Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-11-21 / 47. szám

743

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

744

kát, egész községeket is annyira, hogy azok seregestül hagyják oda egyházukat és talán, kellő szellemi vezetés nélkül, könnyebben áldozatul esnek minden rossz és káros áramlatnak. A hol a lelkész türelemmel és szeretettel gondozza híveit, ott sem az új szekták, sem a felekezeten kívüliség nem fogják gyöngiteni az egyházat.

Az új törvény tulajdonképen nem veszedelmet jelent az egyházakra, hanem talán inkább figyelmeztetés ; s ha meghozza azt az eredményt, hogy az egyházak magukkal szemben nagyobb szigorúsággal, híveik irányában nagyobb mérséklettel járjanak el, akkor csakugyan senkinek nem juthat eszébe revíziót követelni.

De. Buday László.

Márczet.

A bibliai Gósen, Sinai félsziget és Szuez] csatorna.

(Folytatás.)

Alsó Egyiptom akkori urai szintén azon az utón törtek be és foglalták el az országot, azért a kisebb, csoportokkal csak erősödtek s csak azon nagy néptömegek betörésétől féltek, melyek őket is kiszorították volt hazájokból. Ezért nevezte József az ő atyafiait kémeknek, mert ez megfelel azon kor politikai szellemének. Ugyanis a XIII. és XIV-ik dynasztia idejében belviszáLok dúlták az országot s igy meggyengült, mert nem volt meg az erőket egyesitő népszellem. — S ekkor történt, hogy Nyűgöt vagy Középázsíából egy ismeretlen eredetű, nem nemes származású lovas nemzet, pásztornép, mint a fergeteg betört Egyiptomba és azt minden ellenállás nélkül elfoglalta. Nagy pusztításokat és kegyetlenségeket vive végbe úgy az emberek, mint az gyiptomi istenek és szent állatok között, egész Egyiptomra kiterjedöleg országot teremtettek maguknak, mig Felső-Egyiptomot, a hová a nemzeti dynaszstia menekült, adófizetővé tették.

Alsó Egyiptomnok akkori fővárosa Memphis volt, a Nílus balpaitján. Ezt is elfoglalták, de nem lett fővárosuk, hanem Tanis városát tették azzá, mely közel volt az ország keleti határához. Azonkívül alapítottak egy hatalmas erődített tábort Hanar-Avaris városában és környékén, hol 240,000 fegyveres táborozott állandóan is őrizte az ország keleti határát. Ez a nép a hykszosz nép volt, kiket először Manetho egyiptomi pap és történet iró nevez ezen a néven és ir róluk, valamint a zsidók kiköltözéséről. Nem sok emlék maradt fenn róluk, csak egypár szobor Tanis városából s ezek szerint a hykszoszok kinézésre egészen elütő volt az egyiptomiak jellegétől, a mennyiben apró szemeik, erős hajlott orruk, \ astag ajkaik lecsüngő ajkszéllel, kiálló arczcsontjaik egyáltalában kemény arczvonásaik voltak és süni vállakra lehajló gazdag hajzatuk volt és mind ez sajátszerü tekintetet adott szobraiknak Hogy honnan jött, ez a harczias nép ? Arra a kérdésre némileg eltérők a vélemények. Mert Ed. Mayer a hykszok nép eredetéről adott magyarázatában a hykszoszokat kanaánitáknak mondja, a kikkel együtt a Sinai félszigetről beduin népek is vándoroltak be, éppen úgy,

mint most is történik. Ribáry Ferencz nagy világtörténetében azt mondja, hogy ezek Ázsia belsejéből törhettek elő és a Kr. e. a 2-ik ezredév közepén megindult népvándorlásnak képezték első nagy hullámát, annak a népáradatnak a részét, mely a zsidónépet is nyűgöt felé tolta, egész a Jordán völgyéig. A honnan ezek közül már Ábrahám is járt Egyiptomban és nagymennyiségű ajándékokkal tért vissza. Ribáry szerint Kánaánból, vagyis Palästinából azért nem jöhettek, mert ezek lovas emberek voltak és hirtelen meglepve foglalták el az országot, azután a hykszoszok előtt Egyiptomban még nem ismerték a lovat, úgyszintén Palástinában sem, mert XIX. dynastiáig terjedő időig a hykszoszok elüzetésének idejéig a följegyzések nem emlékeznek meg a lóról, úgy, hogy sem festett, sem faragott képek nem szólnak arról, hogy akár szekérhuzásra, akár lovaglásra használták volna. Kánaánban se volt ismeretes a ló, mert sem Ábrahám, sem Jákob jószágát képező állatok között nincsen felemlítve. Pedig a hykszosz nép, lovas nép volt és ez is okozta ezt a nagy rémületet, amit megjelenésök támasztott. Egyiptomban való uralkodásuk ideje 500 évre tehető és belföldi dynastiával egyidejűleg alkották a XV-ik ésXVI-ik dynastiát.

A hykszoszok első uralkodójuk volt Szalatisz, az ötödik király pedig Apopi, görögösen Apophis. Ezen Apophis király alatt történt a zsidók beköltözése és mivel ők maguk is t. í. a hykszoszok, pásztorok voltak éppen úgy mint az izraeliták, azért fogadták ezeket feltűnő szívélyesen, miután Egyiptom őslakói előtt egyenlően utálotosok voltak és ezért telepittették le őket az ujszékváros körül levő síkságon, vagyis az akkori Gosenbe, a mai Zagazik kerületbe. Különben a zsidók nagyobbrészt abban az aránylag keskeny völgyben laktak, amely innen a verestenger felé egyenest keleti irányban húzódik, vagyis a Vadi-Tunilasban, melynek nyugoti kezdeténél volt és Pithon keleti végénél Ramszesz vára vagy városa. Ez az a két hely, melyek a Bibliában mint zsidók szenvedéseinek helyei vaunak megemlítve, hol vályogot kellett vetniök, úgy hogy utoljára már polyvát se kaptak hozzá, midőn zúgolódtak sanyargatásuk miatt.

A zsidóknak egyiptomba való költözésük után való történetéről a Biblia nagyon röviden emlékszik meg, mert csak azt mondja: Móz. II. 1. r. 7. v. „Az izrael fiai pedig nevekedének, nagy sokasággal szüleiének, megszaporodának, felette igen elhatalmazának és a föld velek eltelék.a Ennek magyarázata az lehet, hogy a hykszosz királyok jói bántak velük, hiszen éppen olyan Jövevények voltak mint ők és miután nem értettek az egyiptomi kőfaragáshoz és véséshez, azután az építkezésekhez sem alkalmazták őket a hykszoszok, mert egyáltalában keveset építkeztek, miután megelégedtek az ország birtoklásának hasznával, nem kívántak, maradandó ugyszólva örök emlékeket hagyni fenn az utókorra. Miközben az izraeliták a gazdagon termő földön könnyen éltek és általánosan ismeretes szaporodásra hajlandó faji jellegénél fogva el is szaporodott Izrael 12 nemzetsége az alatt a 430 esztendő alatt, amennyi ideig Egyiptomban éltek amint a Biblia mondja, eleinte a húsos fazékak mellett, később nehezebb munkával elfoglalva.