Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-31 / 5. szám
77 ország karai és rendei igen jól emlékeznek arra, miszerint az országlakók között templomok elfoglalása miatt eddig mily nagy visszavonások történtek, melyek hogy jövőre elhárittassanak, s a polgári egyenetlenség magva kiirtassék és ez országiakók inkább békében és kölcsönös egyetértésben éljenek, a különféle, minden oldalról tett vitatások és előterjesztések után végre az ország karai és rendei közt a templomok és más járulékok foglalására nézve — ő szent Felsége hatalmának közbevetésével is — azon módon s úgy történt az egyezés, hogy az 1638. évben előadott és azután is következett sérelmeikben előszámlált templomokból, ezen 90 templom adasstk vissz a az evangélikusoknak . . .“ : azt következtethetjük, hogy a kiskomáromi templomfoglalás is 1638-ban történhetett. Ezen évben Kanizsai Pálü János dunántúli püspök volt még a lelkésze, akinek utolsó anyakönyvi bejegyzése 1688. július 8-án kelt1) s ettől kezdve nincs az vezetve 1639. júliusig, a mikor Briccius Dániel esperes, mint kiskomáromi lelkész azt megint vezetni kezdi, de sehol semmi feljegyzés a templom foglalásról, s mikor az anyakönyvi feljegyzés megszakad, attól kezdve magának Kanizsai Pálü Jánosnak is nyoma vész s letűnik történelmünk színpadáról. A kérdés még bonyolultabb lesz ha tudjuk, hogy az 1638. évi országgyűlésen, a sérelmek elősorolása között Kiskomáromról nincs szó, hacsak azok között nincs, a melyeket elhallgattak. „Sok súlyos dolgot kellene még itt — úgy mondanak felterjesztésük befejező soraiban — felemliteniök, melyek sérelmekről, templomfoglalásokról, lelkészek elűzéséről, jövödelmek elvételéről stb. szólnak, de ezeknek hosszas előszámlálásával nem akarják Őfelségét terhelni." A kiskomáromi anyakönyvben 1639. júliustól nincs semmi megszakadás a feljegyzésekben, s ha volt foglalás, annak 1638-ben kellett történni, s tán a lelkész püspök Kanizsai is úgy űzetett el ? Ezen kérdésekre a választ, még további kutatások adhatják meg, de fel kellett itt hoznom, mert im megőrizte az anyakönyv az ország kiküldötteinek erről szóló eredeti okiratát: „Mi Nádasdy Boldizsár és Szeghy János az országtól deputatus commissariusok, adjuk emlékezetül akiknek illik, hogy mi az ország commissiojából palatínus urunk Öuagysága patens mandátuma mellett secundum puncta per suam majestatem et status ordinesque regni accordata et in eodem man dato inserta Somogy vármegyében, Kiskomárom városban azt a házat, mely a kilenczven restitualando templomok közül való és ennek előtte is az evangelicus minister bírta és tiszti szerint való hivatalát peragalta, minden pertínentiaival együtt, minthogy a Törököknek félelme miatt ad faciem loci nem mehettüuk, azért innéd Pápárul restitualtuk úgy, hogy az evangelicus minister azon megnevezett házban ezután minden háboritás nélkül lakhassék, s tiszti szerint való hivatalát libere peragalhassa, praedicalhasson és proventusat percipialhassa. Melynek nagyobb bizonságára és erősségére adtuk ez restitutionalis és testimonialis levelünket, kezünk Írásával és pöcsétünkkel meg*) Ak. 27. lapján a kereszteléseké január 10-én egyéb feljegyzései jul. 8. Ak. 208. 78 erősittetvén. Datum Pápa, die 19. április, anno 1647. — Idem Balthasar Nádasdy mpria (P. H.) Idem Joannes Szeghy mpria. (P. H.) 1). Ezt az okmányt bizonynyal a bekövetkezhető foglalások ellen őrizték meg féltékeny gonddal, mert ekkor a kiskomáromi egyház legvirágzóbb korszakát élte. 1646 ból 91, 1648-ból 60 gyermek kereszteléséről tanúskodik az anyakeuyv 2) s úgy a vár, mint a város lelkészét ismerjük ez évekből 3), s előkészületeket tesznek az iskola kibővítésére is, s egyházuknak egy fejedelmi patronat szereznek a dicső erdélyi fejedelem Rákóczy György özvegyének Lórántffy Zsuzsánnúnak személyében, aki 320 tallért adott „az ecclesia épületire.“ Az erről szóló eredeti okiratokat, a hálás kegyelet jeléül megőrizte az anyakönyv ; s emlékezet okáért én is közlöm azokat. A vallásáért oly messze menő áldozatokra kész fejedelem aszszony szemében, a kiskomáromi ekklézsia a maga presbyteri egyházszervezetével példaadásra méltóvá lett, s az ezen eszmékkel rokonszenvező, külsőképpen is kiakarta fejezni iránta érzett jóindulatát. Kanizsai Pálü János püspök már 1634-ben felállította itt a 12 tagból álló presbyteriumot s itt van annak első nyoma hazai református egyházunkban, melyet az anyakönyv nyomán Révész Kálmán szépen ismertetett. 4) De hogy a Nagy Maráczi Balázsnak a XVII. század közepéről való korrajza a fejedelem asszony kívánságára írásba foglaltatott, s az a dunántul már ekor virágzó presbyteri rendszert vele megismertette: azt a kiskomáromi ekklézsiának köszönhetjük, mert ez küldötte el a városi papot a jótékonyságba el nem fáradó özvegyhez segélyt kérni, aki mivel örömmel szemlélte a Tiszamelléki presbyteriánus mozgalmakat Nagy Maráczit megbízta, hogy Ívja le számára, mint áll fen náluk a gyakorlatban, 5) melyet bizonyosan Sárosna takon irt meg, mert az adománylevél Szept 27-éről Maráczi memóriáié ja pedig szept. 28.-ról van keltezve, s abban a „mint csak ez utamban is láttam“ kifejezés is bizonyítja. A fejedelem asszony adománylevele pedig im ez: „Susanna Lorántfy Celsissimi quondam Domini Georgii Rákóczy Principis Transylvaniae Partium Regni Hungáriáé Domini et Siculorum Comitis etc. Relicta etc Egregii et Nobiles Prudentesque ac Circumspecti Domini nobis honorandi. Az kegyelmetek levelét hozzánk bocsátott becsületes attyokfia Tiszteletes Nagy Maráczi Balázs ur meghozván, abban való kivánságit és előbbeni Ígéretünk megteljesitésére való serkengetését megértettük, mi is azért azon szent dologra való igyekezetünknek megfogyatkozni nem akarván, rendeltünk Ledniczéről, becsületes főember szolgánk Nemzetes Mednyánszki János ur által háromszázhusz tallérokat azon kiskomáromi ecclesianak épületeire, melyet hogy kegyelmetek illendő ásásra *) Ak. 137. 1. Eredeti okirat ép pecsétekkel. a) Ak. 101—105. U. 3) 1647. nov. 12. kereszteltetek Briccius Dániel Dorottyája* komái Bazilius Maráczi etc. első a vár, utóbbi a város lelkésze. Ak. 105. 1. 4) Protestestáns Szemle 1892. évf. IV. fűz. 5) Ugyanott és Tört. Tár. 1889 évf. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.
