Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-04 / 36. szám
587 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAK 588 Valóban csodával határos az a haladás, a mit a budapesti ref. egyház az 1885-től máig felmutat. Nagy lélekkel, erős rendíthetetlen hittel dolgoztak az egyháztanács által kiküldött fiatal Timótheusok, köztük mint úttörő dr. Szabó Aladár, a főváros szélső részén. Arról a munkásságról, a mit az egyház a vallástanitás és a belmisszió terén, valóban vezérszerepet vive, végzett és végez, szintén szól a könyv, elmondva, hogy a fővárosban a vallásoktatás terén az 1896—97. évben működött 10 rendes hitoktató, egy segédlelkész; Kispesten, Erzsébet-, Kossuthfalván egy hitoktató és három elemi iskolai tanító, hetenként 261 órát adva; hitoktatásban részesült 2864 elemi, 424 polgári és 291 középiskolába járó növendék, nem számítván ide a ref. gimn., az állami felsőbb leányiskolák, a Nőképző-egylet tanintézete, továbbá a kispesti, erzsébetfalvi iskolák növendékeit. Elmondja továbbá, hogy már 1885-86- ban, a Szabó Aladár vezetése alatt 11 helyen tartott vasárnapi iskolát 780 gyermek látogatta önkéntesen. Vannak vallásos összejövetelek, ifjúsági és esteli istenitiszteletek. Az esteli istenitiszteletre oly nagy számmal mennek a hívek, hogy az erzsébetköruti és rózsautczai, s a skót misszió által átengedett terem igen igen szűknek bizonyult s az egyháztanács 1897-ben egy nagy helyiséget bérelt ki e czélra s berendezte rendes istenitisztelet tartására. Vallásos irányú társulataik : az Ifjúsági Egyesület, Lorántffy-egyesület: a budapesti reformátusok első közművelődési betegsegélyző és temetkezési egyesülete. lm ezek alkotják Farkas József „a pesti ref. egyház 101 éves története“ ez. munkájának töi'ténelmét. A derék szerző ismételten is kifejezi aggodalmát, hogy könyve a sok adat felhordása miatt száraz, Unalmas olvasmány lesz sokak előtt. Nekem valóban nem volt az, ép ellenkezőleg : feszült érdeklődéssel olvastam, daczára annak, hogy nem volt egészen ismeretlen előttem a pesti ref. egyház, kivált Török és Szász K. idejéből. Olvasás közben folyton éreztem, hogy nem közönséges lelkek társaságában vagyok, de olyanokéban, a kiket Isten nagy czélok végbevitelére szemelt ki s a kik a rájuk bízott talentumot se el nem ássák, se sok felé el nem forgácsolták, hanem legközelebbi ez éljük elérésére, nagy körültekintéssel értékesítették. Ereztem, hogy az Isten jóságába vetett erős hit csakugyan hegyeket mozdít. Es most a nagy munkán csodálkozva, Isten jóságát és kegyelmét áldva, teszem le toliamat. Csak anynyit irok még: szerezze meg ezt a díszes kiállítású, 387 lapra teijedő, s ehhez képest igen olcsó (1 frt 50 kr) könyvet minden lelkész és tehetősebb világi emberünk és merítsen belőle erőt, bátorságot, küzdelmeiben reménységet jó ügyünk diadala felől, ha híven harczolunk.