Dunántúli Protestáns Lap, 1898 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-03 / 14. szám
221 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 222 A buzgóság ébresztésére kiválóan hathatós voit 0 császári és apostoli királyi Felsége példaadása, a ki a maga. valamint a királyné Ő Felsége nevében 300 irtot méltóztatott adományozni és megengedni, hogy legközelebb az állami jótékony sorsjáték nyereségéből részt kapjunk; — továbbá József rnagy. kir. főherczeg űré, a ki 100 írttal örökös tagjaink közzé volt kegyes belépni, — hazánk és egyházunk, nemzeti irodalmunk büszkeségéé Jókai Móré, a ki 1000 forintot adományozott, — a földmivelési és a pénzügyi m. k. miniszter uraké, a kiknek kegyes jó indulatjából a buda-eörsi erdőben 14000 □ öluyi terület birtokába jutottunk nagyon előnyös áron ; s a minden jó és igaz ügy iránt buzgó, áldozatrakész székesfővárosunké, a ki építkezési segélyül egyelőre 15 ezer forintot szavazott meg nekünk. Megkezdjük hát az építkezést; először csak nehány, tervünk szerint 24 gyermek befogadására elégséges épületet emelünk; de megállapodnunk nem szabad, mert ijesztő magas az elzüllött gyermekek száma. A hivatalosan beszerzett adatok szerint a m. kir. államrendőrség előtt évenként átlag számítva megfordul 6—15 éves budapesti születésű fiú 863 — leány gyermek 303 — mig vidéki születésű fiú 674 — leány-gyermek 194. — Tehát csak a ki a rendőrség előtt megfordul olyan 6-15 év közötti gyermek több van kétezernél! És most letehetnénk toliunkat, mert ezek a rettenetes számok minden ékesszólásnál meggyőzőbben támogatják kérésünket. Egyszerűen csak ismételjük tehát ezt, könyörögvén újra, hogy a Krisztusnak szenvedéseit festve, mutassanak reá a Krisztus szenvedő kicsinyeire, hogy a Megváltó csodálatos, kinos szenvedéseit látva hálaadás, kötelességtudás, irgalom és könyöiület olvassza meg a lelkeket és indítsa szeretetve a szenvedők, nyomorultak iránt. Őszinte tisztelettel Hegedűs Sdndorné, gróf Károlyi Tiborné, gróf Festetits Andorné, Dr. Kiss Áron, Haypál Benő, Takácli László. * * * Épen öt éve, hogy nagypéntek ünnepén megalakult ez, a minden jók kiváló ügyeimére méltó társaság és ez alatt az öt év alatt a krisztusi szeretetnek az a lelke, a mely e társaságot létrehozta és erőteljesen mozgatja, örvendetesen előhaladt czélja felé. A Nagypénteki Ref. Társaság vagyona a legutóbbi kimutatás szerint kerekszámban 50 ezer forintot képvisel. Öt év alatt ennyi vagyont emberbaráti czélra összehozni, mindenesetre igen szép dolog, ám de e tekintélyes vagyon is igen-igen csekély ahhoz, hogy a társaság a maga nagy czélját megvalósíthassa. Hisz a kimutatás szerint kétezernél több azoknak a 6 — 15 esztendős elzüllött üu és leánygyermekeknek számuk, a kik Budapesten az államrendőrség előtt évenkéntmegfordulnak. 8 e társasás^ezeknek akar otthont építeni. Igazán nemes czél. Fs mégis — bizonyos röstelkedéssel kell megvallanunk, hogy — a vidéken nem mutatkozik iránta kellő jóakarat. — Vajha .vennénk szivünkre e „kérő szózaton“ kívül azt is, a mit a mi örök büszkeségünk, Jókai Mór mondott e társaság ama küldöttségének, a mely Jókai 1000 frtos alapítványát megköszönni volt nála: „Ez az egyesület a szeretet alkotása, olyau népjavitó jelleme van. Egyesíteni akar és a jótékonyságot mindenkire kiterjeszti. Ezért mondtam, a húgomnak (Hegedűs Sándornénak), hogy kész szívvel pártolom a Társaság czélját. Szívesen teszem, mert jó adóst szerez az magának, ki az Istennek ad.“ Szerk. A pozsonyi ev. ref. egyház kérelme. Üdvözlet az Olvasónak! Az ország nyugoti határszélén, az ős koronázó városban, idegen ajkúak és hatalmas egyházak között él egy maroknyi ember, vallásra ev. református, nyelvre magyar. Ez a mintegy 500 ev. ref. magyar tapasztalatból tudván, hogy az elktilöuzöttség gyöngít, az egyesülés által előálló egységben pedig erő lakik: az 1895. évben egyházzá alakult, hogy a kiket egyesit a vallás, nyelv és haza azonossága és szeretető, egyesítse azokat az egyház összefűző, erősítő köteléke is. 1895 óta élünk, mint egyház; lelkészünk közel kétszáz növendéket részesít hitoktatásban; de istentiszteletet kezdettől fogva máig csak az ágostai hitv. ev. testvérek egyházának szívességéből tarthatott annak egyik templomában, amikor az elfoglalva nem volt, amiért nevezett testvéregyháznak e helyütt is hálás köszönettel adózni kedves kötelességünknek tartjuk. Hogy istentiszteletünket híveink igényeinek megfelelőleg rendezhessük be, elhatároztuk, hogy a hol a mi kiváló lelkészeinket egykor gályarabságra ítélte a felekezeti túlbuzgóság, s ahol a későbbi országgyűlések alkalmával egy Fésűs Andrásnak, Dobos Jánosnak, Révész Bálintnak hatalmas igehirdető beszédein csak a testvér ág. hitv. ev. egyház templomában épülhettek református hitsorsosaink, sőt korábban maga a nagy Bethlen Gábor is, ott mi a vallásszabadság mai szép napjaiban Istenünknek házat építünk. E törekvésünkben nem az a szándék vezérel minket, hogy mi, a csekélyke egyház, éket verjünk az itt lévő hatalmas egyházak közé; — mi csak a mi hitéletünk biztosítására, a mi magyarságunk, a mi összetartozásunk érzetének erősítésére törekszünk. Az a ház, amelyet mi akarunk építeni, a Jézus Krisztus által hirdetett szeretet Istenének lesz szentelve. Épen ezért szeretettel, bizalommal főidulunk segélykérésünkkel nemcsak hitfeleinkhez, de honűtársainkhoz, s általában mindazokhoz, akik czélunkat nemesnek, gyámolitásra érdemesnek Ítélik, hogy bennünket templomépitési szándékunkban kegyes adományaikkal támogassanak. A pozsonyi ev. ref. templomalapra egyházunk pénztárnokához (Berghoffer János. Pozsony, vásártér 22.) érkezendő szives pénzküldeményeket a Prot. Egyházi és Iskolai Lapban és a Dunántúli Prot. Lap-
