Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-03-14 / 11. szám
Nyolczadik évfolyam. 11. s^áni. Pápa, 1897. márczius 14. •A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Dr. Antal Géza íelelős szerkesztő ezimére küldendők. Az egyház és iskola köréből. Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 4 írt, félévre 2 írt), hirdetések, reolamatiók Kemenczky Lajos ozimére, a lap kiadd hivatalához küldendők. Az államsegély kiosztásáról. Köztudomású, hogy főt. Szász Domokos ur, az erdélyi egyházkerület sokérdemü püspöke, fölöttébb naay goudoskodással hordozza szivén a kormányzása alatt levő egyházkerület és lelkészi kar auyagi érdekét és minden alkalmat felhasznál, hogy a közös forrásokból minél többet merithepsen azok javára. Mivel pedig ily irányú buzgó törekvéseit mindeddig fényes siker koronázta, nagyon roszszul esett neki és az egész erdélyi egyházkerületnek hogy abból a 22000 írtból, a mit az állam a múlt esztendőben a kis javadalmon tengődő szegény ref. papok pillanatnyi gyámolitására adott, az erdélyi papság is csak a lélekszám arányábau kapta meg a maga osztalékát, holott azelőtt soha sem mértek nekik ilyen mostoha kézzel. Abban a feliratban, a melyet az erdélyi kerület igazgató tanácsának nevében főt. Szász Domokos püspök és Márkus Endre titkár urak intéztek a kon vent egyházi elnökéhez, nyíltan ki is fejezik ebbeli panaszukat, és — igazán nagyon fontos statisztikai adatokra hivatkozással,— legalább a jövőre nézve más kiosztási módot javasolnak a lélekszám aránya helyett. Ebben igazok is van ; mert az csakugyan méltánytalan eljárás, hogy az a duuamelléki egyházkerület, a meljbeu alig van nehány 800 írtnál kevesebb javadalmu lelkészi állomás és a melyben a papi fizetés átlaga 1020 írtra rug, a lélekszám egyenlősége alapján épen annyi segélyt kapjon, mint az erdélyi, ahol összehasonlíthatatlanul mostohább állapotok vannak. Ezt az igazukat méltányolta is a konvent a múlt évi gyűlés 10. jegyzőkönyvi pontja alatt hozott eme határozatával : „az erdélyi egyházkerület igazgatótanácsának fölterjesztését is figyelembe véve, a konvent kimondja, hogy jövőre az ilyen pausalis államsegély ne a kerülethez, hanem a közalapi végrehajtó bizottsághoz utasittassék szétosztás végett, mert a bizottság az ország legszegényebb lelkészei közt oszthatja szét azt.“ Nagyon bölcs végzés, csak jól legyen végrehajtva. Erre azonban először is az szükséges, hogy a szegénység megállapításánál ne kizárólag a fizetés mennyisége legyen a kiindulási pont, amint erdélyi atyánkfiái nagyon méltánytalanul és igazságtalanul javasolják, hanem legyen összehasonlítva azzal a megélhetési szükséglet is.— Mert nagy különbség van ám a közt, ha valakinek az erdélyi egyházkerületben és a közt, ha a dunántúliban van p. o. 600 frt fizetése. Hogy milyen különbség van, kitűnik egy erdélyi lelkész urnák hozzám f. é. febr. 19-én Írott leveléből. — Ez a lelkész ur az állami tanítónőnek, aki ránézve merőben idegen, havonként 18, mond tizennyolcz forintért ad teljes ellátást, külön szobával, fűtéssel stb. egy szóval mindennel, a mire egy magános fiatal nőnek szüksége van. — Mikor ezt a mesés olcsóságot, amiről nálunk szó sem lehet, meghallottam, felvilágosítást kértem és kaptam tőle abból aztán megértettem a dolgot. Boldog világ van ott! Egy kilogramm marhahús 32 kr, ugyanannyi jnh-hus 22 — 24 kr. — Éa a dunántúli kerület egy nagyon kicsiny községében az elsőt 52, a másodikat 40—44, a disznóhust meg épen 60 krjával fizetem. Tessék kiszámítani e különbsé get p. o. egy négytagú családnál egész esztendőre! így van ez aztán a többi fogyasztási czíkkeknél is. Ott olcsóbb a búza, tehát ott olcsóbb kenyeret esznek mint itt; olcsóbb a ruházat és minden boltból vásárlandó anyag, mert az iparos és a kereskedő kisebb haszonnal árulhat, magának is kevesebb lévén a fentartási szükséglete ; — olcsóbb a gyermektanittatás; — egy szóval minden olcsóbb. Meg kell hát nézni a konvent végrehajtó bizottságának az érem mind a két oldalát; mert a költségvetésnek két lapja van ; a „fedezet“ mellett ott van a „szükséglet“ is! Nagyon jól tennék az illetékes körök, ha megszereznék azokat a könnyen megkapható hivatalos adatokat, a melyek kitüntetik, hogy mennyit fizet az állam a katonaság élelmezéséért a különböző vidékeken és összehasonlítanák p. o. a dunántuli városokat az erdélyiekkel. Ez összevetés nagyon is számításba veendő támpontot nyuj. tana nekik a megélhetési viszonyok és a konvent idézett jegyzőkönyvi pontjában olvasható „szegénység“ igazságosmegállapításánál. II
