Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-07 / 32. szám
523 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 524 kik a polgári vagy a felsőbb leányiskola négy osztályát elvégezték már, a másikat pedig olyanok számára, a kik teljes (6 osztályú) felsőbb leányiskolái tanfolyamot végeztek. Hát mi nem tehetnénk-e valamit a főiskola erejével leányainknak a saját körünkben való magasabb kiképeztetésére ? ! — Lelkipásztori bucsuszó. Úgy véljük, hogy sokak előtt kedves dolgot cselekszünk, mikor Kuthy Zoltán, amerikai lelkész urnák, a ki b.-somogyi egyházmegyénkben, Nemes-Déden tanítói hivatalt viselt Kuthy István fia, híveihez intézett következő búcsúzó levelét közöljük . . . New Yorkban és vidékén élő magyar reform, hittestvéreimhez. Szeretett testvéreim! Az ég és föld hatalmas Ura, a népek millióinak Istene, ki szabad tetszése szerint utolérhetetlen bölcsességgel igazgatja a halandók sorsát, reám is kiterjesztő látógató kezét, midőn május havában elszólitá felejthethetetlen jó apámat amaz égi hazába, hol megszűnik minden szenvedés, elnémul minden jajkiáltás. Fájdalmam kimondhatatlan, leirhalhatatlan. Tán könnyebb lenne, ha láthattam volna, ha beszélhettem volna vele utolsó perczeibeü, de az utaiban végéremehetetlen, örök bölcseségében kifürkészhetetlen Isten úgy rendelte, hogy közöttetek hirdessem az 0 örök evangyéliomát akkor is, midőn szeretett atyám utolsó vonaglásaiban töredezett hangon rebegett atyai áldást fia munkájára. Az Ur akaratán való alázatos megnyugvás, híveimnek szeretető s a kiven betöltött kötelesség felemelő tudata enyhíti szivem mérhetetlen fájdalmát. Atyám elhunyta elmulaszhatatlan fiúi kötelességemmé teszi, hogy özvegyen s árván maradt anyám és testvérem sorsát szivemen viseljem, miért is augusztus hó 2-án az ó hazába utazom, ügy az angol ref. misszió főhatóságtól, mint a new vorki egyházunk presbyteriumától távozási engedélyt nyertem két hónara, u. m. augusztus és szeptember hónapokra. E két hónapban sem marad a gyülekezet lelkészi gondozás nélkül : közelben lakó kartársaim voltak kegj^esek az istenitiszteletek megtartására szolgálatkészségüket felajánlani. Augusztus 7-én d. e. féllO órakor Csánfordy Ferencz trentoni lelkész, augusztus 21-én d. e. fél 10 órakor Kalassay Sándor bridgeporti lelkész, szeptember 4-én d. e. 10 órakor Kalassay Sándor lelkész, szeptember 18-án d. e. fél 10 órakor Dókus Gábor south norwalki lelkész, augusztus 14 és 28, valamint szeptember 11 és 25-én d. u. 4 órakor pedig Hornung Béla hittestvérünk fog tartani istenitiszteletet. Passaicban augusztus 21-én d. e. fél 10 órakor Dókus Gábor lelkész, szeptember 18-án pedig Csánfordi Ferencz fogja megtartani az isteniiiszteletet. Kérlek titeket, Szeretett Testvéreim, fogadjátok szives szeretettel azokat, kik sem időt, sem fáradságot nem sajnálva, eljönnek közétek, hogy hittel, lélekkel hirdessék néktek a Krisztus evangyéliomát. Békesség, szeretet és egyetértés, az egyház ügyei iránt való lángoló lelkesedés uralkodjék közöttetek mindenkoron, hogy épülhessen általatok az Isten országa e földön. Lelkipásztori áldásommal együtt fogadjátok tőlem mindnyájan és egyenként szives búcsúszómat: a minden áldások Istene áldjon meg titeket lelki és testi áldásainak bőségével hogy lehessetek drága reform, anyaszentegyházunknak mindhalálig kitartó igaz