Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-03 / 1. szám
Nyolczadik évfolyam. 1. szám. Pápa, 1897. január 3. .A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Dr. Antal Géza felelős szerkesztő czimére kiild.enclők. *-------------------------* Az egyház és iskola köréből. Ä dunántúli ev. ref. mílMá hivatalos megjelenik minden vasárnap.-A.Z előfizetési dij ak (egész évre 4 írt, félévre 2 írt), hirdetések, reolam atiók Kemenczky Lajos ozimére, a lap kiadd hivatalához küldendők. §ElljÍYás elűijizetésijB. A „Dunántúli Prot. Lap“ hót éves pályája bizonysága annak, hogy egyházkerületünknek szüksége van egy, a kerület és egyetemes egyházunk érdekeit szolgáló közlönyre. Midőn magam is e szüksógerzettől áthatva, a lap szerkesztésére vállalkoztam, tettem ezt azon elhatározással, hogy a mennyire gyenge erőmtől telik, kerületünk lelkószi, tanári és tanitói karának, s az egyházunk ügyeit szivükön viselő világi tórfiainknak szives támogatásával oly lapot nyújtsak az olvasóknak, mely valóban az egyházkerület és egyetemes egyházunknak érdekeit szolgálja. Azt hiszem, ezen kettős érdeket a lap úgy szolgálja leginkább, ha a vélemény szabad nyilvánításának föltétlenül teret nyújt, nem ismerve e tekintetben más korlátot az irodalmi tisztesség korlátánál. Nyíltság minden vonalon, felfelé és lefelé egyaránt; elismerése — tömjónezós nélkül — az éM^anok, s megbirái&Ja a tévedésnek* LAvar az, mindenk-affr&soa?v ^-csl párosulva — ezzel az eljárással sok képzelt és való sérelmen segíthetünk, mielőtt a baj nagyobb méreteket öltene. A lap rovatai tehát nyitva állanak minden birálat, minden megjegyzés előtt, a mennyiben ezek nem személyeskedések, gyanúsítások s mások becsületének kisebbítései, s csak arra kérem a munkatársakat, hogy ne feledkezzenek meg soha arról, hogy a lap azon egyháznak orgánuma, melynek alapitója a szer etetet hirdette. A lap, mint azt már czime is jelzi, első sorban a dunántúli egyházkerület érdekeit szolgálni van hivatva, s egyetemes egyházunknak csak úgy és annyiban tud szolgálatot teljesíteni, amenynyiben ezen hivatásának megfelel. Ezért legfőbb igyekezetem leend — se tekintetben legyen szabad a lap minden egyes olvasójának közremunkálására számitanom — a lapot egyházkerületi életünknek egyrészt hű tükörévé, másrészt fejlesztőjévé tenni. S mig amazt illetőleg készséggel hozunk minden közleményt, mely az egyházmegyékben vagy egyes egyházakban nyilvánuló valláserkölcsi élet örvendetes vagy aggasztó jelenségeiről ad tudósítást, másrészt vezérczikkeinkkel oda igyekezünk hatni, hogy az egyházkerületünkben meglevő bajok eloszlatására, a zavarokból való kibontakozásra, s a valláserkölcsi élet intenzivebbé tételére szolgáló eszméknek és törekvéseknek minél szélesebb körben barátokat szerezzünk.1^ Nem kicsinyeljük a múltat, s szívesen tért nyitunk a múlt felderítésére czólzó érdekesebb közleményeknek, de a jelen feladatai megvitatásának teréül óhajtjuk első sorban tekintetni lapunkat; a pusztuló egyházak fölsególóse, a lelkészi és segédlelkószi fizetések gyökeres feljavítása, általában az 1848: XX. t.-czikknek a mai kor igényeihez mért megvalósítása, egyházi administrátiónk terheinek csökkentése, a közalap helyes fölhasználása, népünk vallásos életének a magyar nép természetének megfelelő módon nevelése, iskolai oktatásügyünknek ref. egyházias irányban fejlesztése, theologiai képzésünk minél intenzivebbé s a gyakorlati lelkészet czéljainak minél megfelelőbbé tétele , ezen s az egyház életében felmerülő sok más fontos kérdés nyugodt, szenvedólytelen megvitatása az, a mit lapunk hasábjain látni óhajtunk. 1
