Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-18 / 38. szám
DüNANTULJ PROTESTÁNS LAP. G14 (513 Folyó évi január hóban meghalt egyik kartársunk, S az iskola-fentartó testület az egyh. törv. 433. §-a alapján, volt tanítója özvegyének és árváinak félévi kegyelemidőt adott, s ugyanakkor meg azzal sújtotta a halál által is sújtott özvegyet és árvákat, hogy a félévi kegyelemidő alatt is az özvegygyei fizettette a helyettes tanítót. A b. somogyi ev. ref. egyházmegyei tanítótestület, mint mindenkor, úgy most is meghajlik a törvény előtt s belenyugszik a félévi kegyelemidőbe; de övéinek sorsa miatt felemeli, fel kell emelnie esdő szavát, hogy mondassák ki, miszerint minden iskola-fentartó testület, mely az egyh. törv. 433. §-a alapján elhalt tanítója özvegyének vagy árváinak, a tanító halála napjától számított félévi kegyelemidőt adott vagy ad, ugyancsak az egyh. törv. 438. §-a alapján, köteles a kegyelemidő alatt a helyettes tanítót a saját pénztárából fizetni, hogy igy az özvegy vagy árvák élvezhessék a törv. által nekik biztosított félévi kegyelemidő alatt az elhalt férj vagy apa félévi egész fizetését. Az 1891—1893. évi Főt. és Méltgos zsinat elfogadta, magáévá tette a tanítók özvegyei és árvái gyámolitására vonatkozólag az országos törvényt akkor, midőn az egyh. törv. 433. §-ában kimondotta, hogy az elhalt tanító özvegye vagy árvái legkevesebb félévi kegyelemidőt élveznek; de a 433. §-nál — vagyis a félévi kegyelemidő kimondásánál — nem állapodott meg a Főt. és Mltgos zsinat, hanem az országos törvényt egész teljességében elfogadta akkor, mikor az özvegyek és árvák javára egyh. törv. könyvünkbe igtatta a 438. §-t is, mely azt mondja, hogy a tanítók özvegyei vagy árváiról az országos törv. értelmében kötelesek az iskolafentartók gondoskodni. Az iskolafentartó testületek közül sokan azonban csak az egyh. törv. 433. §-át nézik, a 438-t nem látják mintha az özvegyek- és árvák gyámolitásának módja, „miként“-je, az egyh. törv. 433. §-án, nem pedig az egyh. törv. 438. §-án fordulna meg. Lássuk mit mond az egyh. törv. 433. §-a, ha azt az egyh. törv. 438. §-ával összevetve vizsgáljuk. Azt mondja 1. „ A tanító halála esetén az özvegynő és az árvák félévig, vagy ha a tanév elején történt a halálozás, az egész folyó tanévre élvezik a lakás és a fizetés egy részét. . . .“ Ar úgyis a 433. §-a kegyelemidő tartamát legkevesebb hat hóban, esetleg lu—11 hóban állapítja meg. Azt azonban nem mondja meg a 433. §., hogy a kegyelemidőt élvező özvegy vagy árvák, az elhalt férj vagy apa évi fizetésének hányadrészét élvezik; azt mondja : „egy részét.“ Ez az „egy részu azonban az elhalt férj vagy apa évi fizetésének felénél kevesebb nem lehet, mert ennek ellene mond az egyh. törv. 438. §-a, s a 438. §-ból folyólog az 1868. évi XXXVIII, t.-cz. 140. §-a, az 1879. évi decz. 23-án kelt 32056. sz. miniszteri rendelet, az 1893. évi XXVI. t.-cz. 1, §-a, az 1893. évi XXVI. t.-cz. végrehajtása tárgyában kiadott miniszteri utasítás 9. §-a. Többet azonban mindig szabad adni, mint a mennyit a törv. elő ir, az egyh. törv. 433. §-a alapján tehát az özvegy vagy árvák élvezhetik az elhalt férj vagy apa évi fizetésének * 3/4 részét is, ha a körülmények azt megengedik. Eddig tehát az egyh. törv. 433. §-a nem mond ellenünk, sőt határozottan mellettünk szól. 2. „S ez idő (t. i. a kegyelemidő) alatt ideiglenes tanító alkalmazandó az elhunyt helyetteséül, kinek a körülményekhez képest méltányos fizetését és lakását az esperes határozza meg. . . .“ Vajjan mondja-e az egyh. torv. 433. §-a, hogy a. helyettes tanító az özvegy vagy árvák terhére alkalmazandó? Nem. *) Azt sem mondja ugyan, hogy az iskolafentartó testület terhére alkalmazandó a helyettes. 2) A 433. §-nak tehát a helyettesről szóló része, nem szól ugyan határozottan mellettünk, de nem is szól ellenünk. 3. A 433. §-nak befejező része azt mondja : „A helyettes fizetése úgy határozandó meg, hogy a, tanítói jövedelemnek egy része az özvegy nő és az árvák javára maradjon.“ 8) Az özvegy vagy árvák kegyelem idejének jövedelme, az egyh. törv. 438. §-a 4 *) s az abból folyó országos törvények értelmében 1j2 évinél kevesebb nem, sőt az egyh. törv. 433. §-a alapján esetleg több is lehet; azért nem mondja ki tehát az egyh. törv. 433. §-a határozottan az özvegy vagy árvák kegyelemidei jövedelmének hányadát, mert akkor egyetlen egy özvegy vagy árva sem élvezhetne elhalt férje vagy apja évi jövedelmének felénél többet, mig igy a körülmények szerint az özvegy vagy árvák félévi jövedelemnél többet is élvezhetnek. Nem látjuk tehát mi az egyh. törv. 433. §-át ránk nézve rettenetesnek, ha összevetjük azt az egyh. törv. 438. §-ával. Megengedjük mi azt, hogy a mely iskola fentartó testület csak az egyh. törv. 433. §-át nézi, az egyh. törv. 438. §-át pedig nem látja, az azt olvassa ki az egyh. törv. 433. §-ából, hogy a tanító özvegyének vagy árváinak a férj vagy apa halála napjától számított legkevesebb félévi kegyelemidő jár, mivel pedig az egyh. törv. 433. §-ában nincs megmondva, hogy az alatt a félév alatt kifizesse a helyettest, hát ki más, gondolják, mint a ki a jövedelmet élvezi — az özvegy vagy az árvák. * * * Talán tovább is időztem az egyh. törv. 433. §ánál, mint kellett volna, mert hisz a tanító özvegye vagy árváinak gvámolitása módját, nem az egyh. törv. 433. §-a, hanem az egyh. törv. 438. §-a határozza meg. Az egyh. törv. 438. §-a: „A tanítók özvegyei és árvái gyámolitásáról az országos törvény értelmében kötelesek az iskola jentartók gondoskodni.“ A Főt. és méltgos zsi9 De hát miért köti ki a törvény, hogy az özvegy vagy az árvák a kegyelemidő alatt <a lakás és a fizetésnek egy részét élvezik» csak? Hát kié lesz az a rész, a mit ezek nem kapnak meg ? Együgyű kérdés ez az enyim ugy-e ? Biz az, pedig ezzel kell magyaráznom. S z e r k. 3) Bizony nem, sehol se ! 3) No ebből már valóban könnyen meglehet állapítani, hogy kié lesz ez a rész, a mit az özvegy és árvák nem kapnak meg ! 4) A 438. §. nem a kegyelemév kedvezményéről szól; erről kizárólag a 433. §. intézkedik. Szerk.
