Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-26 / 26. szám

425

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

420

egész utolsó lehelletéig lankadatlan buzgalommal, míg végre aszthmatikus fuldoklásai, rövid ideig tartó, de annál gyötrcbb szenvedés után f. évi junius hó 4-ikén véget vetettek gazdag sikerektől kisért, hosszú életének.

Sokan vannak, a kik az e vidéki egyházak viszonyait ismerik s a kik jólélekkel állítják, hogy azon buzgóság, vallásosság, áldozatkészség, különösen emelkedetebb gondolkozásra valló népmüveltség, mely Negyed község 1 akóit a környékbeli falvak lakóitól inegkülömböztetik, kiválóan Sárközy József íőtanitó hosszú és öntudatos működésének és érdemének tulajdonítható. Úgy is kell annak lennie, mert szinte páratlan a ragaszkodás, és tisztelet, mellyel hozzá az egész gyülekezet minden tagja ragaszkodott. Sok öreg ember unottá válik, s mint lerázhatlan terhet zúgolódva tűrik! Itt Negyeden egyetlen elégedetlen szó sem hangzott el működése ellen, s midőn halálának hire szétment a hívek közt, szinte versenyre keltek, hogy kegyeletük s hálájuknak külsőleg is kifejezést adjanak. Koszorút tettek ravatalára a gyászoló özvegy s bánatos gyermekein kívül az egyházi közönség e felirattal: Felejthetetlen főtanitójának — a negyedi ev. ref. gjmlekezet“. „Az igazi érdem elismerése jeléül — régibb tanítványai,“ „Szeretett mesterünknek, hálás tanítványai“, „Érdemes elnökének — a vágmelléki tanítói kör,“ „A halálig hü szolgatársnak s atyai barátnak — lelkésze és családja.“ Mintegy 8 remek művű koszorú s számtalan élő virág-koszorú hirdette, hogy itt egy nagyra becsült élet bejezését tiszteli meg a helybeli társadalom minden tagja. De meg is érdemelte, mert nem volt kötelessége mezején olyan tér, melyen ő példányszerüleg nem működött volna. Mint tanító igaz sáfára volt a nevelésügynek, s tanítványait nem az iskolának, hanem az életnek nevelte. A község s egyház vezetése most azok kezében van, kiket mint első nemzedéket kibocsátott keze alól. Kiváló büszkeségét képezte az, hogy az ő neveltjei mily megkülömböztetett figyelemben részesülnek minden felé. Mint családfő s édes apa igaz szeretettel ölelte magához kedveseit, három fiút s négy leányt nevelt s taníttatott ki; a kik valamennyien buzgó munkásai az egyháznak és társadalomnak. Három fia s egy leánya atyjuktól örökölt hűséggel forgolódik a népnevelés tövises pályáján

Mint polgár s hazafi a függetlenségi eszméknek volt a hive, s többször volt kisértéseknek kitéve, hogy hagyja el a zászlót; jelentékeny összeggel csábították, de ő — szegénysége daczára — sértett önérzettel utasított minden kisértést vissza. Önérzetét, jellemét megvilágítja azon ténye is, hogy 50 évi szolgálatának elismeréséül királyi kitüntetést akartak számára kieszközölni. 0 erről hallani sem akart, mert abban a véleményben volt, hogy az a koronás érdemkereszt a 48/49-iki szabadságharcz leveretésének emlékére van készítve. Ö pedig mint volt szabadságharczi hős katona a szive felett olyat nem viselhet. A harmadévi theologiát hallgatta Pápán, midőn a haza és szabadság szeretető a honvédekhez csatlakozni késztette. Mint tanult embert s jó katonát hadnagyi ranggal kínálták meg, de ezen kitüntetést azzal az indokolással utasította el, hogy katonai érdemek által akar előbblépni. Ily körülmények közt őrmesterségig vitte fel s a komáromi capitulátio után vissza nem mehetett Pápára, hanem Mádon, majd Ekeiben tanitóskodott, mig 1862-ben a fényes negyedi egyház hívta meg főtanitói állásra. Életének sikerei Negyedhez fűződnek leginkább. Olyan volt egész életén át, mint a világitó szövétnek, mig másokat világított, Önmagát emésztette, mig végre ellobbant.

Temetése óriási részvét mellett junis 5-én vasárnap délután ment végbe a helybeliek s nagyszámú vidékiek összegyülekezóse mellett. Az udvaron Borza Mór soóki lelkész mondott az elhunyt érdemeihez illő szép beszédet, mely szívből eredvén, sziveket talált. Nem volt szem, mely könybe ne lábadt volna. A sírnál a helybeli lelkész s kartársai nevében Földes Lajos deáki tanító, elnöki hivatalában utódja mondottak szívhez szóló búcsú beszédet. A bánatos érzelmek hullámzását a negyedi egyházi énekkar fájdalmas gyászdalai tartották folytonos rezgésben.

Az egész temetési szertartás s a nagy közönség mély meghatottsága s részvéte fényesen igazolta, hogy az igazi érdem s a híven teljesített kötelesség nem csak az életben, de a halálban és halál után is megjutalmaztatik, mert rögtön gyűjtés indult meg, hogy nyughelye márvány emlékkővel is megjelöltessék.

Adjon az isteni gondviselés minden egyháznak ily hű és buzgó munkást, s adjon továbbá a negyedi gyülekezethez hasonló hálás közönséget is.

Negyed.

Egy jelen volt.

Afegyes IpzIpményEÉ.

— A pápai ev. ref. főiskola igazgatótanácsa

folyó évi julius hó 6-án, regge’i 8 órakor, Pápán, az ev. ref. főgymnasium dísztermében időszaki tanácsülést tart, melynek tárgyai leendenek : 1. Gyűlés megnyitása és alakulás. 2. Elnöki előtei'jesztések. 8. Esetleges interpellálok és az ülés kezdetén az elnökséghez írásban beadandó önálló indítványok. 4, Theol. igazgatónak, úgy is mint közigazgatónak az egész tanári működést, ennek eredményét valamint a tanintézet állapotát felölelő jelentése. 5. Főgymnasium igazgatónak hasonló tartalmú jelentése. 6. Az iskolalátogató bizottság jelentése. 7. Köztanári gjdilésnek a köztartási segélyekre vonatkozó javaslata. 8. Gazdasági tanácselnöknek az építkezésekre vonatkozó jelentése. 9. Cseke Zoltán VIII. osztályú tanuló fegyelmi ügye. 10. Főgymn. tanárkarnak az 1897. évi kér, gy. j. k. 67. p. alatt a főg3rmn. tanulók felvétele tárgyában tett intézkedésének megváltoztatása tárgyában tett propositiója. 11. 1898. évi kér. gy. j. k. 12. pont, dr. Antal Gézának a kerület által ig. tanácsossá választása. 12. U. a. g3rülés j. k. 29. p. Sinkó Pálnak a rajz és rajzoló geometriai tanszékre ideiglenesen helyettes tanárul alkalmazása. 13. U. a. gy. j. k. 30. p. A leány-internátus szervezeti szabályai és az átvétel, valamint ezen ügyben felmerült intézkedésekről jelentéstétel. 14. U. a. gy. j. k. 39. p. A kér. által segélyezett praeparandistákról a jelentés követeltetik. 15. Főgymn. tanári gyűlés előterjesztése tankönyvek tárgyában. 16. Az ülést előzőleg az elnökséghez beérkezendő ügyek.