Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-16 / 3. szám

45 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 46 Lajos-féle üldözés előtt több mint két millió protestáns volt Francziaországban, 1756-ban már 400,000-re olvadt a számuk; most 582 protestestáus fára van 700 lel­késszel. — A r. katholikus egyházban, a különböző kath. államokban újabban evangeliomi áramlatok kezdenek ér­vényesülni. A protestáns theologia hallgatói közt Paris­ban ez idő szerint öten vannak olyauok, a kik előbb kath. papok voltak; olyan is van egy, a ki előbb jezsuita volt. Általában a kath. papság kebelén belől oly mértékben jelentkeznek az önállósági törekvések, hogy az ultra­­montánok egy külön folyóiratot alapítottak („Voix de Vé­­rité“), hogy — mint mondják — a protestáns fondorlato­tokat leleplezzék. E lap panaszkodik, hogy „a régi aka­ratos , gáncsolódó, veszekedő szellem, a mi a 16. század (a reform, sz.) forradalmait jellemzi, újra föl­ébredt. —- Nem rég magában Rómában alapítottak egy lapot, „Az új Róma“ (La nuova Roma) czimmel, a mely­ben katholikus lelkészek hordják fel panaszaikat a fö­lött. hogy a jezsuiták uralma mekkora szellemi alásülye­­dést idézett elő a kath. egyházban. A lapnak egy állandó rovata ezt a feliratot viseli: „szabadítsuk meg magunkat a pápaságtól.“ Katholikus lelkészek és laikusoktól szá­mos nyilatkozatot közölnek minden számban, melyek öröm­mel üdvözli!: a vállalkozást. — Ausztriában is mozog a róma-ellenes szellem. Dr. Toldt rektor-professor tisztele­tére nagy óvácziót rendeztek deczember 11-ikén a bécsi egyetemnek csaknem összes tanuló-egyesületei azért, a miért a novemberi napokban az akadémiai szabadságéit és a németségért sikraszállt. Mikor a rector már eltávo­zott, Födisch orvosnövendék tartott egy beszédet, a mi bár csak egy tanuló beszéde volt, mégis figyelmet érde­mel, mert oly áramlatoknak adott kifejezést, a mikkel most Ausztria német népénél többszörösen találkozunk.— Az „Ostdeutsch. Rundsch.“ egy tudósítása szerint Födisch következő szavakkal hirdette a Róma ellen való harcz­nak és a protestantizmusnak szükséges voltát: „Ha még végleg nem von utunk ki Róma ellen, szolgáljon tudomá sül, hogy mi azt most épen nem tartjuk előnyösnek ; a német-nemzeti tanulóság mindazáltal csak az alkalmas pillanatra vár, hogy népének egy nagyszerű példával megmutassa, hogyan kell kiszabadulni a római halálos el­lenség bilincseiből; hogy a német-keresztyén protestáns ■egyházban egyelőre annak mostani formájában bizonyára ezerszer nemesebb, szabadabb és mindenek előtt nemzeti nevelést élvezünk.“ — A Debreceni Prot. Lap szerkesztősége lapja 2. számában kérelmet intéz „a tiszántúli ev. ref. egyház­­kerület világi férfiúihoz,“ hogy melegedjenek föl egyház­­kerületük egyetlen központi orgánuma iránt s pártolásuk­kal tegyék lehetővé annak fölvirágzását. Jól mondja, hogy „egy szocziáldemokrata földmives munkás évenként leg­alább 4—5 frtot, -de legtöbbnyire többet áldoz pártczé­­lokra, pártsajtóra. A magyar protestantizmus többsége a sajtó fontosságának felismerésében nem emelkedett odáig, hova az egyszerű, fogyatékos műveltségű, vagy épen pa­raszti vagy -gyári munkás. Lapjaink, időszaki folyó-irata­ink csak küzdenek a léttel, vegetálni