Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-12-12 / 50. szám
797 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 798 igazgató választmányi ülést tart. Tárgyak : Jelentés az 1897. évi kiadványokról és a kiadványok leltározásáról; a konvent átiratáról Egyházi Névtár ügyében. — Jelentés a pénztár állapotáról s a tagdíjak befizetéséről. — Javaslat az 1898. évi kiadványokról: Monográfia, Koszorú, Házi Kincstár. — Előterjesztés a Bibliai Lexikon ügyében. — Kisebb megkeresések. — Esetleges indítványok. — Az erdélyi protestáns papság nagygyűlése. Ismeretes az a mozgalom, amelyet az erdélyi észi magyar protestáns papság papi fizetésének rendezése, anyagi helyzetének javítása érdekében meg indított. A mozgalomnak eredménye lett s decz. 8-án Sepsi-Szent Györgyön tartott nagygyűlésen beszélték meg anyagi helyzetüket és elhatározták, hogy a királyhoz is elmennek, ha a kormány egyszerű Ígérgetéssel bocsátja el küldöttségüket. A nagygyűlést a Székely Mikó-kellégium dísztermében tartották meg. A pályaudvaron egy református és egy unitárius lelkész fogadta az érkező kartársakat, akik előtt, midőu a kollégiumba megérkeztek, Kis Lajos étfalvi református lelkész, mint az előkészítő bizottság elnöke megnyitotta a nagygyűlést. Ezután a mozgalom keletkezéséről számol be. A mozgalom alig 35 napos. November másodikán alakult meg az értekezlet, mely azóta két ülést tartott. A két értekezlet annyit fáradozott és dolgozott, hogy már eredménye is van: kidolgozta azokat a pontokat, a melyek alapján a nagygyűlés meghozza határozatait s a kormányhoz intézendő memorandumot megszerkeszthetik. E pontok a következők: 1. Az országos értekezlet egy küldöttség által emlékiratot terjeszt fel a miniszterelnök és a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hez s mindkettőt felkéri, hogy már az 1898-ic évben iktassa törvénybe a protestáns papság fizetésének nyolczszáz forint minimumra való kiegészítésére szükséges összeget az állam költségvetésébe már 1898-ban vegyék fel. 2. A protestáns papság fizetési ügyét törvényhozásilag rendezzék s a jövedelem ne terményekben, hanem az illető adóhivatalok utján évnegyedenként! részletekben fizettessék. 3. Kéressenek fel az erdélyrészi protestáns püspökök és pedig Zelenka Pál evangélikus lutheránus, Szász Domokos evangélikus református és Ferencz József unitárius püspökök a lelkészi fizetések rendezése ügyében a közremunkálásra s hassanak oda, hogy ez az ügy már 1898- ban végkép rendeztessék. egyúttal pedig kéressenek fel arra is, hogy a miniszterekhez az emlékiratot felterjesztő küldöttséget vezessék, illetve abban részt vegyenek. 4. Az összes erdélyrészi országgyűlési képviselők, politikai pártállásra való tekintet nélkül, kéressenek fel az ügy támogatására s a küldöttségben való részvételre. 5. Az 1., 2., 3., 4. pont alatti teendők elvégzésére a nagy gyűlés egy bizottságot nevez ki. Kis Lajos elnök indítványára még pótlólag elhatározzák, hogyha a kormány ismét csak halogató Ígérettel bocsátaná el a küldöttségét, úgy a királyi trón elé járulnak kérelmükkel. — Egyházi beszédek. Egyszerre két kötet egyházi beszédet is vettük kezeinkhez: ifj. Csire István órczi lelkész és Gulyás Benő mezőcsáthi lelkész egyházi beszé. deit .Mindkettőnek itmertetéséről gondoskodni fogunk. — Az evangélikusok helyzete Tirolban. A tiroll evangélikusok szomorú helyzetét s az ottani rom. kathpapság „keresztényi szeretetét“ és „türelmességét“ meggyőzően hirdeti az innsbrucki evang. egyházközség ez évi értesítője. Megtudjuk abból, hogy a vegyes házasságok terén esetről-esetre most is megújulnak a római papok erőszakoskodásai, kik nem iszonyodnak minden evangélikus szertartás szerint megesketett házaspárt concubinatusban élőnek kijelenteni, gyóntató- és szószékben nyíltan hirdetvén, hogy az ilyen bűn rosszabb a lopásnál, gyilkosságnál, házasságtörésnél. A vegyes vallásu jegyesek előtt a pokol minden iszonyait lefestik, csakhogy oly szerződésre bírják őket, a melynek értelmében kath. szertartásu házasságkötésre és minden gyermekeiknek e vallásban való nevelésére kötelezik magukat; erre ünnepélyes esküt is tétetnek velük. Sőt minduntalan rákényszeritenek evangélikus módra egybekelt feleket, hogy a kath. pap előtt újra esküdjenek meg, a legkülönfélébb fenyegetésekkel. — A diasporában való temetéseknél szintéu újra meg újra a politikai hatóság segítségül hívásával kell megfenyegetni őket, hogy az evangélikusoknak a törvényben biztosított „tisztességes“ temetés — azaz illő hely a temetőben és zavartalan temetés evang. szertartás szerint — kivívható legyen. — Hogy több kath. iskolás leánynak erkölcsi osztályzatát lejebb szállították, mert evangélikus társnőik konfirmácziójára az evangtemplomba elmenni merészkedtek, hogy a gyermekkertbeli evang. gyermekeknek „megkereszteletlenségüket“ vetették szemükre, hogy az oly szobákat, a melyekben evang. lelkész valamely szertartást végzett, egyházi ceremóniákkal tisztitották ki; hogy evangélikusok temetésénél a katholikusoknak üdvösségük elvesztésével tiltották meg a részvételt és a halotti beszéd meghallgatását stb. — mindez csak egy-egy fényszikra, a mely az evang. egyház helyzetét Tirolban megvilágítja. — Valóban megdöbbentő, hogy a művelt XIX. században Európa kulturállamaibau ily dolgok előfordulhatnak. Ez is mutatja, hogy a rom. kath. papságra szintén elmondható a restauráczió utáni franczia királyokra vonatkozó mondás, hogy mit sem felejtettek, de mit sem is tanultak. Nem felejtették el a régi hatalmat, a mikor háborítatlan urai voltak a bilincsbe vert lelkeknek s nem tanulták meg, hogy az igazságot megsemmisíteni nem lehet s az végre is keresztül gázol az útját állón. Ha itt-ott, főleg a hol a lakosság túlnyomó többsége protestáns, a felekezeti türelmet, békességet és szeretetet vallják és mutatják is, az csak a reájuk kedvezőtlen helyzettel való okos számolás kifolyása. Ott, a hol a helyzet urainak érzik magukat, ott ma sem gátolja őket semmi a gyűlölt „eretnekek“ elleni támadásokban, kik ellen a legújabb időkben is igen sok nyilatkozatukban visszasóhajtják azt a boldog kort, a mikor az áldásos, világmentő inquisitio küldte máglyára az „igaz hit“ elleneit. De hát, hál’ Istennek, visszafelé nem lehet csinálni a történelmet! E. E. I. Felelős szerkesztő és laptulajdouos: dr. Antal Géza. Pápán, 1897. az ev. ref. főtanoda betűivel ny. Kis Tivadar.
