Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-14 / 11. szám

171

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

172

II. I

A D. Pr. lapban már két-három ízben is történt olyan felszólalás, illetőleg czélzás, a mire én igen szeret tem volna válaszolni. De mivel nem reményelhettem, hogy az a válasz a mit a quasi-interpellatiókra adhattam volna, az interpellalókat és rokongondolkozásu társaikat kielégíthette volna, inkább hallgattam — jobb időkre várván. Ha jól emlékszem Fülöp József kollega vádolt legerősebben bennünket, pápai theol. akadémiát, mintha itt semmi se történnék a leendő lelkészeknek oly kiképzésére, a milyent a mai kor követel. Erre persze könnyű lett volna elmondanunk, hogy a mit másutt, mint előszabott tantárgyakat tanítanak, ugyanazt tanítjuk mi is. Ám de ezt ő és még sokan nem tartják elégnek ; megvárják, hogy legalább a konfirmácziói oktatásban és a vallásos estélyek tartásában példát is lássanak a leendő papok és pedig itt benn, az akadémián. Igaza van.

Tudtam éreztem ezt én is. Ámde, hogy igy legyen, annak nem olyan könnyű ám módját ejteni, mint a hogy talán gondolják. Már 1894 őszén beszélgettünk Kis G. úrral a vallásos estélyekről, de bizonyos aggodalmak miatt maradt minden a l égiben. Hogy a theologiai akadémia pusztán magára, a lelkész nélkül nem rendezhet — ily kis helyen — vallásos estélyeket, az igen világos. — A nt. lelkész ur 1895 őszén megkezdte a vallásos estélyeket; ezeken azon. ban mi még nem vettünk részt. — A múlt év őszén azután már igen erősen nyilvánult a theol. akad. ifjúságában a vágy, hogy a vallásos estélyek tartásában tevékeny részt vegyen. Erről én értesítettem a helybeli lelkész urat és kértem, hogy tegye lehetővé a közreműködést. Kérésem szives meghallgatásra talált. Ezen a télen aztán már theologusaink is közreműködtek és pedig önmaguk áltaj készített felolvasással: Rácz Elemér, Csomasz Dezső és Varga Kálmán szavalattal Csomasz D. (4-szer), Veress István (kétszer), Szűcs József (háromszor). Parragh Gá. bor (háromszor), Sörös Béla (kétszer), Vargha Kálmán (egyszer). Én magam felolvasással Pál ap. életének és utazásának ismertetésével úgy 10-szer.

A mi a konfirmácziói gyakorlati tanitást illeti e tekintetben csak annyit teszek, többet azt hiszem nem is tehetsk, hogy 3—4 órán ott vagyok a papnövendékekkel, a mikor a helybeli lelkész ur a konfirmándusokat oktatja. Ugyan a nt. lelkész ur szives minden évben egy órán az anyakönyveket is a IV. éveseknek megmutatni, illetőleg velük megismertetni. Azt hiszem, hogy e választ most már lesz szives tudomásul venni Fülöp kollega ur is, meg anás ia, a kit illet.

Kis József.

Gyakorlati keresztyénség.

Hogy igazságtalan, hogy a szegény egyházak és papokkal szemben egészen méltánytalan az az eljárás, mely az évi államsegélylyel, már kezdettől fogva, de különösen az utóbbi időben történik: minden kétségen túl van. Mentséget, okot lehet felhozni — nem tagadom — ezen eljárás védelmére is, mert hi szén aligha van a világon olyan hamis ügy, mely meg ne találná a maga prókátort! Fel lehet hozni védelmül p. hogy

hiszen az állam, a midőn adta és adja, sohasem kötötte és köti ki, hogy abból közigazgatási szükségletre elkölteni semmit nem szabad, s hogy éppen a szegény egyházaknak és papoknak adta volna: az sem áll; hanem igenis adta a prot. egyház egyetemes szükségleteinek a fedezésésére.— Nem hiszem azonban, hogy azok, a kik igy okoskodnak, ne éreznék érveléseik alaptalanságát, mert kérdem : ha a kerület közszükségeit anynyira fel nem nevelte volna, mint a hogy felnevelte és ha az, ezen államsegély keretén kívül is, fedezetet találna s igy az államsegély egészben kiosztásra kerülne: nem-e nagyobb részben a szegényebb egyházak és papok részesülnének abban ? De feltéve ama másik esetet is, hogy t. i. ha a fedezetet nem nyert kerületi szükséglet nem az államsegély elvonásával, hanem kivetés utján nyerne fedezetet s az államsegély pedig egészben kiosztatnék, — kérdem; hogy midőn, a rendes viszonyok között, a segélyből a gyimóthi szent ecclesia a nagyobb részt kapná akkor, a midőn Kamocsa vagy Ács semmit se kapna, a kivetésből pedig mégis ezek emelnék a nagyobb részt népességüknek nagy száma miatt: nem-e napnál világosabb, hogy a mostani eljárás mellett a szegény egyházak emelik, ha bár közvetve is részben a nagy egyházak terheit s igy realizálódik egyházkerületünk terén ama legközelebb Pápán hangoztatott püspöki szózat: egymásnak terhét hordozzátok s úgy töltsétek be Krisztus törvényét.

Nem is foglalkozom tehát tovább annak bizonyításával, hogy az, a mi az államsegélylyel történik, egyenesen a szegény egyházak és papok kárára történik s azon körülmény, hogy az egyházkerületi pénztár az államsegély visszafizetett tőke állományát 72 ezer forintot oly rövid utón saját szükségletei fedezésére általvette, ev. ref. felekezetűnk legszentebb általános érdekeit sérti, mert hiszen tudja, érzi ezek helytelenségét a püspöktől kezdve le egészen a szennai papig mindenki; hanem hát az a nagy kérdés, hogy hogyan s miként lehetne segíteni a bajon, mert hát nagy a veszedelem, a mennyiben a kerületi szükséglet oly óriási léptekkel halad előre, hogy ha kellő időben gátat nem vetünk elébe, vagy pedig valami pénzforrásról nem gondoskodunk, nem csak hogy az államsegélyt évről-évre mind felemészti, de ref. felekezetűnk fennállhatását is kétségessé teszi, — a mennyiben okvetlenül bekövetkező kivetésével a nagy teher miatt amúgy is elkedvetlenedett kisebb gyülekezeteinket a végsemmisülésbe fogja szorítani.

Hogy a kerületi szükséglet óriási léptekkel halad előre: annak igazolására álljanak itt a következő tételek : kerületi kiadás volt 1890. évben 4878 frt, — 1894-ben 7841 frt, — 1895-ben 10065 frt, — 1897. évre elő van irányozva 14800 frt. Hogy pedig ez a rohamos kiadási nevelkedés veszélylyel fenyegeti egész felekezeti életünket, semmi sem igazolhatja jobban, mint a kerület azon eljárása, hogy kezdetben csak úgy csipkedte a szegény egyházak pénztárát, — a nagyobb összeget kölcsön czimen vette, — érezve, hogy nem egészen jó utón jár, — de soha vissza nem adta, — mig 1895. év folyamán azt mindenestül átvette, sőt még ennél is tovább ment, a mennyiben t. i. az a kamat többlet, — melyet neki a bekebelezett szegény pénztári alap 72654 frt hozott — sem lévén elég, még az évi segélyből is lefoglalt évi 3000 frtot; sőt 1897. évi költségvetésében még ennél is tovább ment, a mennyiben a legújabban kiadott kamatnélküli csekély tőke után is már kinyújtotta a kezeit és ha ez folytonosan igy tart*