Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-12-25 / 52. szám
829 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 830 zetét a következőkben adta elő a miniszter: Egészbe véve 972,394 forinttal magasabb összeggel irányoztatnak elő a vallás és közoktatásügyi mioiszterium rendes kiadásai, a mi az e tárcza körébe eső valamennyi intézet fejlesztésére, nemkülönben korábbi törvényes intézkedésekre vezethető vissza. 104,103 írttal növekesznek a felsőbb tanintézetek szükségletei, 103,008 írttal emelkednek a gimnáziumok s 46.588 írttal a reáliskolák szükségletei, 42,266 írttal több vétetik fel a felekezeti törvényhatósági és községi középiskolák segélyezésére, 48.171 írttal emelkedik az állami felsőbb leányiskolák szükséglete, 346,769 írttal nagyobb összeggel irányoztatik elő a népnevelés szükséglete, mert a mostoha anyagi viszonyok közt levő tanitók egy részének a 400 frtos fizetési fokozatból az 500 frtosba leendő előléptetése terveztetik, továbbá mert újabb népiskolák, polgári iskolák és kisdedóvó intézetek felállítása, a meglevő iskoláknál szükséges felsőbb, illetve parallel osztályok megnyitása a tanító személyzet szaporítását, valamint a dologi kiadások emelését nélkülözhetetlenné teszi s végül, mivel a tanító és tanítóképző-intézeteknél különösen a köztartási költségeknek a tényleges szükséglet által indokolt emelése elől elzárkózni nem lehet, 50,000 írttal több irányoztatik elő az egyházak segélyezésére. — A M. Prot. Irodalmi Társaság igazgató választmánya e hó 13-án Hegedűs Sándor másodelnök vez<tése alatt Antal Gábor, Bachat Dániel, Csiky Kálmán, Petri Elek, Szabó Aladár, Szász Károly, Szilassy Aladár, Zsilinszky Mihály, Szőts Farkas vál. tagok, Beudl Henrik pénztárnok, Fromm Lsjos ügyész és Hornyánszky Viktor könyvbizományos jelenlétében ülést tartott. Tudomásul vétetett, hagy f. évi kiadványok nevezetesen a Zsilinszkyféie vallásügyi tárgyalások IV-id kötete, a „Koszorúdból tiz új füzet, a Szász Károly-féle „Csendes Órák“ a kitűzött időre mind megjelentek és szétküldettek. A könyvkészletről készített „Leltár“ az emlökkönyvben kinyomatandó. Az Egyetemes Egyházi Névtár és a prot. egyháztörténet megiratása ügyében felterjesztés intéztetik a bonventhez. A pénztár állapota a sok tagdij-hátralékok miatt kedvezőtlen, az összehalmozódtabb hátralékok ügyész közbejöttével behajtandók. Jövő évi kiadványokul megállapittattak: a) a monográfia-sorozatban kisebb egyháztörténeti monográfiák több szerzőtől; a „:%oszoru“-ban dr. Kecskeméthy István szerkesztésével tiz új füzet, melyekben elbeszélés, rajz, verses és párbeszédes alakban 4—4 kros füzetkékben a kér. hit alapigazságai, keresztyén hithűség, a becsületes, munkás életmód és foglalkozás áldásai szemléltetendők ; az irói és szerkesztői dijak fedezését (mintegy 500 frt) ismét Hegedűs Sándor m. elnök vállalta magára; a „Házi Kincstáriba első sorban a Baksay Sándor által készítendő konfirmácziói emlékkönyv, mely, ha el nem készülhetne, akkor valamely külföldi jeles mű fordítása adandó. A „Bibliai Lexikon“ ügyében szerkesztőül Kenessey Béla kolozsvári theol. tanár választatott meg, az általa készített részletes tervezet és mutatvány s a megbízandó munkatársak iránt készített javaslat általános helyesléssel elfogadtatott. A költségek előállítása társadalmi útra tereltetett, nevezetesen a remélhető előfizetésen kivül még szükséges 7—8 ezer frt előállítása végett egyesek és egyházi testületek körében gyűjtés indítandó, melynek irodalmi előkészítésével a titkár bízatott meg. Csak ha a szükséges pénz biztosítottnak Ígérkezik, akkor kezdődik meg a munka. Több kisebb előterjesztés és megkeresés elintézése után az érdekes ülés véget ért. P. L. — Az anglikán papság vagyonossága köztudomású. Miniszteri fizetést élvez ott akárhány egyszerű párok hús is, de még inkább a kanokok és püspökök. E mellett a legvagyonosabb és legelőkelőbb családok sarjai lépnek papi szolgálatba, kik nagy magáu-vagyont visznek a parokhiábra. Az anglikán egyházban már egy egyszerű leiké?-zség elnyerése is nagyúri módot jelent. A nemrég elhunyt Bickcherter japáai anglikán misszionárius püspökről Írták a lapok, hogy 70,000 forint értékű vagyou maradt utána, de Hi 1 is kanadai hittérítő püspök már egy negyedmilliót testálhatott örököseire, a mi már valamivel több. Az angol papság vagyonáról fogalmat nyújtandó,, elég a legutóbbi időből néhány papi örökséget fölsorolni, igy a St. Dávid püspök hagyatéka 350,000 forint volt, a Candalli esperesé 330,000 forint, a wasefieldi püspöké, a kiről Goldsmith bájos novellája szól, l3/4 millió, a wigani rektoré egy millió, a montmouthi esperesé pedig több mint másfél millió. Czak egy pap halt meg utóbbi időben szegényesen és ez a „szegéuy“ is 10,000 forintot hogyott örököseire. Csodálatos vagy talán természetes, hogy ez a „high life“-ot élő papság teljességgel nem a legjobb és a leghűségesebb papság az angol földön. Pompásan vadászik, kocsikázik és űzi a sportot, de a lelkek gondozásában meg se közelíti az úgynevezett dissenter papság lelkiismeretességét és sikereit. Mert mig a magas egyház sorait keméuyen tizedeli a pápistaság és a szektáskodás, addig a dissenterek (presbyterianusok, „free church“-beliek stb.) számban és erőben diadalmasan törnek előre. P. E.l.L. — A vallásos irodalom föllenditése érdekében Balogh Ferencz debreczeni theol. tanár a következő korszerű tanácsot ajánlja a Szabad Egyházban: Régen az irodalomnak a vallásos irodalom volt a legvirágzóbb ága s miért? Mert egyes nagy urak egyes kitűnő ifjakat külföldre küldöttek saját költségükön, a kik, mikor haza jövet valami jó könyvet írtak, az illető patronusok anyagi segítségével világra is bocsátották. Ezek a jó gazdag pátronusok azonban ma már eltűntek s helyüket kell, hogy elfoglalja a nagy közönség. És ha a nagy közönség elfoglalja ezt a helyet, ha minden egyes hivő lélek érezi, hogy neki kötelessége a vallásos irodalmat anyagilag is támogatnia s igy pátrónusnak lenni, akkor bekövetkezik vallásos irodalmunk fellendülése, virágzása. Ezt a tervszerű tanácsot minél szélesebb körben, minél több hitfelünknek a szivére kellene kötni. Mert a mig az egyházi irodalompártoló közönség csak a sok felől igénybe vett, szerény, sőt szegény papság soraiból kerül ki, addig csak tengleng minden irodalmi vállalatunk, a mely a valláserkölcsi élet felvirágoztatására és nemesítésére törekszik. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: dr. Antal Géza. Pánán, 1897. az ev. ref. főtanoda betűivel ny. Kis Tivadar.
