Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-14 / 33. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

530

529

készítve, s az egyházkerületi közgyűlésnek így csak a közóhaj és közjó megvalósítása marad fent.

Teljesen helyes és pontos dr. Horváth számítása azon esetre, ha önálló intézetünk lesz. Egy krajczárral sem kerül többe mint most, sót akkor a növendékek által fizetett tandíj a mi intézetünk javára esik. Ma holnap önmagától oda fejlődik úgy is intern átusunk, hogy 4-5 nevelőnőt kell alkalmaznunk s ekkor már az ügybuzgó főiskolai tanári kar segítségével könnyen megy egy önálló intézet berendezése is. Vagy kérdem, miért vettük meg a Brúder házat? Bizonyára nem bérháznak, hanem azért, hogyha fejleszteni kell a nőnöveldét, legyen mire terjeszkedni. És most, mikor már az áldozathozatal mind meg van, mikor az egyházkerület nemes elhatározással a nőnövelde czéljára átengedte az uj kollégium épületét s azt át is alakíttatta: ismételve felteszem a kérdést, azért tette-e ezt a nagymérvű berendezést egyházkerületünk, hogy a leendő családanyáknak csak asylumot adjon tanulói pályájuk alatt, vagy hogy egy önálló felsőbb leányiskolát létesítsen s a református szellemet kitörölhetetlenül beplántálja a serdülő leánykák fogékony leikébe? Annyi áldozatért mindenesetre ez utóbbit várja és óhajtja mindenki.

Ha áll az a tetei «a kié az iskola azé a jövő» kétszeresen áll a felsőbb leányiskolákra nézve, hiszen úgy is úgy vagyunk, hogy inig mi ezt a mezőt elhanyagoltuk és parlagon hagytuk, túlhagytuk magunkat szárnyaltatni a kath. zárdák által és az államtól vártuk e téren szükségeink pótlását, pedig csak a vak nem látja, hogy minden állami leányiskoláról ellehet mondani, hogy erősen kath. színezetű.

Félre tehát a kishitűséggel. Ha soha sem akarunk valami nagyot, a tétlenség öl meg. Hogyan elégíthetné ki a mi igényeinket az a polgári iskola, melynek — különben általam igen nagyra becsült és hivatása magaslatán álló tanítónői között egyetlen egy református sincs. Mitől félünk ? Egy leányiskola, melynek olyan palotája Vau, mint a miénknek most lesz, s egy kis alaptőkéje is van, minden . további nagyobb kiadás nélkül szépen fentartja önmagát, azonkívül, hogy mindenki azt várja most már az egyházkerülettel, miszerint egy önálló felsőbb leány iskolája legyen, mert egy ilyen nagytekintélyű erkölcsi testület méltóságán alul is áll a mostani állapot, mely-kezdetnek megjárja ugyan, de állandó jellegű nem lehet,

Midőn ismételve üdvözlöm dr. Horváth József igazgató urat az önálló intézet eszméjének indítványozásáért, kérem ne hagyja félbe az elkezdett munkát, hanem buzgólkodjék mindaddig, míg diadalra nem viszi a jelszót, mig csak meg nem nyílik a dunántnli ev. ref. egyházkerület pápai felsőbb leányiskolája. Úgy legyen.

Thúry Etele.

Egy elvi jelentőségi belügyminiszteri határozat.

„S. Gyula budapesti lakos azon panaszos kérel" mével, hogy a es-i evang. ref. hitközség részéről ellene támasztott hitközségi adó-követelés behajtása körül az egyházi hatóság megkeresése alapján eljárt u-i. járási főszolgabíró által követett szabályellenes eljárás folytán szenvedett jogsérelme orvosoltassék, — az 5745 97 sz. alispáni határozattal első fokon és az 1099 97 sz. közigazgatási bizottsági határozattal másodfokon is el— utasittatván s a főszolgabíró panasztárgyává tett eljárása helybenhagyatván, panaszló S. Gyula a közig, bizottsági határozat ellen hozzám felfolyamodással élt.— kzen felfolyamodás folytán a közig, bizottsági határozatot az 188(5: XXI. t. ez. 10. §. alapján felülvizsgálat alá vonván, a vallás és közoktatásügyi miniszter úrral egyetértőleg következőleg határozok :

A p-i ev. ref. esperesnek a es.-i ev. ref. hitközség képviseletében az u-i járási főszolgabíróhoz 4489 93 sz. a. beadott kérvényében S. Gyula terhére felszámított 120 írt három évi hitközségi adó-tartozásból egy évi adónak megfelelő 40 frt kirovását és az erre vonatkozó végrehajtási intézkedéseket érintetlenül hagyom j ellenben panaszolt eljárást egyéb részeiben, jelesen az ide vonatkozó közig, bizottsági és alispáni határozatokat, a főszolgabírói intézkedésekkel együtt ezennel megsemmisítem.

Indokolás.

A p.-i ev. ref. esperes 1893 október 22-én 4489 sz. a. megkereste az u-i járási főszolgabírót, hogy S Gyula budapesti lakosra, cs-i és f-i birtokai után a es-i ev. ref. hitközségben 3 évre kirótt évi 40 frtnyi, összesen 120 írt hitközségi adótartozást közig, utón hajtson be. A megkeresésben nincs hit/intetve, hogy az adóhátralék melyik évekre vonatkozik és azért ez évek a jelen határozat rendelkező részében sem voltak megjelelhetek. Az u-i járási főszolgabíró ezt a megkeresést az f-i községi jegyzőnek adta ki, a ki 1893 nov. 2-án azt jelentette, hogy S. Gyulát a követelésbe vett 12)) frt befizetésére felhívta, ez azonban a fizetést megtagadta, és kifogást emelt a követelés jogosultsága ellen, azt adva okul, hogy ő reá jogerősen csupán egyszer, egy évre vettetett ki 40 frt hitközségi adó, tehát ő csupán csak ezzel az összeggel tartozik, az ezt meghaladó követelésnek pedig semmiféle jogalapja nincs. — A főszolgabíró közölte a fél által az adókövetelés jogossága ellen támasztott kifogást a megkereső egyházi halósággal s miután ettől azt az ujabbi értesítést vette, hogy a 3 évi adótartozás tényleg fennáll s a fél által felhozott kifogások alaptalanok: az eljáró főszolgabíró az