Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1898-04-17 / 16. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

254

253

nyagság szellemét s ruházz fel igaz pásztori bölcsességgel. hogy megismerhessem gyülekezetem állapotát, hogy felismerhessem auuak hiányait és megérthessem mimódon segíthetném elő a gyülekezet felvirágzását. Óh Uram, hallottam néhány hű szolgádról, hogy azok gyülekezetüknek és a gyülekezeti tagoknak sorsát folyton szivükön hordották és a czélra vezető eszközöket mindig megtalálták: óh, tégy engem is ily hű pásztorrá ! Engedd meg, hogy titkukat, a szereteted én is elsajátíthassam és ha csüggednék, serkents munkára a számadás tudata által. Ámen.

Abból a hét levélből, melyeket Jézus a Jelenések könyvében Íratott, látjuk, az Ur alaposan ismerte a gyülekezetek állapotát s mindeniknek kiilönkülön a saját viszonyaihoz képest Íratott, („az efezusbeli, a smyrnabeli stb. gyülekezet angyalának ird meg“). Ez által alkalmasakká lettek az építésre, feddésre, intésre és buzdításra. E levelekben a gyülekezeti élet alaptypusait látjuk lerakva és a lelkészeknek, valamint a gyülekezeteknek Útmutatóul adattak. A lelkipásztoroknak állandóan tanulmányoznak kell e leveleket, ha az egész nyájra, a lelkekre felügyelni akarnak. Ha az apostolok leveleiből nem tiinnék ki, hogy a különböző gyülekezetek állapotát a legpontosabban iparkodtak megismerni és hogy azok sorsa fölött aggódva sokszor fordultak az Úrhoz imáikban és elmélkedéseikben világosságért és útmutatásért : akkor az egyes gjülezetek lelki arczulata irataikban nem leime oly élénken felismerhető, mint valósággal tapasztaljuk és mindenek felett nem használhatnék föl azokat oly eredményesen az építésre.

Egyetlenegy gyülekezet lelki arczulata sem mondható egy másik másolatának. Egyik gyülekezet sem hasonlít a másikhoz. A különbözőség sokszor nagyon is szembeszökő a szomszédos gyülekezetek között. De az írásbeli alaptypusokat szem előtt tartva, minden lelkipásztor törekedhetik és el is juthat gyülekezete megismerésére : fölismerheti a fény és borús oldalakról, hogy a keresztyén élet mely fokán állanak. De ismernie kell híveit személyesen és társadalmi viszonyaik szerint, munkásságukat és erkölcseiket. Ez az egész nyájra való felügyelet élénkké, gyakorlativá és hatékonynyá teszi a predikácziót.— így lehet helyeseit eltalálni és a szivekhez alkalmazni a szót. S az egyesekre kiterjesztett lelkipásztorkodj is az egész gyülekezetnek válik javára. A lelki gondozást minden egyesre ki kell terjeszteni, meit azok mind többé kevésbbé a gyülekezet szellemének befolyása alatt állanak. De másrészről az is világos, - hogy a lelkipásztorkodásban az egész nép keresztyén alakzatát és a korszellemét sem szabad figyelmen kívül hagyni, mert ezek egy gyülekezetei sem hagynak érintetlenül.

Valami csodálatos' módon erősítő és egyúttal megalázó és fölemelő oly lelkipásztorokat ismerni, a kik az ő gyülekezetük sorsát szivükön hordják.

A haszna a gyülekezeti tagoknak a lelkész áltál otthonukban való fölkeresésének és meglátogatásának, — melyet a pietismüs hiszékenyen új találmánynak dicsőit — abban áll, hogy a lelkész az által a későbbi teendőire nézve az egész gyülekezete szellemi állapotát gyiimölcsöztethetőleg ismeri meg.

Majdan számot tartozunk adni. Az ettől való félelem mindig a szivembe nyilai. Arra nézve, a kit a számadás gondolata egy csipetuyit sem aggaszt, jobb volna, ha malom-követ kötne a nyakába és a tengerbe ugranék. Mert mindazok, a kik egy atyafit megbotránkoztatnak, a Krisztus ellen vétkeznek és vájjon mit remélhetnek azok, a kiket nem egy-két, hanem a bűnöknek egész serege vesz körül? (Chrysostomus).

III.

„Mindeneknek minden lettem, hogy mindenestől fogva valakiket megnyernék.“ I. Kor. 9, 22.

„Ezenképen nem akarja a ti mennyei Atyátok, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.“ Máté 18, 14

Ur Jézus Krisztus, ki nem szégyelléd mindezeknek szolgálni, ki sohasem zárkóztál el az Izrael népe közül kiválasztott kis társaságodba, hanem mindenkor közelíthetett hozzád mindenki, és igaz, hű pásztora voltál nem csak taoitványidnak, hanem az egész népnek, a farizeusoknak és vámszedőknek is: segélj meg engemet, hogy kis gyülekezetemben ne válaszszák ki egyeseket és a többieket melőzzem, hauem mindeneket gyülekezetem tagjaiul tekintsek és legyek mindenkinek minden, hogy az egyeseket megnyerhessem. Es ha találkoznak gyülekezetemben olyanok a kiknek különös buzgósággal és szeretettel szolgálandok : engedd, hogy épeu azok legyenek azok, a kiket a világ keményen megítél, a kiket bűnösöknek és publikáuusoknak nevez a világ — de a kiket Uram, te, a jó pásztor, felkeresel az élet országában és a válladon vissza viszel. Ámen.

„Gyülekezeted minden tagjával tartozol törődni.“ (Lőhe) Semmivel sem mentheti magát az a lelkész, a ki gyülekezete tagjai közül néhányat kiválaszt, mintha csak azokat tartoznék gondozni, a többit pedig nem. Holott Isten mindnyáját elfogadta a keresztség által s az egyház és a confirmatió áltál, s mindazoknak gondját Isten és az egyház ő reá bízta. Jóllehet, a gyülekezetekben a feddhetetlen és öntudatos keresztyének, a sajátlagos értelemben vett Atyafiak természetszerint legközelebb állanak a lelki pásztor szivéhez, ámde az Ur határozottan kijelentett szavai (az elveszett juh ; drakma, és a tékozló fiúról szóló példázatok) és saját példaadása által a gyülekezet másik részét is, a bűnösöket és publikánusokat klilöuöseu tárgyává tette az igazi lelkipá^ztori szeretetnek. És ezzel mintegy azt mondja : tartozol azoknak egész szeretettel és büzgósággal szolgálni.

Egészen természetes és érthető, hogy a lelkipásztor gyülekezete tagjai közül inkább azokhoz vonzódik, a kiket buzgó keresztyéneknek ismer, bárha némi fogyatkozásokban szenvednének is azok, Ez a vonzódás a szellemi rokonság törvényéből.önként következik. A miért is természetellenes és szerfölött veszedelmes, ha midőn egy lelkipásztornak gyüleke-