Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-31 / 5. szám
73 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 74 Hogy jó munkát végez, mindeü szónál ékesebben bizonyitja az, hogy népünknek ez a kedves karácsonyi vendége nagy elterjedésnek örvend és szives fogadtatásban részesül. Ámde bárcsak két protestáns egyházunkat tekintjük is, elmondhatjuk, hogy „az aratásra való gabona ugyan sok, de az arató kevés.“ Népünk úgy van a naptárral, mint mi szegényebb lelkészek az egyházi lapokkal, egyik járatja ezt, másik amazt és ha elolvastuk a magunkét kicseréljük a máséval. Az Árvaházi Naptárt hogy még szélesebb körben nem tudjuk terjeszteni annak legfőbb akadálya az ára. A ponyvairodalom úgy elárasztja a vásárokat 15—20 kros rémhistóriás naptárakkal, hogy szegényebb népünk szívesen megtakarítja a jövő évi naptár árát. Igaz, hogy e tekintetben is haladás történt, a menynyiben Gladischefsky Károly budapesti német lelkész kiadásában 1897 ik évre megjelent a „Mustármag Naptár“ melynek ára csak 15 kr. Naptár része a nép igényeinek megfelelő, de olvasni valójának tartalma egy cseppet se magyaros. Hazánk ezredéves ünnepéről csak annyiban emlékezik meg, hogy „Dante Alighieri“ czimü czikkében megemliti, hogy ezen olasz költő „Divina Comedia“ czimü művének „Pokol“ részletét körkép alakjában ezredéves kiállításunk alkalmára megfestette két magyar festő. A naptár szórakoztató részének felét egy ,.Az adakozásról“ czimü olvasmány foglalja el, mely szól az angol Teameetingekről, idéz Goethétől rossz fordításokat, beszél Händel, Bach, Mozart, Beethoven és L;szt konczertjeiről olyan nyelvezettel, hogy a mi egyszerű magyar népünk méitán panaszolhatja, hogy a ki nem tud arabul, ahhoz ne beszéljenek arabul. A felemlített hibák daczára is örömmel üdvözlöm a „Mustármag Naptár“ kiadóját, hogy utat tört egy olcsó prot. naptárnak. Ha a következő éviek hazafiasabbak lesznek és jobban érvényre juttatják a magyar református öntudatot: bizton hiszem, hogy a Komáromi, Kanizsai, Peleskei Nótárius stb. olcsó naptárakat könnyen kiszoríthatjuk és népünknek építő hatágú könyvet adunk kezébe. Igazáu jó naptárokra igen nagy szükségünk van ; nagyobb mint a prot. napilapra, nagyobb mint pietistikus evaugeliomi szövetkezésre. Az evangélium rengeteg erdejében menedéket találnak a szektáskodók is. A mi népünk kezébe olyan könyvet kell adni rendes olvasmányul, melyből büszke meggyőződéssel vallja magát magyar kálvinista keresztyénnek. Ázok a báránybőrbe rejtőzött futkározó hamis atyafiak t. i. a baptista vándor próféták, mily hamar kiszimatolják a hiányt, legjobban bizonyítja az, hogy multkorjában egy Negyedről ideköltözött „testvér“ nek meglátogatására eljött egy veresegyházi népszónok. Kérdezőskösdésemre elmondta hogy ő bibliával és vallásos iratokkal kereskedik. Az uj törvény óta útját nem állhatváu, semmi rosszat nem sejtve, magam is vettem tőle kros iratkákat Pár nap múlva tudtam meg, hogy szeretett „testvére“ utján 15—20 példány naptárt is eladott olyanoknak, a kik sokalták a 30 krt az Árvaházi Naptárért Ez a „Négy évszak. Keresztyén nép számára“ czimü naptár olyannyira evangeliomszerü és olt ügyesen eltitkolja szektáskodó czélját, hogy ha nem lenne rányomva az, hogy „kiadja a budapesti baptista hilközség“, bizony bátran hihetnénk, hogy az uj evangéliumi szövetségnek kiadványa. Még ezen naptár jellemzésére megemlítem, hggy sok jó czikke közül legszebb „Sz. B.“ betűk alatt kiadott „Harmincz pénz“ czimü költeménye, mely tudvalevőleg Szász Béla költőnknek remek verse. Csak azt szeretném tudni, hogy engedélylyel vagy engedély nélkül használták fel atyánkfiái jelesünknek ezen versét. Erős meggyőződésem, hogy úgy csempészték, mint a mint magukat csempészik híveink közé. Ezen esetet csak azért említettem fel, hogy az őrállók figyelmét még inkább felhívjam arra, hogy minő égető nagy szükségünk van jó prot. naptárokra. Az Árvaházi mellett szükségünk van egy olcsóbbra, mely a szegényebb népnek hasznos olvasmányul, a lelkészeknek a valláserkölcsös tanításhoz segédeszközül szolgál. A mi az elárusitást illeti, hiszem, hogy minden lelkész szívesen magára vállalja a segédkezést. Kisebb helyeken a lelkész és tanító közvetlenül, népesebb egyházakban egy egy buzgó presbyterium közvetítésével sokat tehetnek. Jó bornak csak addig kell czégér, mig meg nem kóstolják, ha egyszer megkedvelték nem is kell kinálgatni, maguk a hívek fogják kérdezni, hogy megjött-e már az uj naptár ? Kamocsa. Boross Kálmán. A népiskolai vallásoktatás. Nem először szólok róla. Épen e lapok hasábjain is elmondtam már a reá vonatkozó nézeteimet. S bár elismerem, hogy a vallástauitás sok kivánni valót hagy hátra, de okom van kérdezni most is, hogy ezen vád nem érinti-e magának az egyháznak épen a népisko’ai műkő désében az erkölcsös és vallásos szellem megteremtésére és íiányitására vonatkozó törvény és rendeltetésszerű befolyását, illetve kötelességét? Mikor az élet tengerén a kenyérharcz szele oly erősen érinti az embereket, hogy nem igen érni k rá az égíekre is tekinteni, gondoskodott-e az egyház arról, hogy a szivet lelkesítő, a reménységet erősítő hit a gyermeki lélek tulajdonává legyen, mert felnőtt korában nem ér rá azt megszerezni? A vallásoktatás munkájában irányitotta-e a népiskolát, hogy a megemészthetetlen dogmatikai rejtélyek bemagoltatása helyett fordítsa ügyeimét az életben, a tapasztalatokban, a történetekben, a napi eseményekben, a természet jelenségeiben tündöklő isteni jóság, gondviselés, hatalom, erő és bölcsesség éreztetésére? Legyünk őszinték és valljuk be, hogy az egyház ezt nem tette meg. Sőt ott, hol a népiskolai sereg imádkozásában az alázatosság nyilváuult, éneklésében a buzgóság az arczokra szállt és a szemekben ragyogott, megróvtik a tauitót, hogy növendékei nagyon lassú hangon beszélnek és a CXXXVIII. zsoltárt nem énekelték kotta szerint. Lám lám a kicsinyeskedők! Alázatos imádkozok helyett üvöltő 5*
