Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-24 / 17. szám
271 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 272 Tán:z<t. Isten gyülekezete — az én gyülekezetem. ív. „Voltunk ti köztetek együgyüek, mint a dajka szokott dajkálkodni az ő magzatival. Ilyen módon szeretvén titeket, kívánjuk vala ti veletek közleui nem csak az Istennek evangéliumát, hanem a mi magunk lelkit is, mivelhogy nekünk szerelmesink volnátok,“ I. Thes. 1, 7, 8. „így szól az Ur Isten: jaj az Izrael pásztorinak, a kik magatokat legeltetitek; avagy nem a pásztorok tiszte-e, hogy a juhokat legeltessék.“ Ezek. 34. 2. Ur Isten, kérlek tégedet, engedd meg, hogy hivatalomat mindenkor legfőbbnek tartsam egész életemben ! Segélj meg és támogass engemet, hogy erőmet és szeretetemet, a mikkel megajándékoztál, ne a földi dolgokra pazaroljam, hanem a gyülekezetét szolgáljam velők. Rettents el oh Uram attól, hogy valaha magamat legeltessem, saját vágyaimat kövessem, állj mellém próbáltatásaim idején s ha eltévelyedem, vezess vissza s tedd előttem kedvessé eme szavadat: a pásztoroknak az a tisztök, hogy a juhokat legeltessék. Cselekedjed jó Atyám! hogy én ily igaz és hű pásztor legyek a gyülekezetben s támogass kegyelmeddel munkámban. Áldott légy én Uram Istenem, hogy e kis helyet kimutattad és munkásságom körét kimérted, a hol tehetségeimet gyümölcsözőleg felhasználhatom. Dicsérlek Uram e kicsinyke állásomból — áldj meg engemet s láttasd meg velem áldásodat! Ámen. Egy lelkipásztor se az által teszi élete fődolgává a hivatalát, hogy a családi élet örömeit magától megtagadja s lemond a tanulmányozásról, minden örömről és az emberi élet érdekeiről. Mert ily módon a legtöbb esetben csak azt éri el, hogy a való életet kevésbbé keresztyéni módon tudja folytatni. Hanem igenis az által, ha mint az apostol befogadja és ápolja szivében az Urnák a lelkek iránt való szeretetét s nemcsak az evagyélium hirdetésére kész, hanem saját életét is kész közölni a gyülekezettel. Ez e szeretet egyrészről megtanítja, hogy a földieket a mennyeiek szolgálatára tudja fölhasználni és másrészről védelmére leend a természeti hajlamok ellenében, a melyek uralkodásra törekednek. Bengel e szavakat fűzi a I. Tim. 4, 15 : In his quiest, minus érit sodalitatibus memdanis, in studiis alienus, in colligendis libris, conchis, numrnis; quibus multi pastorem notabilem aetatis partem inscientes conterunt. Minden lelkipásztor a saját gyülekezetében való munkálkodását tartozik élete fődolgának tartani. — Azért ordinálunk szabályszerint egy bizonyos gyülekezetben való szolgálatra. (Ne quis vege ordinetur). Ez a bizonyos határok közé szorított munkásság rendkívül becses alapot nyújt minden hiv szolgának; mert e meghatározott munkatér arra hívja fel, hogy ide összpontosítsa minden ereiét a hasznos munkára; a munkatér mintegy folyton azt hangoztatja a lelkészhez: itt, e helyen kell megoldauod életed föladatát. Igaz ugyan, hogy a lelkészek épen ez által kissé korlátozva vannak a keresztyéni jó munkában való részvételben, melyek azonban a napjainkban szélesen kiterjedt egyesületi tevékenység által a fődolguktól el — a periergasiába és apolüpragmosüné-b& térítenék. így tehát visszatartatnak attól, hogy saját munkaterükről a máséba csapjanak át. A más munkaterére való betolakodás, már magába véve is jogtalan (I. Pét. 4, 15.) azt képzelni meg, hogy valaki még több terhet is vehet magára, mint a mennyi rábizatott — elbizakodottság, hiszen minduntalan tapasztaljuk, hogy saját dolgainkat is hiányosan tudjuk elvégezni. Még ha a törvények megengedik is valamely lelkipásztornak, hogy egy más gyülekezetben is szolgáljon, nem megy az könnyen, hanem inkább kedvetlenül teszi azt és bizonynyal szilárdabb alapot kell keresni hozzá az egyik vagy másik lelkész iránt való előszeretetnél. Mégis azonban, a római egyházban úgy látjuk, minden meghatározott szabályaik daczára is a hivő szabadon választhatja gyóntatóját, mert e viszonyban a személyes bizalom és rokonszenv a fődolog. Ne aggódjál a miatt, hogy tevékenységed kicsi térre szorítkozik; ne bántson az, hogy az egész egyházért keveset vagy semmit sem teszel. A mi Urunk Jézus Krisztus is csodálandó szigorúsággal belől tartotta magát hivatala körén, és mégis az ő élete ezerféle nyilvános és titkos utakon áldásos lön mindeneknek. Erre nézve Ígéretünk vagyon nekünk egyszerű pásztoroknak is. Jegyezd meg élted főfeladatára nézve, hogy az Ur teljes erejét, egész lelkét belehelyezte mindabba, a mit mondott és tett. És lásd meg, kogy a mihez egyszer hozzáfog, azt nem hagyta félbe. Hű és igaz maradt mindvégig Péterhez is, Judáshoz is- A mit tenned kell, tedd azt teljes erődből. Sokkal jobb, ha tevékenységed kis körre terjed ki, mintsem a mélység és buzgóság hiányozzék belőle. Ne kezdj egyszerre sokba, nehogy azután félbe kelljen azokat hagynod. Ne hagyj fel azzal, a mit elkezdettél. Ne hagyd magára a beteget, ha felgyógyult, ne a szülőket, a kikben gyermekük koporsója mellet felébresztéd az örök élet gondolatát, ne az iszákost, a kinek akár hétszer is hiába nyújtottál segélyt, ne azt a bűnbánót, a ki egyszer kitárta keblét előtted: hanem továbbra is gondolj velők, végy részt bajaikban ; térj vissza hozzájuk, mikor időd engedi. V. „Jézus pedig nem bízza vala magát azokra, mivelhogy mindeneket jól esmérne. Ján. 2, 24. „Némelynek pedig a lelkeknek megválasztatások ajándéka.“ I. Kor. 12, 10. > ír Uram Jézus, te, ki mindeneket jól ismersz, jól tudod kinek mi lakozik a szivében, részeltess engem is, a te szent tisztaságodban és szeretetedben, hogy én is tudjam a lelkeket megkülönböztetni és megértíessem azt, a mi az emberek szivében lakik. Nyis d