hívei. Isten, Isten veletek! A kedves viszontlátás boldog reményében mindnyájatokat lelki pásztori szeretettel üdvözöl Kuthy Zoltán newyorki ref. lelkész. — Emlékezetnek okáért jegyezzük fel, hogy Olaszországban a közelebb kitört forrongás ügyében indított vizsgálatok alkalmávál a napnál világosabban kiderült, hogy a klerikálisok egy követ fújtak a republikánus és anarkista szocziálistákkal: nevezetesen bebizonyult az a vád, hogy különösen a papok arra használták fel a beállt drágaságot — mely tudvalevő dolog, a rossz termés következménye vala, — hogy Umbertó király, a szavojai uralkodóház és az egységes Olaszország ellen lázitsák a népet, amint hasonló módon most itt nálunk is a klerikálisok a jégcsapást a liberalizmusnak rójják fel. E lázitásoknak a szegény, éhes nép felült s farkasok módjára rárontott a pékboltokra, majd rabolva pusztítva elárasztotta a többi boltokat, végül a magánházakat is fosztogatta, miglen a katonaság vérbe folytotta a lázongást. Az izgatok temészetesen idején elbújtak s megmentették a bőrüket. Ámde az általuk félrevezetett nép kiontott vére ellenük tanúskodik és a közvélemény őket tette felelősekké a czéltalan vérengzésekért még mielőtt a biróságok közbeléptek volna. Ezt az általános felfogást a megejtett vizsgálatok s utánna a teljes nyilvánossággal megtartott végtárgyálások föltétlenül beigazolták. Kitűnt ugyanis, hogy számos plébános, segédlelkész és különösen a katholikus lapok pap-szerkesztői nemcsak nyílt lázadásra bujtogatták a népet, hanem ők szervezték a támadásokat és ugyancsak ők osztották ki a fegyvert a lázongok közt, mindenben szorosan egyetértve a forradalmár szocziálistákkal. Ily tényekkel szemben hijábavaló volt minden tagadás, hiába egyes befolyásosabb embereknek, sőt magának a római pápának közbelépése. A biróságok lántásra való felbujtás és abbban részvétel czimen tizennyolcz papot Ítéltek többé kevésbé hosszabb fegyházra. Az elitéi papok közt főczinkosnak lehet mondani Don Albertario-t, a Milanóban megjelenő Osservatore Cattolico főszerkeszőjét, akit a fenyitő bíróság 5 évi fegyházra Ítélt. Ez a pap kiváló szerepet játszott a felső-olaszországi katholikus mozgalmakban, mint elnöke a tartományi szövetkezetnek, továbbá mint véresszáju szerkesztő, számtalalanszor részesült a pápa extra-áldásában, aki azonfölül számos kitüntésben részesítette, nevezetesen megtette udvari főpapjának, vagyis pápai prelátusnak, méltóságos czimmel; (miként Molnár Jánost is) lapját pedig, a már emlitett Osservatóre Cattolico-t az egyház védő paizsának nevezte egyúttal minden előfizetőjének külön is kiutalványozta a pápai áldást és bünbocsánatot. Ez érdemes férfiúnak üzelmei mind napfényre kerültek; magán életének titkai megnevetették még a komoly bírákat is, az általa vezetett katholikus egyesületek lefoglalt irományai pedig nem csak az általa kezelt pénzek s jámbor adományok nagyban űzött sikkasztásáról rántotta le a leplet, hanem fölfedték azt is‘ hogy ezek a jámbornevü egyesületek valóságos tűzhelyei valának a forradalmi összeesküvéseknek. De ami legkomikusabb e férfiú viselt dolgai között, az bizonyára az a tény, hogy megcsalta magát a pápát is — nagy mennyiségű péterfillért lopván és bizonyos czobolyprémes hölgyekre fordítván . . . Ügynökei a vidéki lázitó papok, kik a falusi parasztokat fegyverezték föl s igy vezették a városi
