Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-28 / 35. szám
Kilenczedik évfolyam. 35. szám. Pápa, 1898. augusztus 28. A lap szellemi részét illetS közlemények a szerkesztős ég li ez Kis József felelős szerkesztő czi— mére küldendők. * ------------------------» Az egyház és iskola köréből. Megjelenik minden vasárnap. * Az előfizetési dijak (egész évre 4 írt, félévre 3 írt), hirdetések, reclamatiők Faragó János fó'munkatárs ezimére j küldendők.-------------------------* Nőképzésünk kérdéséhez. A vallás és közoktatásügyi miniszter három év előtt kibocsátott rendeletével (65719/1895) megnyitotta a nők előtt a gyógyszerészeti, orvosi és bölcsészeti kurzust, s ezzel a Magyarországon eddigeló csak theoretikus vitát: alkalmasok-e a nők a magasabb fokú tanulmányt igénylő pályákra — igenlőleg dönté el. Ezen döntés után fölösleges volna hosszasabban fejtegetni, hogy mindazok az ellenvetések, melyek a nők egyetemre bocsátása ellen élettani, lélektani s társadalmi szempontból felszoktak hozatni, nem birnak oly súlylyal, mint a minőt a középosztályhoz tartozó nők részére tisztességes kenyérnynjtás szükségessége a mérlegbe vet. Részünkről azok közé tartozunk, kik a nők valódi hivatását a családi körben, az anyaságban s a gyermekek nevelésében látják ugyan, de mindenütt ott, hol a nő ezen valódi hivatását nem képes elérni, megoyitandónak véljük számára azon pályákat, melyek folytatására a nőt természet szerint gyöngédebb szervezete képesíti. Más szavakkal: miután a statisztika tanúsága, de saját tapasztalataink is mutatják, hogy különösen a középosztálvu nők jelentékeny része számos okból, melyek felsorolása nem tartozik ide, valódi női hivatását nem érheti el, lehetővé kell tenni ezek számára a tisztességes, a női önérzetet is kielégítő kenyérpályára jutást. Ez a szükségesség s az ennek értelmében elhangzott miniszteri döntés a nőképzést teljesítő intézményeknek egy új faját hozta létre: a leánygimnáziumokat. Középiskoláinkban a leányok eddig is tehettek ugyan az 1883. évi XXX. t.-czikk. 15. §-ának korlátái közt osztály és érettségi vizsgálatokat, s a 72039/1895. sz. miniszteri rendelet értelmében a magánvizsgálatokra s ezeknek sikeres letétele után magán érettségi vizsgálatra bocsáttatásnkat minden felsőbb engedély kikérése nélkül az illető középiskoláknál kérelmezhették: de a nyilvános oktatás előnyei a magántanulás fölött oly szembeszökők, hogy most, a czikkünk elején említett miniszteri leirat kibocsátása után, valószínűleg gyorsan keletkeznek, a mint már keletkeztek is, a nők középiskolai nyilvános képzésére szolgáló intézetek vagyis leánygimnáziumok. Szükségesnek tartottuk ezeket előrebocsátani, hogy ezzel áttérhessünk igénytelen czikkünk tulajdonképeni tárgyára: leányinternátusunknak tanintézetté tételére, s illetve annak a kérdésnek megvitatására, hogy a lehető női tanintézetek közül melyikké alakíttassák át a szeptember 1-óvel pompás új otthonába átköltöző leányüövelde. Az eddigiekből is azt hisszük, levonták a szives olvasók gondolatmenetünk konzekvencziáját, mely szerint a leányinternátust általános szempontokból is legczélszerübb leánygimnáziummá alakítani át. Három lehetőség van ugyanis a kerület előtt: polgári leányiskola, 4 osztályú felsőbb leányiskola és leánygimnázium. Nézetem szerint, látva az iskolákba tódulást, prosperálhatna mind a három intézet. Legkevésbé talán a polgári iskola, a menynyiben a Pápán létező államilag segélyezett ilynemű intézet szept. 1-óvel államivá lesz, s mint ilyennel nehezebb volna felvenni a versenyt, tehát az intézetet legnagyobb részben a bennlakók látogatnák csupán. De ha az általános iskolába tódulást tekintve lehetséges volna Í3 mind a három intézet: választani — minden egyéb tekintetet mellőzve — legczélszerübb azt, a mely a legmagasabb fokú általános műveltséget, s egyúttal a legtöbb Á dunántúli ev. retegyházkemlet hivatalos közlönye.