-----------K. J. Vegyes közleményéig — Értesítés. A nmélt. m. kir. kereskedelemügyi miniszter ur f. é. aug. 15-én 54887/VI. szám alatti leiratával engedélyezte, hogy a csurgói főgymnázium százados íenállásának emlékünnepére utazók a lakóhelyükről a legközelebbi állomásról Csurgóra és onnan vissza való utazásukra, a m. kir. álam vasutak vonalain, valamint a dunántulon levő, kezelésük alatt álló helyi érdekű vasutak vonalain II osztályú jeggyel az L, III, osztályú jegy gyei a Il-ik és Il-od osztályú fél jeggyel a III-ad osztályon utazhassanak Az ezen kedvezményre szólló igazolványok az előlegesen beküldendő névjegyzék alapján állíttatnak ki a m. kir. államvasutak igazgatósága által. Felhivatnak tehát mindazok, a kik a csurgói ünnepélyre s az azzal összekötött kerületi közgyűlésre jönni szándékoznak, hogy a kedvezményes utazási jegyért, a kiindulási állomás és útirány pontos megfelelésével, a csurgói főgymnázium igazgatóságánál, vagy a pápai főiskola igazgatóságánál, vagy közvetlenül a püspöki hivatalnál f. hó 10-ig jelentkezzenek. Komárom 1898 Szept. 3-án. Antal Gábor ev. ref. püspök. — Kis Tükör. Szándékunkban volt, hogy az ősz közeledtével szivesen felkérjük lapunk olvasóit a Kis Tükör családi képes heti lap pártolására és terjesztésére. E czélból épen kapóra jött egy nyílt levél, a mit a Kis Tükörben a költői lelkű Szabó Géza irt Vargha László ev. ref. lelkészhez, a ki a Magyar Prot. írod. Társaság folyó évi közgyűléséről, ott szerzett tapasztalatairól, benyomásairól négy nyílt levelet irt a Kis Tükör érdemes szerkesztőjéhez. lm itt a levél : Kedves barátom f Mióta ebben az evangéliumi szellemű, minden szépre és jóra buzdító kedves kis lap tükör tiszta keretében megkezted „Nyílt leveleid“ közrebocsátását, azóta bizonyos lázas epekedéssel és érdeklődéssel várom e lapocska megjelenését s minden szombaton reggel megcsendül fülemben ez a kedves kis dalocska ’ «Messziről a postásleaény sipja szól, Tán aranyos levelet hoz rózsámtól?» Eddig is, kezdettől fogva nagy lelki örömmel vártam és olvasgattam. Olvasgattam fel sokszor másoknak is, szeretett híveimnek is ennek a kis lapnak tanulságteljes tartalmát, de a te „Nyílt leveleid“ eszmedus tartalma annyira megkedvelteié velem (azt hiszem, másokkal is) ezt a kis lapot és a „Nyílt levelek“ szellemes s ékes tollú bóját, hogy úgy szólván nélkülözhetetlen lenne rám nézve ennek járatása és olvasása. Nincsen ebben semmi olyan, a mi a Krisztus evangéliumával ellentétes állást foglalna el, a mi (a mint ráfogják) a názárénizmusra való hajlandóságra mutatna, mert ha csak egy mákszemnyi volna is, én lennék az első, hogy megégetném, s megvonnám tőle szerény munkásságomat. (Úgy hiszem, te is egy véleményben vagy velem.) De térjünk vissza legutóbbi „Nyílt leveledre.“ Azt irod a többek között (a mi felette megijesztett engemet), hogy: a mi mondani valód van még, még „pedig sok van ám,“ azt máskorra hagyod; hogy mikor mondod el, magad sem tudod. Lehet hamar, lehet későn, lehet „soha,“ ez az egy szó az, a mi felette igen megdöbbentette az én baráti lelkemet; ez az, a mi engem e levél írására késztetett. „Várod a te nagy lelked inditását . . . Továbbá a szerkesztőség engedelmét (a mi már kész örömmel meg van adva; a segédszerkesztő is epedve várja, „akár tizet“) és e lap véleményét.“ No hát édes barátom, az én és e lap olvasóinak véleménye kéréssé formálódik: kérve-kérünk hogy csak folytasd ezt a . te tanulságteljes, zamatos, humoros, eszmedús leveleidet, s ne hagyj bennünket epekednünk, hadd gyönyörködjünk benne, hadd tanuljunk mi abból Istent, Krisztust, hazát és az egyházat szeretni. Hordozd csak békével a te terhedet, mely kedves és gyönyörűséges, hordozd a te édes magyar kálvinista népedért, a te imádott Krisztusodért, a
