élő virágokból készített gyönyörű csokraikat, kedves kis beszéddel, a miket mindkét megtisztelt meleg szavakban köszönt meg. A fogadtatás igazán megható volt, szinte látszott a dadi jó népnek az arczán az az öröm, a mely csak akkor tölti el szivünket, ha látjuk azt, hogy örömünkben és boldogságunkban mások is igaz szívvel osztoznak. A fogadtatás után a vendégszerető lelkészlak foga dott be bennünket, hol kedélyes eszmecserével telt el az idő addig, mig templomba mentünk, a melyre a régi harangnak háromszori meghúzásával adtak jelt. E közben szakadatlanul érkeztek a kocsik ; igyekezvén tanúja lenni a dadi nép örömének a vidéki hitsorsosok, sőt a más hitfelekezetüek is. Megjelentek a szomszédos községek lelkészei és tanítói vallásfelekezeti külömbség nélkül, valamint a vidék nagyszámú intelligenciája is. Majd a templomba mentünk, a hova mindjárt püspök ur megérkezése után összesereglett a buzgó és istenfélő nép sokasága s felhangzott ajkainkon amaz örök szép ének : „Örül mi szivünk, mikor ezt halljuk : a templomba megyünk.“ Ezen szent zsolozsma hangjai mellett léptük át a templom küszöbét s látva az összegyülekezett nép sokaságát, melynek apraja, nagyja oly szívből származóttan énekelte az erős Istennek dicsősségét: úgy tetszett, mintha a 150 évvel ez előtt élt ősök szelleme lengett volna körül bennünket. Belépésünkkor a megzendült orgona akkordjai emelték fel lelkünket oda, a hol a menny lakói az Ur királyi széke előtt letelepednek. A 37-ik és 79-ik dicséret eléneklése után kilépett az Ur asztalához nt. Czike Lajos esperes ur s igazi szónoki hévvel és művészettel előadott harangszentelési beszédében ecsetelte a gyülekezet múltját, jelenét és jövőjét, a melyeket hirdetnek a harangok érc nyelvei. A remek beszéd elhangzása után, a mely könnyekig meghatotta a hallgatóságot: megkondultak a csak imént felavatott harangok, s a gyönyörű összhang, mely füleinket megütötte, annyival is inkább dicséretére válik a készítő temesvári gyárnak, mert a meglevő régebbi legnagyobb — most középső — haranghoz úgy kellett külön hangolnia. Nem hagyhatom említés nélkül azt sem, hogyT ezek a harangok egész különlegességek vidékünkön, t. i. az úgynevezett lyukas harangok, a melyeknek — mint a harangöntő mondja — meg van az az előnyük, hogy a koronánál levő lyukak, melyek a hegedűn levő nyílásokhoz hasonlítanak — megóvják a harangot az elrepedéstől, sőt a hangot is annyival erősisik, mintha még 50 kiló nemes érczczel több volna benne. A hurangok elnémulása után főt. püspök ur lépett a szószékbe, s Ezs. 63 ; 7—8. v. alapján tartott remek jubiláns beszédében kifejtette, hogy a gyülekezeteket az Ur jóvolta a századok viharaiban és küzdelmeiben, a lelkipásztorok önfeláldozó munkássága, a hívek áldozatkészsége és vallásos buzgósága, a többi kér. felekezetekkel a békesség és egyetértés fentartása és ápolása, s végül a maga segedelme által tartja fen. Hogy a főt. püspök ur beszédének bővebb taglalásába bocsátkozzam, arra az én erőm gyenge ; de hogy mily hatással volt ez a beszéd, talán elég lesz annyit mondanom, hogy a minden rendű és rangú hallgatóság osztatlan figyelemmel és áhítattal hallgatta a főpásztor ajakéról mézédesen folyó isten-igét. A főpásztori beszéd elhangzása után Barsi Sándor bokodi lelkész ur vett fel két uj szülöttet a hit karjaira. Ezután Széki Aladár helyi lelkész olvasta fel a dadi egyháznak nagy gonddal összeállított, küzdelemteljes, de egyszersmind tanulságos történetét, a melyből megtudtuk, hogy az a templom, melynek másfélszázados fennállását ünnepeltük, most már a negyedik változáson ment át. Örömmel hallottuk, miként vitte áldozatát úgy a múltban, mint a jelenben is az Ur oltárára gazdag és szegény, nem feledve az írásnak ama szavait: „A jó kedvű adakozót szereti az Isten!“ Erős biztatást vettünk, hogy a mely gyülekezetben a hithűség és egyházhoz való ragaszkodás olyan magasztos tettekben nyilvánult, mint a dadi gyülekezetben minden egyes alkalommal, az olyan gyülekezet, ha számra nézve kicsiny is, nem veszhet el, hanem gyarapodik erőről erőre, nyereségről nyereségre. A megható és szivet, lelket egyiránt felemelő ünnepi isteni tiszteletnek méltó keretéül szolgált nt. Széki Elemér csokonyai lelkész urnák mély vallásos lélekről tanúskodó orgona játéka. Az ünnepély végeztével a lelkészlakon várt már bennünket az ízletes ebéd, melyet a helybeli lelkész kedves és szeretetreméltó nejének gondos felügyelete alatt a dadi gyülekezet egyes női tagjai szolgáltak fel. Megeredt itt azután a szebbnél szebb felköszöntők sora. Felköszöntőket mondottak: főt. püspök ur, nt. Czike Lajos esperes ur, Szalai Pál dadi r. k. esperes-plébános, Schmid bokodi ág. ev. lelkész, volt esperes, Széki Elemér csokonyai lelkész, Barsi Sándor lokodi lelkész és Széki Aladár. Az ebéd végeztével felemelkedett a dadi presbytériumnak egyik előkelő tagja, Nagy Mihál3r s igen szép beszédben köszönte meg a vendégeknek, hogy az ő örömüket megjelenésükkel fokozni szívesek voltak, s Istentől minden jót és áldást kívánt az egész seregre. Az estve elérkeztével azután búcsút vettünk a vendégszerető papiháztól s eltávozott ki-ki a maga otthonába, szivében egy szép emlékkel gazdagabban, azon szives óhajtással: adna Isten minden gyülekezetünkbe olyan buzgóságot és egybáziasságot, mint a minőt a dadi gyülekezetnél tapasztaltunk! Kömlőd, okt. 12. Czike Pál ev. ref. lelkész.
