Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-12-19 / 51. szám
811 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS Lap. 812 csak úgy lehet fenntartani, vagyis az eliszapodástól, a teljes betömettetéstől megóvni.. A csatorna szélén három város van : a felső végénél Port Said, a közepénél Izmailia, az alsó végénél Szuez. Ezek mind új városok, csak a csatornának köszönhetik létezésüket. A munkálatok középpontja, az igazgatóság székhelye Izmailia volt. Ez sugaras symmetria szerint épült: a parkírozott rondo térből sugárszerüen mennek az utczák minden égtáj felé. Az utczákon lóvonat is van, de többnyire üresen vágtat, mert nagyon néptelen város, csak egypár hivatalnok látható az utczákon. Kereskedés azért van mégis elég, csak azt nem tudja az ember, hogy kinek árulnak azokban. Mondják, hogy Izmailia fürdőhely, mert nyáron sokan keresik fel különösen Kairóból, hogy a Timsah tó sós vizében fürödjenek, miután megjegyzendő, most nincsenek benne krokodilusuk. Szuez tulajdonképeu két részből áll: a kikötőbőlés a városból. A kikötő része nagyon szép és nagy. mert igen sok nagy tengeri hajó fér el körülötte és ezt az épülettömeget — a Port Ibrahim a Port Tewíik és Waghorn rakpartot — a várossal magával 3 km. hosszú és 15 m. széles kőtöltés köti össze. Ezen 120 ha. nagy kikötői szigeten az épületeken kivül van két világitó torony és ott van Waghorn hadnagynak érez szobra. Innen szép kilátás nyilik részint az Ataka hegységre, részint a Verestengerre, amelynek sima tükrén hajókolossusok siklanak tova, egyedül vagy kettős sorokban, mint pl. a hadihajók. A Verestenger ázsiai partján a tavalyelőtt épült a veszteglő intézet, 5—6 házból álló épület tömeg a mekkai zarándokok befogadására. A tengerparton töménytelen csiga, kagylóhéj, lencse S7eni*.ől egész tenyér nagyságig, szivacsok és tüskebőrü állatok héjai csaknem réteget alkotva, úgyhogy egy zsákot szeretne az ember megtölteni, ha olyan könnyű volna elhozni, mint összeszedni. A csatornán végig hajózni nem valami nagyon kellemes, mert kis hajóról nem lát az ember semmit se a magas part miatt; csak a Nagy Keserű tavon nagyobb a látkör és változatosabb a kép, meit már teugerszerü hullámokon siklik tova hajócskánk, melynek keskeny fedélzetéről sirályok láthatók nagy csoportban, amint egy pelikán őket vezeti ; körülrajongják a mindig éhes sirályok, hogy ha elhullat torokzacskójából vagy egy halat, azt felkapják. Az átkelés a sinai partra két csolnakkal történt. — Érdekes volt látni — különösen a visszatérésnél azt az ügyességet, inelyiyel azok a bennszülöttek az ellenkező szelet is feltudták használni a vitorlával való átkeléshez. A város maga nem nyújt valami sok látni valót, legnevezetesebb mű benne az itt végződő édesvizicsatorna zsilipje. A vonat, mely a Port Ibrahimig megy be az említett töltésen, visszajövet a város legélénkebb forgalmú utczáján áll meg. Itt felül az ember és az édesvízi, meg a szuezi csatorna mellett halad egész lzmailiához közel. Innen a Tumiláth völgyön végig Zagazikig. Közbe van El Tell-el Keber állomás, mely arról nevezetes, hogy közelében levő temető cziprus fái alatt nyugosznak az Arabi basa ellen 1882 szept. 13-án vívott ütközetben elesett angol katonák. Benha el Asl-nél az Alexandria — aairo vonalra jövünk, ahonnan különöseu roppant sebességgel — a legnagyobb gyorsasággal — 70 km. sebességgel halad a vonat Kairo felé és igy egypár perez múlva újra ott vagyunk a honnan kiindultunk volt. Barcsi József. A’egyEs l^özlEményE^. A »Dunántúli Prot. Lap« 1898. évfolyamára szóló előfizetések Faragó János főgimnáziumi tanár úrhoz, mint a Dunántúli Prot. Lap főmunkatársához küldendők. — Lapunk jövő száma a karácsonyi ünnepek miatt egy nappal korábban jelenik me?. — I f Konkoly Thege Gyula Folyó hó 1 l-én hunyt el Budapesten Konkoly Thege Gyula Bars vármegyei Nagy-Szelezsényi lakos ügyvéd és földbirtokos, a dunántúli ev. ref. egyházkerület számvevője, tanácsbirája, eonventi tagja, zsinati képviselője, hosszas betegség után. A boldogult még november hó elejcn utazott le Budapestre magán ügyei intézésére, m égérkezése után pár nappal komoly betegség jelei mutatkoztak nála, a mit az orvosok először influenzának tartottak, de utóbb kiderült, hogy baja szélhüdés, a mely először a végtagokat érte és több alkalomal ismétlődvén végre halált okozott. A bodogult az egész idő alatt mig beteg volt. testvérje Konkoly Thege József ügyvéd ur házánál talált szerető ápolást és gondozást, az orvosi segélyben pedig Dr. Ángyán Béla régebbi ismerőse részesítette. Sem a gondos ápolás, sem a lelkiismeretesen felhasznált orvosi tudomány nem tudott azonban rajta segíteni, az erősnek látszó test összeroskadt és hosszú kinos végtusa után megszűnt élni. A boldogultnak temetése f. hó 13-án d. u. 4 órakor történt a budapesti központi (a belvárostól mintegy 12 kilométernyire eső) temető halottas házából. Itt volt felállítva a ravatal, a melyre a rokonok, jóbarátok és tisztelők helyeztek koszorút, köztük a dunántúli ev. ref. egyházkerület „Szeretett számvevőjének és tanácsbirájánaku felirattal. A temetésen a gyászoló nőn, az árván maradt gyeimebeken, szerető testvéreken kivül ott volt Barsvármegye néhány bizottsági tagja, a dunántúli ev. ref. egyházkerület részéről Antal Gábor püspök és még pár jó barát. A temetési szertartást Szász Károly dunamelléki püspök végezte a nála megszokott lélekemelkedettséggel és mély érzéssel rajzolváu a boldogultnak képét beszédében mint jó család apáét és a közügy emberéét úgy a polgári mint az egyházi téren és szavakat adva azon fájdalomérzésnek, a melyet az ő elvesztése a szükebb családi körben és a társadalom mindazon köreiben, a melyekben munkálkodott, okozott s kérte istentől az elhagyatott családra az áldást és vigasztalást. — A temető halottas házából a sirhoz vitték a koporsót már esti fáklyafénynél, odakisérte a gyászolók kis serege és Szász Károly mondott nehány áldó és búcsúszót. Ezzel bezárult a sir a jó ember hamvai felett s a jelenlevők
