Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-07 / 32. szám

523 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 524 kik a polgári vagy a felsőbb leányiskola négy osztá­lyát elvégezték már, a másikat pedig olyanok számára, a kik teljes (6 osztályú) felsőbb leányiskolái tanfolya­mot végeztek. Hát mi nem tehetnénk-e valamit a fő­iskola erejével leányainknak a saját körünkben való magasabb kiképeztetésére ? ! — Lelkipásztori bucsuszó. Úgy véljük, hogy sokak előtt kedves dolgot cselekszünk, mikor Kuthy Zoltán, amerikai lelkész urnák, a ki b.-somogyi egyház­megyénkben, Nemes-Déden tanítói hivatalt viselt Kuthy István fia, híveihez intézett következő búcsúzó levelét közöljük . . . New Yorkban és vidékén élő magyar reform, hittestvéreimhez. Szeretett testvéreim! Az ég és föld hatalmas Ura, a népek millióinak Istene, ki szabad tet­szése szerint utolérhetetlen bölcsességgel igazgatja a halandók sorsát, reám is kiterjesztő látógató kezét, midőn május havában elszólitá felejthethetetlen jó apámat amaz égi hazába, hol megszűnik minden szenvedés, elnémul minden jajkiáltás. Fájdalmam kimondhatatlan, leirhalha­­tatlan. Tán könnyebb lenne, ha láthattam volna, ha beszél­hettem volna vele utolsó perczeibeü, de az utaiban végére­­mehetetlen, örök bölcseségében kifürkészhetetlen Isten úgy rendelte, hogy közöttetek hirdessem az 0 örök evangyélio­­mát akkor is, midőn szeretett atyám utolsó vonaglásaiban töredezett hangon rebegett atyai áldást fia munkájára. Az Ur akaratán való alázatos megnyugvás, híveimnek szere­tető s a kiven betöltött kötelesség felemelő tudata enyhíti szivem mérhetetlen fájdalmát. Atyám elhunyta elmulaszha­­tatlan fiúi kötelességemmé teszi, hogy özvegyen s árván maradt anyám és testvérem sorsát szivemen viseljem, miért is augusztus hó 2-án az ó hazába utazom, ügy az angol ref. misszió főhatóságtól, mint a new vorki egyházunk presby­­teriumától távozási engedélyt nyertem két hónara, u. m. augusztus és szeptember hónapokra. E két hónapban sem marad a gyülekezet lelkészi gondozás nélkül : közelben lakó kartársaim voltak kegj^esek az istenitiszteletek megtartására szolgálatkészségüket felajánlani. Augusztus 7-én d. e. féllO órakor Csánfordy Ferencz trentoni lelkész, augusztus 21-én d. e. fél 10 órakor Kalassay Sándor bridgeporti lelkész, szeptember 4-én d. e. 10 órakor Kalassay Sándor lelkész, szeptember 18-án d. e. fél 10 órakor Dókus Gábor south norwalki lelkész, augusztus 14 és 28, valamint szeptember 11 és 25-én d. u. 4 órakor pedig Hornung Béla hittest­vérünk fog tartani istenitiszteletet. Passaicban augusztus 21-én d. e. fél 10 órakor Dókus Gábor lelkész, szeptem­ber 18-án pedig Csánfordi Ferencz fogja megtartani az isteniiiszteletet. Kérlek titeket, Szeretett Testvéreim, fogadjátok szives szeretettel azokat, kik sem időt, sem fáradságot nem sajnálva, eljönnek közétek, hogy hittel, lélekkel hirdessék néktek a Krisztus evangyéliomát. Békesség, szeretet és egyetértés, az egyház ügyei iránt való lángoló lelkesedés uralkodjék közöttetek mindenkoron, hogy épülhessen általatok az Isten országa e földön. Lel­kipásztori áldásommal együtt fogadjátok tőlem mindnyájan és egyenként szives búcsúszómat: a minden áldások Istene áldjon meg titeket lelki és testi áldásainak bőségével hogy lehessetek drága reform, anyaszentegyházunknak mindhalálig kitartó igaz hívei. Isten, Isten veletek! A ked­ves viszontlátás boldog reményében mindnyájatokat lelki pásztori szeretettel üdvözöl Kuthy Zoltán newyorki ref. lelkész. — Emlékezetnek okáért jegyezzük fel, hogy Olaszországban a közelebb kitört forrongás ügyében indított vizsgálatok alkalmávál a napnál világosabban kiderült, hogy a klerikálisok egy követ fújtak a republikánus és anarkista szocziálistákkal: nevezetesen bebizonyult az a vád, hogy különösen a papok arra használták fel a be­állt drágaságot — mely tudvalevő dolog, a rossz termés következménye vala, — hogy Umbertó király, a szavojai uralkodóház és az egységes Olaszország ellen lázitsák a népet, amint hasonló módon most itt nálunk is a klerikálisok a jégcsapást a liberalizmusnak rójják fel. E lázitásoknak a szegény, éhes nép felült s farkasok módjára rárontott a pékboltokra, majd rabolva pusztítva elárasztotta a többi boltokat, végül a magánházakat is fosztogatta, miglen a katonaság vérbe folytotta a lázongást. Az izgatok temésze­­tesen idején elbújtak s megmentették a bőrüket. Ámde az általuk félrevezetett nép kiontott vére ellenük tanús­kodik és a közvélemény őket tette felelősekké a czél­­talan vérengzésekért még mielőtt a biróságok közbelép­tek volna. Ezt az általános felfogást a megejtett vizsgá­latok s utánna a teljes nyilvánossággal megtartott végtár­­gyálások föltétlenül beigazolták. Kitűnt ugyanis, hogy számos plébános, segédlelkész és különösen a katholikus lapok pap-szerkesztői nemcsak nyílt lázadásra bujtogatták a népet, hanem ők szervezték a támadásokat és ugyancsak ők osztották ki a fegyvert a lázongok közt, mindenben szorosan egyetértve a forradalmár szocziálistákkal. Ily tényekkel szemben hijábavaló volt minden tagadás, hiába egyes befolyásosabb embereknek, sőt magának a római pápának közbelépése. A biróságok lántásra való felbujtás és abbban részvétel czimen tizennyolcz papot Ítéltek többé kevésbé hosszabb fegyházra. Az elitéi papok közt főczin­­kosnak lehet mondani Don Albertario-t, a Milanóban meg­jelenő Osservatore Cattolico főszerkeszőjét, akit a fenyitő bíróság 5 évi fegyházra Ítélt. Ez a pap kiváló szerepet játszott a felső-olaszországi katholikus mozgalmakban, mint elnöke a tartományi szövetkezetnek, továbbá mint véresszáju szerkesztő, számtalalanszor részesült a pápa extra-áldásában, aki azonfölül számos kitüntésben részesí­tette, nevezetesen megtette udvari főpapjának, vagyis pápai prelátusnak, méltóságos czimmel; (miként Mol­nár Jánost is) lapját pedig, a már emlitett Osservatóre Cattolico-t az egyház védő paizsának nevezte egyúttal minden előfizetőjének külön is kiutalványozta a pápai áldást és bünbocsánatot. Ez érdemes férfiúnak üzelmei mind napfényre kerültek; magán életének titkai megneve­tették még a komoly bírákat is, az általa vezetett katholi­kus egyesületek lefoglalt irományai pedig nem csak az általa kezelt pénzek s jámbor adományok nagyban űzött sikkasztásáról rántotta le a leplet, hanem fölfedték azt is‘ hogy ezek a jámbornevü egyesületek valóságos tűzhelyei valának a forradalmi összeesküvéseknek. De ami legkomi­­kusabb e férfiú viselt dolgai között, az bizonyára az a tény, hogy megcsalta magát a pápát is — nagy mennyiségű péterfillért lopván és bizonyos czobolyprémes hölgyekre fordítván . . . Ügynökei a vidéki lázitó papok, kik a fa­­lusi parasztokat fegyverezték föl s igy vezették a városi

Next

/
Oldalképek
Tartalom