Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-12-19 / 51. szám
801 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 802 egy czimen szedjen adót, még sem teszi, mert nem mutatkozik czélszerünek. A mi egyházunk vagyoni helyzetében sem látszik előnyösnek az általános és egy ezim alatt fizetett egyöntetű adózás behozatala, mert ez az adó az eddigieknél még nehezebben fog befolyni, kivéve természetesen, ha vele oly nagy mérvű adócsökkenés jár együtt, a mekkorára gondolni is alig lehet. A javaslat 1. §-ban van az adók osztályozása, a mi rendszeresség követelménye, elméleti értékkel bir. A javaslat 2. §-a szabja meg az egyes hívek adójának magasságát úgy, hogy a) személyadót minden nagykorú magános személy egyformán tartozik fizetni 50 krt, vagy ha családban él, az egész család tartozik fizetni évenként 1 frtot, b) vagyon aránylagos adót tartozik fizetni az, a ki állami adót özet. Ezen adó a következő maximális öszszegre emelkedhetik: 1. 50 forint állami adóig 10% 2. 100 írtig terjedő állami adónál az első 50 írtig 10% 50—100-írtig 8% 3. 100—200 írtig terjedő állami adónál az első 50 írtig 10% 50—100 írtig 8% 100- 200 írtig 6% 4. 200 írtnál magasabb állami adónál 200 írtig a 3 alatti szerint, 200 írton felül 5% Egy egyházközségben 100 forintnál több egyházi adó egy egyháztagra sem vethető ki. Az ezen §-ba foglalt intézkedésre nézve első észrevételem az, hogy a személy és család adónál, mint a vagyonaránylagos adónál, csak a maximum állapítandó meg, hogy a hívek a túlterheltetés ellen védve legyenek és az államsegélye az egyház szükségek fedezésére csak ott vétessék igénybe, a hol a hívek egyházi adója a megállapított maximális összeget elérte. Második fontosabb megjegyzésem a §-ra az, hogy ezen adókulcs nem maximális, de a mi egyházkerületünk gyülekezeteiben minimális kulcson is alól van, a miből következik, hogy ha ezen kulcs érvényesülne, minden gyülekezetünk államsegélyre szorulván, akkora összeget kell kérnünk az államtól, hogy az maga kétessé teszi törekvésünk sikerét. Több egyház adózását próbáltam összehasonlítani, oly egyházmegyéből, a melynek lakossága a jobb módúak közé tartozik, hogy megtudjam, mily eredménynyel járna a szatmári javaslat adókulcsának alkalmazása. Felvettem egy kisebb népességű falusi egyházat (Neszmely), a melyben vagyonaránylagos adózás van életbe léptetve, az emberek pontos fizetők, az adó nagysága ellen nem zúgolódnak. Ezen egyházban fizet a napszámos család személy vagy család adót 1 írt 35 krt, 16 liter búzát, nem a mai magas árakkal, hanem 6 krral számítva — 96 kr, 50 kr közmunkát, = 2 írt 75 kr; az 5 írt adóval biró földműves vagy iparos család adót 2 forint 10 kr, 32 liter búzát = 1 forint 92 kr, közmuuka váltságot 80 kr = 4 írt 82 kr; a 10 forint állami adót fizető egyháztag 27 % pénzt 2 frt 70 krt, 64 liter búzát — 3 frt 84 kr, közmunka váltságot 25%-ot =2 frt 50 kr, összesen— 9 frt 4 kr és ez igy megy fokozatosan tovább. A szatmári javaslat szerint fizetne egy 10 frt állami adóval megrótt család 1 frt család adót, 1 frt vagyon aránylagos adót— 2 frtot, a mi ha életbe lépne, a mostani adóval összehasonlítva 450% adó leszállítást eredményezne az összes gyülekezeti tagokra nézve. Felvettem egy nagyobb népességű, tekintélyes földbirtokkal biró egyházat (Ács), a melynek 2600 lélekszáma mellett föidhaszonbérből 2600 frt jövedelme van. Ott fizet a napszámos vagy házas zsellér 80 kr és 32 liter búzát = 3 frt 7*2 kr, a 6 — 12 holdas földmives körülbelől 5 -10 frt adóval 80 krt. 48 liter búzát = 3 frt 52 kr; a 12—24 holdas mintegy 10—20 frt adóval l frt 20 kr párpénzt, 63 liter búzát = 5 frt. A szatmári javaslat életbe léptetése által itt 20—25% adóleszállitás eseközöltetnék és az a 300 hold földdel biró gyülekezet, a mely a lelkészi fizetéshez alig járul valamivel, mert annak fizetésében a a legnagyobb tétel 120 hold földbirtok használata, szinte nem tudná magát államsegély nélkül fentartani. Felvettem egy városi gyü’ekezetet, ahol egészen pénzbeli adózás van behozva (Pápa) és pedig adóforint utáni kivetés, a mit a város szed be adópótlékban 1672% és a mellett vagyonaránylagos osztály adó 1—30 frtos 9 fokozatos osztályban, úgy hogy a vagyoni helyzet szerint pl. a 25—50 frt adót fizetők a 12—20 frtos osztályba esnek, itt fizet egy 40 frt állami adóval megrótt egy háztag városi pótlékban 6 frt 60 krt, osztály adóban 12 frtot = 18 frt 60 kr. Mindezen példák azt mutatják, hogy a szatmári javaslat maximális kulcsa mindenütt adóleszállitást jelentene, tehát államsegélyre szorulást, kivéve nagy népességű és vagyonos egyházakat, a melyekben ma alig van egyházi adó, még ezeknél is csak addig, a mig lélekszámúknak megfelelő számú lelkészi állomások felállítására nem köteleztetnének. A javaslatban ajánlott maximális kulcsot, tehát okvetlen fel kell emelni. Hogyan és mennyiben, arra rámutat maga a javaslat. Nagyon elemi és magától érthető dolog ugyanis az, hogy a mit az államsegélyből kapunk, azt is csak magunk fizetjük közvetve, mert hiszen az állam a nyújtandó segélyt polgárai jövödeiméből veszi és a kinek nagyobb adója van, az egyház terheinek hordozásához e czimen nagyobb mértékben járul hozzá; hozzá járul még akkor is, ha saját egyházközsége nem részesül államsegélyben. Ez indokolttá teszi, hogy a nagyobb állami adót fizetők kisebb egyházi adó %-al rovassanak meg, a mire törekszik a szatmári javaslat is akkor, a midőn az adó emelkedésével a százalékot 10-ről 8, 6, majd 5°/0-ra szállítja. De helytelennek tartom, hogy ezen szállítási fokozatot az 50 írton felüli állami adónál kezdi. Mert százakramenő olyan gyülekezetünk van, a melyikben vagy nincs, vagy legfeljebb egy-két olyan egyháztag van, a kinek állami adója 50 írtnál magasabbra rug, a hívek nagy száma pedig azon alól fizet adót. Alább kell tehát kezdeni a fokozatot és az alsóbb fokozatokon emelni a %-ot. Hogy a fokozatok alább kezdessenek, annak szükségét híveink vagyoni viszonyainak szemügyre vétele szembeszököleg indokolja.