is csak ugv tud­nak, hogy körülöttük majdnem mindenki ingyen munkát végez'“ Egy kis statisztikát állit össze, a mely szerint a tiszántúli egyházkerületnek van 700 rendes és helyettes lel­­készi állása, 1200 tanítója, 13 egyházmegyéje, ezekben 13 gondnok , megannyi világi fő- és aljegyzője, világi ta­­nácsbirája 70, hát még mennyi vagyonos és intelligens egyházközségi gondnoka — és a Debreceni Prot. Lapnak mégis csak 400 előfizetője van mindössze. Ezek közül 370 lelkész és segédlelkész, meg egyház és iskola, és 30 vi­lági férfiú, kiknek fele debreceni . . . Bizony igaz, bogy „hát ez nem jól van igy !M Hát mi mit szóljuuk ? Nem mondhatjuk, hogy a Debreczeni prot, Lapuak valami na­gyon jól megy a dolga; de a mienk hasonlíthatatlanul rosszabbul áll. — Lapunk a múlt évben 225 olyan egyén­hez járt, a ki az érte járó dijat be is fizette. Ha a Deb­reczeni Prot. Lapnak is csak ennyi előfizetője volna: akkor volnánk egyenlő helyzetben. Igen, mert igaz, hogy a debreceni lap másfél iv terjedelemben jelenik meg, tehát félivvei nagyobb, mint a miénk, de ugyanannyival az ára is magasabb, t. i. 6 írt. És így mi még mindig irigyelhet­­nők a Debr. Prot. Lap szerkesztőségét, ha ugyan nem tudnók, hogy az a kis tiszteletdij, a mi egyre-egyre esik, s a mi talán a lapot erősebben támogató külmunkatár­­saknak is jut: nagyon, de nagyon meg van szolgálva. — Kedves hirt adunk tudtukra egyházi ének­karainknak, midőn közöljük a következő „Felhívást“ : Több oldalról nyilvánított óhajtásnak engedve, elhatároztam hogy azokat a férfi karra írott templomi- és temetési­énekeket, — melyeket a száz éves múlttal dicsekvő „Sárospataki főiskolai énekkar“ oly hosszú időn át ki­próbált és közkedveltüekké tett — egy kötetben nyil­vánosság elé bocsátom abban az esetben, ha az illetékes éneklő-karok s általában érdeklődő közönség részéről kellő pártfogásban részesülhetek. Ez által, a csaknem évről-évre változó főiskolai énekkarok és folyvást szapo­rodó dalárdák érdekei mellett, a szépen fejlődő ev. ref. egyházi ének-ügynek óhajtanék hasznos szolgálatot tenni. Bizalommal fordulok azért különösen az énnekkarok igen tisztelt vezetőihez és mindazokhoz, a kik e nagy anyagi áldozattal járó vállalatnak pártolói, előmozdítói lehetnek, azzal a tiszteletteljes kéréssel, hogy ha a kiaadandó gyűjteményt bírni óhajtják, ebbeli szándékukat velem közölni méltóztassanak, jelezvén egyúttal a becses veze­tésük alatt álló dalárda részére szükséges példányok számát is, hogy a nyomatás felől tájékozva lehessek. Részemről előre csak anuyit jelezhetek, hogy a 8 — 10 nyomtatott ivre terjedő s miutegy 80—100 darabot tartal­mazó müvet a megrendelők a bolti árnál mindenesetre jutányosabban fogják kapni, úgy, hogy a legmagasabb ár sem lessz több 2 írtnál,— de a megrendelők számához képest ennél sokka1 olcsóbb is lehet. A bolti ár azonban határo­zottan magasabb leend. A darabok töbnyire kétsoros pártitara alakjában fognak megjelenni a következő cso­portosítással : I. részben : templomi istentiszteletre és úrvacsora osztás alkalmára való énekek. II. részben: te­metési, még pedig ima vagy beszéd előtti vagy utáDÍ, továbbá úton és sírnál mondaudó énekek. A mű megjele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom