Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-07 / 32. szám
515 L'UNANTULi PBOTEbTÁKfS LAP. 516 fi felkéri a főtiszt, egyházkerületet, hogy ezen nagy fontosságú ügyet ajánlásával terjessze fel a kon ventre, sőt ha szükségét látja, ez ügyben rendkívüli zsinat egybehivását is sürgesse. OrAUdink! eljött a 12-ik órában a kedvező alkalom egy országos lelkészi nyugdíjintézet felállítására, csak életre kell hívni. Ebresztgessék mig van egy Szász Domokosunk, kinek lelkében, szivében régóta él, egy Fejesünk, Antal Gáborunk s különösen mig nem késő. Üljön össze mielőbb az egyetemes konvent, készítse elő az ügyet, hivattassék össze a zsinat, állapítsa meg az évi járulékot, mig az állam által nyújtandó fizetés kiegészítés végösszege fixirozva nem lesz, vagy is mig ez a létei levonható, mert azután sokkal nehezebb lesz. Ezt az indítványt készen vittem a veszprémi egyházmegye közgyűlésére, de idő hiánya miatt nem képezhette a tanácskozás tárgyát; azonban a jegyzőkönyvet hitelesítő bizottság helyeslésével találkozott. Felvetem most e helyen js határozati javaslatomat, talán helyeslésre talál. Az ügyet országosnak, közérdekűnek tartom. Dixi et salvavi animam meam. Thúby Etele. Tudósítás a komáromi egyházmegyéből. Egyházmegyénk f. évi rendes közgyűlését Komáromban julius hó 19-én tartotta meg Veress Ede esperes és dr. Darányi Ignácz egyhm. gondnok urak elnöklete alatt, a szorgos munkaidő daczára is szokatlan nagy mennyiségben megjelent lelkészi és világi alkotó tagok s számos érdeklődő jelenlétében. Hadd nyilvánítom előre e helyen is egyházmegyei közönségünk háláját világi elnöke iránt, a ki országos gondjai között is időt tud szakítani arra, hogy egyházi téren viselt tisztét híven betöltse. Reggeli fél 9 órától 2-ig, majd d. u. 5—7-ig s másnap is 9—12-ig a bírósági ülésben ő vezette világi részről a tanácskozásokat s nt. esperesünk ügybuzgósága, főtiszt, püspök urunk bölcs támogatása mellett leginkább az ő tapintatosságának köszönhető, hogy mind közgyűlési, mind bírósági nagy számú és fontos ügyeink teljesen letárgyaltattak. Alakulás után első sorban tudomásul vette közgyűlésünk tek. Berinkey Antal urnák vil. tanácsbirói és ügyészi tisztségeiről helyes indokai alapján már előbb nyilvánított lemondását s hosszú, buzgó szolgálataiért neki jegyzőkönyvileg hálás köszönetét mondott. Helyébe egyhm. ügyészszé a közgyűlés egyhangulag Pogrányi József tanácsbiró urat választotta meg. A távozásával üresedésbe jött világi, ugyszinte Pap Elek, zsigárdi lelkész halálával megürült lelkészi tanácsbirói székek betöltésére elnökileg korábban elrendelt szavazatok kellő eredménynyel nem járván, az előbbire legtöbb szavazatot nyert ifj. Kálmán Rudolf és Török Bertalan, az utóbbira Somogyi Antal és Gyalókay László urak között szükebb körű szavazat nyittatott. A letárgyalt esperesi jelentésből megemlítem a következő érdekesebb adatokat. Felsőbb tanintézetbe járt egyházmegyénktől 305 tanuló, az előző évinél 187- tel több. Áttért hozzánk a múlt évben 34, kitért tőlünk 25 egyén, házasság köttetett 345, melyek 4 kivételével mindnyájan egyházi áldásban is részesültek. Vegyes házasság volt 46, melyeknél a gyermekek vallására nézve 19 esetben kötöttek egyeséget, 7 esetben javunkra, 11 esetben hátrányunkra. Vegyes házasság van 239, a komáromi, nvitrai és pozsonyi egyházakban élőkön kívül, kiknek száma ezen összeget jelentékenyen megnövelné, de a hol azok számbavétele családkönyv hiányában eszközölhető nem volt. A jótékonysági rovat számai és adatai lélekemelőleg beszélnek arról, hogy a krisztusi munkás szeretet él és hat még a hívek kebelében. Isten dicsőségére 33 egyházban adakoztak, összesen 2341 frtot, összes perselypénz 890 frt, egyéb adományok pénzben, templomi és iskolai felszerelésekben 4101 frt, végrendeleti hagyományok s alapítványok összege 4728 frt. Az egyházmegyei anya-, leány és fiókegyházak összes ingatlan és ingó vagyonértéke 1.452,100 frt, terhe 61,889 frt. Tűzkár ellen biztosított érték ebből 331,010 frt, melyek után 886 frt 43 kr az évi dij. Épületekre, egyházi és iskolai beruházásokra a mult évben 12089 frt fordittatott. Sajnos azonban, hogy némely helyeken az egyházi épületek és iskolák még mindig csak várják az újjáalakítást s néhol az égetőn sürgős szükség daczára egyelőre hiába várják a nép kevés száma és szegénysége miatt, mint pl. Réthén a papiak építése. Lakszakálason a templom, de különösen a papiak egyenesen megbotránkostató állapotban vannak; az utóbbi sikeresen versenyezhet a legrozzantabb czigány putrival érték dolgában. Valóban nem közönséges bátorság kell ahhoz, hogy valaki, nem mondom meglakjék, hanem hogy egy éjjel megháljon benne; nem kicsiny fokú konokság az egyháztagokban is, hogy ennyi kérés, sürgetés, fenyegetés után is az építés ügyében évek sora. óta semmi elhatározó lépést nem tesznek, hanem őseik örökét, az építészeti szempontból is becses régi templomot, kőkerítésével együtt vétkes elnézéssel leromlani engedik. A titkos jelszó itt 15 év óta ez: ennek a papnak nem építünk. Perzse, ha a közalapi pénztár bőség szarujából 3—4 ezer forint tőkekamatsegélyt nyerhetnének, akkor elvük ellenére is belemennének az építkezésekbe. Jellemző jelenség az ma nálunk általában, hogy a segélyforrásokból mindenki, egyház és lelkész, tolakodva akar meríteni s még a népesebb egyházak is azt hiszik, hogy középületeik emeléséhez okvetlen külső segélyt kell nyerniük, másként meg nem indulhatnak az építkezésben. Mintha a mannahullás megbénította volna népünk akaraterejét és önbizalmát: „opiumgőz, latakia, ambra-illat között vár, vár a sültgalambra!“ Tény különben, hogy sok az igazolt szükség. Nehéz idők járnak felettünk s a sokféle kényszeradózás mellett nagyobb önkéntes áldozatokra nem telik. Nagyszámmal érkeztek be a közgyűléshez most is a különböző segély kér vények, melyeket, a hol alapos ok hiánya vagy alaki fogyatkozás utját nem állta, kedvezően intézett el. A mult évi közgyűlés a madari és alsó-szőllősi 32*
