Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-02-21 / 8. szám
119 DUNÁNTÚLI PEOTESTÁNS LÁP. 120 Van 5 ev. ref., 5 ág. ev. főgondnok, ezek 500 írttal adnának 5000 frtot. A többinek pedig az ő fényes környezetükben való összegyűjtését magukra vállalnák. Mennyire más lenne a gyűjtés eredménye, mintha szegény espereseink és lelkészeink fognának hozzá ! Példára is hivatkozom. Mikor Körmendy Sándor ur a csurgói 6 osztályú gimnáziumnak főgimnáziummá emelésén fáradozott, s e végből megkereste Somssich Pált s ez a maga által felajánlott ezer írton fölül Ígéretet tett a gyűjtésre: az esperes ur nagyon megörült az Ígéretnek, mert — mint monda — ez még néhány ezer frtot jelent. A mint az eredmény megmutatta, úgy hatezer forintot jelentett. Ezt tette a r. kath. Somssich Pál, római katolikusoktól gyűjtve a 6000 frtot. Valyon a mi páratlan tekintélyű főgondnokunk nem tudna összehozni legalább 2000 frtot ? Még egy másik mód is volna a pénz előállítására; az t. i., ha azok az egyházmegyei és egyházkerületi tisztviselők, a kik évi rendszeres tiszteletdijat kapnak, egy évre lemondanának különböző s tetemes összegű napidijaikról s csak rendes tiszteletdijukat és az útiköltséget tennék zsebre, az úgynevezett napidijakat pedig a nemes czél megvalósiiására közreadnák. Ez utón egyházkerületünk — a múlt évet véve irányadóul — 1909 frtot fordíthatna a Magyarázatos bibliára. E czimen u. i. az 1896. évi jkv szerint kiadafott: Egyhkerületi közp. kiadás, V. 4462.52 főiskolai „ „ XVI. 1256.20 korona 5728.72 Mondjuk, hogy egyharmada olyanok által felvett napidij, a kik állandó tiszteletdijat nem élveznek — és útiköltség, a mit senkinél se veszek számításba, 19o9 frt a tiszta napidíj. Miután pedig egyházkerületünk népessége kerekszámmal 240 ezer, lélekszám szerint 1920 frtot kellene fizetnünk, hogy minden parokhia megkaphassa a Magyarázatos bibliát. Mindegy azonban, bárhonnan vesszük is a pénzt, azt meg kell szerezni. A magyarázatos biblia ügyét elaludni engedni nem szabad. És azt se szabad kívánni, hogy az önállósága kezdeten, a silány 50 frt évi fizetés mellett akarva, nem akarva is adósságot csinált s most attól szabadulni törekvő, később pedig a gyermekek taníttatásával birkózó (bizony jó erő kell hozzá, kivált ha 3—4 a nebuló és 37 frt tandijat kell fizetni s nem ám háromtól, hanem egytől!) lelkész fizesse az árát. Amint a tanári könyvtárakat, úgy közpénzen állítsuk fel és tartsuk feun a parokhiáüs könyvtárakat is. Mennyire szükséges volna, hogy a parokhiáüs könyvtárban a theologiának minden szaka legalább egy általános becsű munkával képviselve lenne! Azonban bármily kívánatos legyen is ez, addig ugyan el nem érjük, a mig az egyes lelkészek kényekedvére lesz bízva, hogy szereznek e ily munkákat vagy se ! Itt ép oly természetű intézkedés kell, mint az egyházmegyei, kerületi és konventi jkveknél: a beszerzésre érdemesnek vélt müvet tartozik megvenni minden egyház. Ezekből bizonyára több haszon háramlik rájuk, mint az említett, a gyülekezetek által soha még csak nem is látott, jegj^zőkönyvi kivonatban az illető helyeken már úgyis bemutatott s ennélfogva már nem is szükséges és 9/10 részükben csak a mának szóló jegj^zőkönyvekből. Tegyék magukévá az ügy anyagi terhét derék protestáns főgondnokaink, s az uj ezredév pirkadó hajnalán vessék meg a parókhiáiis könyvtáraknak tartalomban is, a példaadásban is örökkémaradandó fundamentomát. Kis József. Végszó »a két vitás kérdésiben. A „Dunántúli Protestáns Lap“ múlt évi 44-ik számában a szavazati jog tárgyában közzé tett felszólalás, legalább nálam — azon hiedelmet keltette, mintha a felszólaló ur a leányegyház-községek, bár korlátolt, szavazat1 jogában, és igy a barsi egyházmegye ügyrendjének törvényszerűségében, kételkednék. Ez volt oka annak, hogy e lapok 50-ik számában véleményt nyilvánítottam, — s ha Kirvács urat álláspontja helytelenségéről meggyőznöm nem sikerült, ez lehet az én hibám, de ebből épen nem következik az, hogy neki van igaza. Én a felvetett kérdést annyira tisztának tartottam és tartom most is, hogy szándékom sem volt a netán nyilvánulandó ellenvéleményekre válaszolni. Ha miudennek daczára nyilatkozom, teszem azért, mert az igen tisztelt Szerkesztő ur számomra a végső válaszadás cjogát fentartotta, s az ezzel való élésre mintegy felhívott. Konkoly Thege Gyula és Kirvács ur véleménye abban összpontosul, hogy a mely állásoknál egyházi törvényeink anyaegyházközségekről tesznek említést, csupán ezeknek van szavazati joguk, — de a hol egyes gyülekezetek, egyházközségek, egyházkerület gyülekezeteinek presbyteriumairól van szó, — itt már a leány — sőt fiókegyházközségek is bírnak szavazati joggal. Vagyis ezen felfogás szerint az egyházmegyei gondnokokra, esperesekre, egyházkerületi jegyzőkre, főgondnokra és püspökre csupán és egyedül az anyaegyházközségek szavazhatnak, hanem az egyházmegyei jegyzőkre, az egyházmegyei és egyházkerületi tanácsbirákra már minden egyházközség, tehát a társ-, leány- és fiókegyházközség is szavazhat. Ha a törvény betűjét tekintjük, ákkor talán bir ezen álláspont az igazságnak ködfátyolba burkolt látszatával, de ha a törvény szellemét, a törvényhozó szándékát veszszük figyelembe — pedig a törvény alkalmazásánál ezek az irányadók — akkor az a távoli halvány látszat is elenyészik. Ha az országos zsinatnak, mint törvény alkotó testületnek az lett volna szándéka, hogy minden egyháznak szavazati jogot adjon, akkor az egyházi törvény 27. §. 11. pontjának 2-ik bekezdésében nem rendelkezett volua akként, hogy minden anyaegyháznak annyi szavazata van> a hány rendes lelkészi állomást tart jen, hanem csak egyházközségről tett volna említést. De tovább megyek. Meg fogja engedni Konkoly ur, hogy az egyházke-
