Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-24 / 30. szám

483

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

484

ezen segély a nép terheinek könnyítése, alkalmas arra, hogy közelebb hozza a hívek szivét, lelkét az egyetemes egyházhoz, felébressze keblükben az érdeközösség, a ragaszkodás érzetét, az iránt a felekezet iránt, a melynek legelső és legfőbb gondja, hogy az az eddigi tarthatatlan helyzet megorvosoltassék, a nép terhei könynyittessenek, s ugyanazon haza, ugyanazon jog és kötelesség polgárai között e tekintetben is az egyenlőség lehetőleg érvényesíttessék. Mert valóban nem csekély dolog, nagy áldozatkészség, nagy önmegtagadás, a valláshoz, egyházhoz ragaszkodásnak nem kis foka és mértéke kívántatik ahhoz, hogy valaki egyháza oltárára állami adójának 80—120 perczen tjét hozza évenként áldozatul ! Ezen könnyíteni, orvosolni ezeket, neun e elsőrendű kötelesség, s micsoda összefüggésben áll ez az áldozatkészség, a vallásos lelkesedés emelkedésével vagy hanyatlásával ? S mennyire hozzájárul, s érezteti jótékony befolyását a felekezetnélküliség veszélyével szemben. Megszűnvén az ok, megszünteti kétségkívül az okozatot is, a kilépéseket, a baranyai, békési bajokat, melyek orvoslása annyi gondot okoz jelenleg az ottani intéző köröknek. De meg a felekezetnélküliség is, habár más alakban, nem volt-e ránk nézve állandó, az előtti állapot ? Azok a különféle secták, melyek különösen Pest megyében s az alföld nagy részén terjedőben voltak, részben már meg is honosodtak, az anabaptisták, nazarénusok, sőt itt-ott elszórtan az unitáriusok is, nem a mi felekezetűnk testéből szakadtak-e ki, nem a mi csotunkból való csontok, vérünkből való vérek ? Csak nevet, formát cseréltek, de a kiválási processus ugyan az, egyiket-másikat, minr most is viszi a meggyőződés, a szabad vizsgálódás a lélekismeret szabadságának elve; a másikat pedig a terhektől szabadulni törekvés vágya és óhaja! De nem voltak ilyen jelenségek a vallások, felekezetek életében, mióta csak emlékezik a történet? Tizenketten voltak az apostolok, s már egy akad a ki megtagadja hitét, mesterét! A keresztyénség megalakulása első századaiban, a protestantismus hajnalán is nem egész rajok váltak-e ki egyes felekezetek köréből, hogy újaknak adjanak létet, s kövessék meggyőződésüket ! Koronként nagy tömegekben, olykor egyesenként történik ez, fiziológiai életjelenség a vallások és felekezetek életében, melynek alapja az egyedek, az emberek lelkületében, a szellemek, az értelem és érzelem külön féleségében rejlik.

Nincs okunk tehát azért a törvényeket, az intézményeket okolni, azokat kárhoztatni, azok igen sok részben javunkra, előnyünkre szolgálnak, s főként egyenesen a protestáns alapelv: a lelkiismeretszabadság, a haladás kifolyásai, melyeket meg sem tagadhatunk, ha önmagunkkal ellenmondásba jönni nem akarunk, azok jók, czélszerüek : csak mi vagyunk gyengék, gyarlók, kik egyrészről a simptomaticus jelenségek láttára kétségbe esünk, fejünket veszítjük, dissolutiót kiáltunk, másrészről meg keveset teszünk a megváltozott helyzettel és annak kivánalmaival szemben.

(Folyt, köv.)

Patay Károly.

Püspöki látogatás a belsősomogyi ev. ref. egyházmegyében.

AX Vili Kaposvár.

Máj us 14-én d. u. í) órakor indultunk Magyar- Atádról az utolsó központi egyházba, Kaposvárra, a megye székhelyébe. A m.-atádi bandérium elkísért a község határáig, onnét visszatért. Főtiszt, püspök urat Svastich J. szép díszes négyes fogata vitte, Kaposvár város határánál megjelentek a városi tisztviselők, ev. ref. egyház elöljárósága és nagy fogadó közönség, melynek élén Németh István polgármester fogadta meleg hangú szép beszéddel püspök urat. A zajos éljenzésekkel fogadott beszédre püspök ur röviden válaszolt, megköszönve a nagy ováczióval is felérő szép és meleg fogadást. Ezután megindult a menet a kocsik hosszú sorával a város felé, mely fel volt zászlózva, magán a megye palotáján három nagy zászló volt a megye czimerével. Úgy a ref. mint a róm. kath. templom tornyában zúgtak a harangok, s az utczákon egész sorfalat képezett embertömeg mindenütt tiszteletteljesen üdvözölte a várvavárt vendéget. A lelkészlakon, mely a város legszebb pontján van, Csertán Márton helyi miss. h. lelkész üdvözölte a főpásztort, jól átgondolt szép beszéddel, melyre adott válasz után dr. Szigethy János főorvos rózsa-arczu kis leánya egy remek virágcsokrot nyújtott át püspök urnák, kedves kis beszéd kíséretében.

Ezután következtek a bemutatások, szívélyes beszélgetés közt, majd az egyház vizsgálata, a presbyterium jelenlétében.

Este csorba Ede egyhmegyei és kerületi vil. tanácsbiró ur adott nagy vacsorát a főpásztor tiszteletére,, melyen a város intelligentiája képviselve volt. A kedélyesen elköltött vacsora után, a melyet a jóizü és humoros pohárköszöntők fűszereztek, püspök ur a megye palotájába tért nyugalomra, hol a főispán ur vendége volt.

Vasárnap reggel 1.0 órakor kezdődött az isteni tisztelet, melyre a templom szűk volta miatt csak belépő jegygyei lehetett bejutni. Az egész isteni tiszteletet püspök ur tartotta meg. Szép és buzgó imádság után,, alapigékül vette, Máté XIII. r. 31. versét: „Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz.a A lap szűk tere nem engedi, hogy e magas szárnyulásu, a szívnek rejtekébe beható beszédet, mely egyik megyei hetilapban szószerint megjelent, s a melyről ugyanezen lapigy szóll: „Egész nap e remek beszéd volt a közönség ajkán“ szószerint közölhessem. Négy részre oszlott a beszéd: A kaposvári ev. ref. gyülekezetei megalapította, fejlődését előmozdította s további gyarapodását biztosítja I. az egyház híveinek vallásos buzgósága. II.. A többi vallásfelekezet részéről nyilvánult jóakarat és türelem. I II. A reá váró feladat hűséges teljesítése. IV A mi mennyei atyánknak kegyelme és jósága. Szép imával végződött az isteni tisztelet.

A tisztelgő küldöttségeket szállásán, a főispán ur lakásának nagy termében fogadta püspök urunk a prés— bvterium által megállapított következő sorrendben :

30