Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-28 / 35. szám
563 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 564 musa az orsz. prot. tanáregyesülettel állott elő s a külső uniónak egy erős várát akarta fölépíteni a két nagy prot. felekezet között. Ez tudvalevőleg nem sikerült, s vele együtt eltemettetett az orsz. ref. tanáregyesület is, — de úgy látszik — nem azért, hogy végképen a sírban maradjon, hanem hogy jobb időkben kikeljen belőle mintegy phönix redivivus. Szükségünk is van rá ! . íme már bontakozik kifelé, már emelgeti szárnyait. Valószínű, hogy a pápaiak belépése újra napilendre hozza az orsz. ref. tanáregyesület eszméjét. Üdv a szendergő eszme ébresztgetőinek ! S. Szabó József. Ismét a kerületi felsőbb leányiskola érdekében. Ha Thúry Etele urnák e lapok f. é. 33. számában megjelent becses szavai pusztán egy egyházkerületi felsőbb leányiskola érdekében szólnának : akkor ezen sorok el is maradhattak volna. De mivel a hivatkozott szavak mintegy nehézményitő vélemény-nyilvánítások is, majd az igazgató tanács eljárása, majd pedig az egész intézmény felett, helyén levőnek látszik, a csendes hallgatás köréből kilépni. Legelsőbben is szíveskedjék Thúry Etele barátom tudomásul venni, hogy nincs az igazgató tanácsnak egyetlen egy tagja, ki vele egy véleményen ne volna abban, hogy az egyházkerületünk által annyiszor megsürgette nőnevelés ügye a jelenlegi állapotában nem maradhat, hanem annak haladnia kell, a mennyiben dr. Horváth József tanár ur indítványa fáról leesett érett gyümölcs. De mielőtt*] maga az épület előttünk állna, láthatnánk annak be- és elrendezését, helyes vagy javítandó voltát ; továbbá, mielőtt felléphetnénk a nyilvánosság előtt egy kész tervezettel, s azt mutathatnánk be biztosítékul a nemes ügy iránt melegen érdeklődő közönségnek, szóval mielőtt a gyermek megszületett volna : az igazgató tanács keresztelőt tartani nem óhajtott s nem akart. Továbbá e sorok írója nem is látja azt a nagy szabadságot, melylyel Thúry Etele barátom szerint a kerület az igazgató tanácsot felruházta. Az az 1898. márczius 17-ki kerületi gyűlés jegyzőkönyvének 30-ik száma csak „leány internátusról“ beszél, „pápai leány internátus kerületivé tételét mondja ki“ ennek szükségessé vált szervezeti szabályainak elkészítésével „bízza meg“ az igazgató tanácsot. „Uj iskolai épületnek internátussá leendő átalakítását határozza el.“ Ezen szavakban csak internátusról s az uj iskolának internátusra alkalmas helyiséggé átalakításáról, nem pedig egy tanintézet felállításáról határozott a kerületi gyűlés. Már pedig , egy épületnek internátussá átalakítása és egy tanintézetnek a kerület neve alatt életbe léptetése között talán mégis van különbség. Szóval tanintézetről abban a jegyzőkönyvben egy betű sincs. Ezért nem bocsátkozott tanintézet felállításába az igazgató tanács. De el sem ítélte a felsőbb leányiskola tervét, csak a kerületi gyűlésre halasztotta annak ügyét, az az a leány nem halt meg, hanem csak aluszik. A mikre becses czikkjének harmadik bekezdésében Thúry barátom a tovább haladás védelmének szempontjából hivatkozik, ne vélje, mint ha mi, a kik itt a tüzhez oly közel állunk, ne ismernénk azokat; igen gyarló állapot volna, ha ilyenekre onnan külről kellene figyelmeztetgetni az őrállókat; ismerjük, látjuk és tudjuk mi azon alámosó hullámokat. Sőt felsőbb helyen már hallattuk is e részben szavunkat, de még eddig eredmény nélkül. A Brader-ház megvételét is felhozza érvelései sorában Th. E. barátom, mondván: „Vagy kérdem, miért vettük meg a Brader-házat ? Bizonyára nem bérháznak, hanem azért, hogy, ha fejleszteni kell a nőnöveldét, legyen mire terjeszkedni.“ Ezek az ő szavai. Nézzük csak egy kissé ezt az ügyet bővebben. Csakugyan történt-e lépés, mely a nemes óhajtásnak, a tovább fejlődésnek gátul szolgált volna ? Köztudomású dolog, hogy a Brader-házra a kerület megtette előleges ajánlatát, majd az árverés alkalmával a Brader-ház csakugyan a kerület tulajdona lett, a házért többetigérő vevő nem találkozván, a mi köztünk legyen mondva, munkába került. Azonban július hó utolsó felének napjai alatt a gazdasági tanácselnök felsőbb utasítás következtében azon nyilatkozatot tette, hogy a kerület a Brader-házat nem tartja meg, s ha veszteségnélkül vevő találkoznék a házra, annak át lehet adni. Kellemetlenül hatott ránk, kik az intézet fejlődését óhajtottuk, ez a nyilvánosságra bocsátott fordulat; felszólalások levelezések keletkeztek a kedvezőtlen fordulat ellen, sőt, nehányan elhatároztuk, hogy a Brader-házat kezeink közül ki nem bocsátjuk, megvesszük többen; s majd ha a superintendentia, mint egykor a Khánné-féle házzal történt, rágondol ismét a Brader-házra, nyereségről nem is álmodva birtokába visszabocsátjuk. De hála Istennek, erre nem került a sor. Mit gondol Th. E. barátom, talán bérház szerzése kedvéért ragaszkodunk ahhoz a házhoz '? Ne vélje, szemeink előtt épen az tő általa oly melegen hangoztatott czél lobegett; csak hogy mi egy egész superintendentia tudtával, beleegyezésével s közrészvétével óhajtottunk a czél megvalósításához eljutni. íme ezt nevezi Th. E. barátom „sem hideg, sem hév forma félintézménynek.“ Ezt tekinti „kislelküségnek,“ valami nagy soha sem akarásnak s azzal fumigál, hogy a tétlenség megöl bennünket. Bizony, ha látná azt a mindent mozgásba hozó tevékenységet, azt az időt nem kímélő munkásságot; azt a feszült figyelmet, érdekeltséget, azt a teendők, végzendők roppant halmazát, melylyel az ennek a nemes ügynek áldozó szivek és lelkek napról-napra küzdenek és odaadással fáradoznak; én azt hiszem, hogy az én Thúry Etele barátom, az ő kemény szavait szelidebb húrokon zengette volna el. Kis Gábor, igazgató tanács tag.. 35*
