Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-10-17 / 42. szám

Nyolczadik évfolyam. 42. szám. Pápa, 1897. október 17. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. A lap szellemi részét illető közleményeit a szerkesztőséghez Pr. Antal Géza felelős szerkesztő czi­­mére küldendőit. At. előfizetési dijak (egész évre 4 írt, fél­évre 3 írt), hirdetések, reolam atiők Kemenczky Lajos ozimére, a lap kiadó hivatalához küldendők. Szövetkezés és A közgazdasági tudományok az emberek anyagi jólétének fejlesztésére hatnak és — a mi ezzel kap­csolatos — szellemi jólétét és miveltségét mozdítják elő, mert ma már be van bizonyítva, hogy a társada­lom műveltségének emelkedésével fokozódik annak anyagi jóléte és viszont. Az a társadalom a legvagyonosabb, a legfügget­lenebb és a legboldogabb, a mely a műveltségben leg­elöl jár, a mely legjobban értett hozzá arról gondos­kodni, hogy a miveltség bizonyos színvonalát a társa­dalom minden tagja megszerezhesse, azaz: a melynek a legjobban és legkönnyebben hozzáférhetők iskolái. A felnőttek iskolája: a községi hitelszövetkezetek. Ebben az iskolában tanulja meg a föld népe a hitel­lel bánni, azt becsülni, erkölcsi és anyagi jólétét fo­kozni, hogy ezzel a magyar társadalomnak egy erősebb és egészségesebb tagja lehessen. Hogy szükség van erre az iskolára, azt többek között a nyáron is tapasztaltam és ezért annak ki ezt nekem nyújtotta, köszönettel tartozom. A dolog igy történt . . . Egy vidéki fiék-takarékpénztár igazgatósága meg­választása volt napirenden. A választás után egy ta­karékpénztári részvényekkel túlterhelt igen gazdag em­ber ezzel a kijelentéssel lepett meg; «Képzelje köz­jegyző ur azt a különös esetet, hogy még a harisnyás részvényesek is eljöttek szavazni és minket szinte le­szavaztak ?» Ebben látjuk, — hogy igy fejezzem ki magam — a részvénytársasági miveltséget megtestesülve. Hát ha annak a harisnyás embernek van annyi esze, hogy akár jószántából, akár rábeszélésre egy jól jövedelmező takarékpénztárnál részvényeket vásárol, ak­kor, mikor a jogokat kell gyakorolnia, e szép jogát már nem használhatja csak azért, mert harisnyában jár ?! egyházpolitika. Ez jellemzi a magyar társadalmat, hogy még ma is három külön, egymással nem igen érintkező izolált rendet, vagy osztályt különböztet meg. Egyik nem érti meg a másikat, mert nincs érintkezési pont. A főnemes nem érti a középosztályt és a földmi­­vestfharisnyást) és ezek viszont úgy őket, mint egymást Más az életmódja, mások társadalmi szabályaik,’ mások szórakozásaik és miért ne mondjuk ki egészen tisztán, akárhogy tagadjuk is: mások erkölcseik. Nálunk, ha egy túitömött vendéglőben, színház­ban, vagy más nyilvános helyen nem egy társadalmi rendbeliek jutnak egymás mellé, bizony majdnem ki­vétel nélkül mindenkire kényelmetlen és alkalmatlan e helyzet. És ez nincsen jól igy! Ezt akarjuk mi a szövetkezetek népszerűsítése ut­ján megváltoztatni. Ne legyen közöttünk más különbség, mint az hogy becsületes-e valaki, vagy pedig nem. Ne érezze senki a társadalmi korlátokat. Azokat ne rontsuk, hanem közös egyetértéssel bontsuk meg. A ki több: hajoljon lefelé, a ki kisebb: emel­kedjék. önmivelődés utján iparkodjunk mindnyájan egyen­lőkké lenni. Ma már bebizonyított tény az, hogy hol kell a szövetkezeti eszmét hangoztatni. A papi és tanítói gyűléseken. Ezen két miveit tényező az, mely a nép beléle­­tébe legjobban belát, ez a két tényező az, melyhez a nép leginkább vonzódik; a két tényező az, mely min­dig a nép között él és azzal jóban, roszban osztozik. Azt mondják, hogy nálunk a papság csak a szószék­ben pap, máskor meg nem igen gondol a hívek gya­rapodásával. 42 Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom