Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-10-03 / 40. szám
635 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 636 be „A dolog summája11 ez. hétszámon át folyó értekezését, melyben határozottan nem a belmisszió, hanem a belmissziónak olyan gyakorlása ellen küzd, a hogyan véleménye szerint Szabó Aladár és mások ajánlják. Ha nézeteit nagy részben nem helyeseljük is, mert sokszor túloz és olyanokat imputál a belmisszió hiveinek, a miket közülük Magyarországon senki sem kíván, de azt el kell ismerni, bogy mindvégig érdekesen ir, s bizonyos tekintetben ő maga is buzgó belmissziouárius, csakhogy az ő erős induvidualitása sem szóban, sem tettben, sem Írásban nem simul a más felfogásához, sőt lelkesen küzd minden az övétől eltérő felfogás ellen. Ferenczy Gyula a „Katholikus autonomiáu-vó\ ir, hogy miként kellene azt megcsinálni. „Három okmány a magyar methodismus történetéhez11 c. alatt olvashatók Szász Gerő és Szász Domokos levelei, melyeket előbbiek Kecskeméthyvel folytatott Iharcza s heves összeütközése miatt váltottak s Szász Gerönek ugyanezen ügygyei kapcsolatban az erdélyi ig. tanácshoz intézett irata. B. B. „A protestáns sajtóu czim alatt élőnkbe tárja a szomorú állapotokat, melyekkel egyházi lapjaink általában s közöttük a Debreczeni Protestáns Lap is kénytelen küzdeni, midőn 400 előfizetője közül, mintegy 200 hátralékban van mintegy* 1000 frtnyi összeggel. Ifj. Zsoldos Benő: „Ecce homo.“ VA Szász Gerö lemondásához.“ E czim alatt Szász Gerőt magasztalja lelkesen s támadja ellenfelét, Kecskeméthyt. Egyéni nézeteit ezikkiró ur szabadon nyilváníthatja ugyan, de mindenesetre más czimet választhatott volna; mert néminemű profanizálást érez benne az ember, ha Krisztus urunkhoz embert (bármily derék legyen is különben) hasonlitgat valaki. Pokoly József „ Válasz Eröss Lajos urnák“ ez. alatt higgadt komolysággal mutatja ki, hogy Erőss L. urnák semmi oka nem volt azokra a szenvedélyes és sértő kifakadásokra, melyeket ellene „A dolog summája“ ez. őzikékében hangoztatott. Eröss Lajos „Rövid megjegyzések Pokoly ur fenti nyilatkozatára“ ez. alatt nemhogy beismerné, hogy túl ment a kellő mérséklet határain, hanem még uj támadásokkal tetézi az előbbieket, ügy látszik, haragjában kevés tekintettel van az igazságra. Gergely Károly ,,Reverszálisos korszak“ ez. alatt érdekesen tünteti fel, menynyivel nehezebb helyzetben van a mi egyházunk a katholikus egyházzal szemben, s mily nehéz a katholikus papságtól megindított lélekhalászást megakadályozni, mig meg nem valósul hazánkban az igazi teljes vallásegyenlőség és viszonosság. „Az „Egyházi Értekezlet“ elöttu ez. aiatt lelkes hangon üdvözli a tiszántúli egyházkerület szept. második felére összehívott értekezletét. Érdekes e czikk azért is, mert oly buzgó egyházias hang és felfogás hatja át, mintha csak a belmisszió egyik lelkes hive irta volna. Protestáns Közlöny 26—34 sz. A tanügyi előadó évi jelentésé-bői azon örvendetes meggyőződést meri eheti az olvasó, hogy erdélyi egyházkerületünkben a fő és középiskolák s a velük kapcsolatos elemi iskolák szép eredményei töltik be magas hivatásukat s a fejlődés utján folytonosan előre haladnak. Érdmesnek tartjuk megemlíteni, hogy a kerület hét kollégiumában 2784 tanuló volt. s ezek közül tanult a n.-enyedi theologián 20, a n. enyedi tanítóképzőben 41, a hét főgimnáziumban 1977 s a gimnáziumokkal kapcsolatos népiskolákban 746 növendék. Semper Idem ez. alatt érdekesen foglalkozik azzal a valóban feltűnő jelenséggel, hogy napilapok nagy hangon kürtölik világgá mint fontos és rég várt eseményt, hogy a kormány már készen van a katholikus kongruáról szóló javaslatával, de ugyanez a liberális kormány mélyen hallgat a protestáns papi fizetések rendezéséről. Euuek szükséges voltáról a napi lapok sem igen elmélkednek. Ébredjenek tehát élénk tevékenységre összes egyházi hatóságaink, tekintélyes világi embereink, s eszközöljenek ki egy törvényjavaslatott, melynek czime ez lesz: A prot. egyházaink segélyezése, és a protestáns lelkészi fizetések kipótlása.“ Keressük az igazságot ez. czik írója azt ajánlaná mint méltányos megoldást a papi fizetések rendezésé nél, hogy a gyülekezetek lélekszám arányuk szerint soroztassanak 5 osztályba s ennek megfelően állapíttassanak meg a lelkészi fizetések is úgy, hogy az I. osztályú (5000 en felüli népeségü) gyülekezetben a fizetés 1500— 1800 frt legyeD, az V. osztályú gyülekezetben működő lelkészé pedig, 800-900 frt. Minden olyan gyülekezetben pedig, hol a lélekszám 1500 föiött áll, okvetlen segédlelkészi állás volna szervendő. Valóban szép és helyes tervezet ez, csak megvalósítását ne gátolná annyi akadály ! Az iskolai év végén ez. czik igen szépen mutat rá az etliikai nevelés fontosságára s arra a tényre, hogy tantervűnk nincsen figyelemmel ennek fejlesztésére. De mig a tanterv e hiánya miatt „csak negative járul a bajhoz, a mennyiben a nagy anyag miatt nincs elegendő idő a növendék akaraterejének kellő megszilárdítására: positive rontják az ifjúságot a lapok kiszínezett hírei, a romlott társadalmi viszonyok, az irodalomnak éppen nem erkölcsös irányú termékei.“ A 31. számban olvasható Szász Gerö gyönyörű „Ünnepi beszéde“, melyet a segesvári Petőfi-szobor leleplezési ünnepélyén mondott. „A lelkipásztorságról“ czimü három számra terjedő közlemény valóban szépen és felemelően rajzolja a lelkész magasztos hivatását, a kiváló szolgálatokat, melyeket a társadalom érdekében teljesít. De vele együtt szomorúan kell elismernünk, hogy e nagy szolgálatokért úgy a társadalom, mint az állam vajmi szűk marokkal fize#t. Borsos István. ffiárczei. Részlet a «Walter-ének»ből. Walter, aquitán királyfi és Hiltgund, burgund királyleány, kik túszok voltak Attila hun király udvarában, onnan megszökvén, hazájuk felé tartanak. Útközben megtámadja őket tizenkét válogatott vitézzel, köztük Hágennel, a frank király, Gunter, a ki a szökevények magukkal vitt kincsét akarja elvenni, mert azt állítólag az ő apja küldte hübérajándék gyanánt Attilának. Walter egy egész délután küzd a frankok ellen, kik csak egyenként férkőzhetnek hozzá, mert az aquitán hős barlang
