Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-09-12 / 37. szám
587 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 588 felebaráti tiszteletet, szeretetet a gyűlölet, a harag által háttérbe szorittatni soha nem engedem. Ha ez eljárásom egyesek által véteknek minősittetik, akkor még igen sokszor fogok vétkezni. Tudom, hogy Tacitus gyűléskor Begedy esperest temetni, nem pedig dicsérni jött, sérti az elismerésnek legkisebb nyilvánulása is és jogtalanul T. azt kívánja, hogy a kivel ő nem rokonszenvez, az iránt szimpathiát senki ne tápláljon. Ez ugyan nem valami idealisztikus felfogás és azt mutatja, hogy mi emberek kisebb-nagyobb mértékben gyarlók vagyunk, tehát egymás esetleges tévedései iráut kímélettel legyünk. Galamb. III Válasz N. L. megjegyzésére. A szomorú somogyi dolgok közvetlen ismerője és bölcs tudója, érezvén a maga mesterségének veszedelmét — mint egy ujabbkorí Demeter míves — lázong és támad azok ellen, kik látván látnak és cselekesznek: nem hagyván őtet nyugodtan — mesterkedni. Pillanatnyi telszinen maradás kedvéért nem átal ő, ki a hazugságban leledzés vádja alul Tacitus ellenében sem tisztázta magát: nyilvánosan meghazudtolni olyanokat, kik nálánál százszorta különbek — nem a ferdítésben, hanem — a dolgoknak igazi mérlegelésében. A kaposvári értekezletről szóló két tudósitás Írói közül — azt mondja — „az egyik meglehetősen közel jár a valósághoz“ a másik Írása — az enyém — „valótlanságokat tartalmaz“, s ő azért ez utóbbit szó nélkül nem hagyhatja. — Bár egy egész terjedelmében nem közölt tudósítással szemben, szólásra nincs kötelezve senki. Én tudom, hogy e lap olvasó közönségének biztos tudomása van a b.-somogyi esperes fegyelmi ügyének természetéről, Tacitus közügyek iránti érdekeltségéről. S ép azért merem hinni, hogy a priori, azokuak ád hitelt e lap olvasó közönsége, kik N. L.-nak a b.-somogyi egyházmegyéről küldött tudósítását, nemcsak hogy alá nem Írták, hanem kimondták rá: „sem nem igaz, sem nem időszerű.“ Mert mégis csak vadállati, vérszopó hajlamra, s a legnagyobb botorságra mutatna: igaztalanul bántani azt, ki ez idő szerint a b.-somogyi egyházmegyének esperese méltatlanul meghurczolni, pelengérezni hírlapokban, gyülé. seken, értekezleten azt, ki ilyenre elegendő okot nem adott Jó nevelésű ember nem tesz ilyet. Higgadt gondolkodású, nem vehemens, nem asztal mellett ugráló — nem ártja ok nélkül közügyekbe magát. A Dunántúli Prot. Lap hétfőn reggel 8 órakor — rendes körülmények között — mindig oda ér a vasút menti községekbe s igy Kaposvárra is. A ki a postai szállítást tudja, az nekem és nem N. L. urnák ád igazat. Az értekezlet jóval 10 óra után kezdődött, hova a válságról szóló hirt, a Kaposvártól alig egy órányira eső és postával biró községből hozta a legutolsó érkező, kinek mint N. L. ur tudja, nemcsak kedve, de tehetsége is van mind a lap járatására, mind a békességnek jó áron való kieszközlésére. Azt mondom hát N. L. urnák, mit ő mondott Tacitusnak: „én nem levegőből beszélek.“ Pár szóval igyekszem még csak, N. L. ur által Don Quixote módon pozdorjává tört igazságaim lehető felélesztésére. Azt Írja N. L. ur: „senkinek esze ágában sem volt — mert ő azt is tudja mit forgat más elméje rejtekében — még csak említeni is Dr. Vida Károly nevét vagy az internátust.“ Csak tessék elolvasni tudósításomat, senki N. L. uron kívül, nem fogja abból azt az értelmet kihozni, hogy tárgyalva lett volna az értekezleten Dr. Vida Károly által javaslatba hozott modern internátus. Úgy érti azt mindenki, a hogy én világosául kifejeztem, egy része a jelenvoltaknak“ tehát nem jelenlévőknek, mozgalmat indítanak — tehát nem indítottak ! Olyan egyszerű dolgok ezek, melyeket csak a gyengébbek kedvéért szoktuuk megmagyai ázni. Barla Szabó Károly, Mozsonyi Sándor egyházmegyei tisztségre jelöltségéről : Nagy Sándor, Körmendi Sándor, Héjjas Károly és Nagy Lajos lelkészekkel egy asztalnál ülve beszélgettünk és egyeztünk meg — igaz ebédnél! De hát vannak olyanok is, kik nem felejtik el az ott mondottakat s értekezletszámba veszik az ilyent is, különösen olyan esetben : mikor az értekezleti elnök elfelejti a tanácskozást berekeszteni — mint a kaposvári értekezleti! Azt mondom hát éu, mit az efezusi város Íródeákja mondott a míveseknek: „Ha Demeternek s a hozzá tartozó mesterembereknek valami pere van, van törvény és vannak bírák; azok egymással pereljenek. Ha pedig egyéb dolgok felől való pauaszotok van, a közönséges gyűlésben láttassék meg. Mert félő, hogy pártoskodással vádoltatunk a mai napon való cselekedetért és semmi ok nincs, melytyel megtehetnék ezen számadást.“ (Csel. XIX. 38—40). Végül, ne hogy N. L. ur menazseriájába kerüljek a tigrisek, vérszopók és hiénák közé: köszöntőm őt — mint Babai Kálmán Patai Károlyt — testvéri csókkal. Orczi iFj. Csibe István. Vegyes közlemények. — A Dunántúli Protestáns Lap előfizetési árával hátralékban levők névsorát az egyházkerületi elnökségnek beterjeszteni kötelességünk lévén, tisztelettel felkérjük e lap azon mélyentisztelt megrendelőit, a kik 1897 év dec. 31-ig az előfizetési dijakkal tartoznak, hogy ezen tartozásukat egy hét alatt befizetni sziveskedjenek, különben kénytelenek leszünk postai megbízatás utján foganatosítani azok behajtását, mivel a lapot másként fentartani nem lehet., Kiadóhivatal.
