Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-08-29 / 35. szám
545 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 546 se pénz, se köszönet. Most az a kérdés: szabad volt-e az esketési stólát megerőtleniteni? Van-e érte kárpótlás? Van-e kárpótlás a hovatovább kevesedő kiadványokért, ? Nincs, nincs. A szegényt még az ág is buzza. Hallottam, azt mondják: a protestantismus, nem bérért támogatta az egyházpolitikai törvényeket, hanem szabadelvüségböl. De azért sem ám, hogy a haladás szent nevében papjaik kezéből, ha csak egy darab kenyeret is kivegyenek . , . Mi egy darab kenyér ? Mi 2—3 forint... mondják... Mi?! A gazdagnak semmi, morzsa, a szegénynek meglehet élete. Ma már nem adnak a szomszédban kenyeret, mint hajdan. Akármint forgassuk is a dolgot, egyház, állam nem térhet ki azon meggyőződés elől, hogy a lelkészi kar anyagilag kárositva van, s hogy ezért kárpótlást joggal követelhet és joggal követeli, hogy működésével ellenszolgálmányul állásáuak megfelelőleg dijaztassék, akár az egyház, akár az állam által. Az egyház ugyan nagyon helyesen tenné, ha a stólát kárpótolná, de erre reményein nincs, ügy a stóla — kiadváuyok — kárpótlást, mint a fizetés emelést az államnak kell kezébe venni, erre kötelezi az igazság és az 1848: XX. törvényczikk. Igenis a magyar állam köteles a lelkészi kar anyagi existeutiája érdemében a fokozatos lépéseket megtenni és pedig törvény utján. A többször idézett törvény ugyan nem ezt mondja^ az mindeu lelkészt : róm. katholikust, görög katholikust, görög keletit, zsidót, protestánst összefoglal, de mivel a papi javak államkezelés alá vétele nélkül ez nem tehető s mivel épen e miatt a róm. és görög kath. egyház papjai fizetését maga akarja rendezni a főpapi jövedelmek bevonásával, lehet, hogy másként; s mivel azt a még gazdagabb keleti főpapság is megteheti a maga papjaival, nem marad más fedezendő, mint a protestáns: református, evangélikus, unitárius keresztyén egyház és a zsidó felekezet papjainak fizetése. Készséggel elismerjük, hogy a protestáns egyház is megtudná azt tenni, ha mint Angliában kezében volna a nagy papi vagyon és ott nem hagyta volna, az éppen nem, vagy csak részben magyar más keresztyén felekezetek kezében. Ennek következtében azzal az anomáliával, külföld előtt alig megérthető helyzettel állunk szemközt, hogy a magyarhoni 1980 anya, 98 tára JÍ261 leány és fiók egyházakban levő 2.024,699 csaknem tiszta magyar reformátusság és a magyar és horvát-szlavon országi 872 anya, 553 leány egyházában levő 1.134,116 ág. evangelikusság, mégis a 106 anya és 254 leány egyházban levő tiszta magyar unitáriusig 53,449 lélekszámban oly szegény, hogy önerejéből sem ma, sem 10; sem 30 év múlva nem fokozhatja lelkészei fizetését 800—1000—1500 forintra. Ezen 3.212,148 ev. ref., ág. ev. és unitáriusból német, tót, oláh, ruthén, szerb, vend, örmény, czigány, egyéb hazai nyelvű, külföldi nyelvűre 400,000-et levonván, marad tiszta magyar 2.812,198, vagyis kerekszámmal kétmilliónyolczszázezer lélek, melynek az államtól egy talpalatnyi földje sincs és ez nagy szó, szemben a római és keleti egyház óriási vagyonával és nagy részben nem magyar nyelvű híveivel Magyarországban. Ez igy leven, igazságos is, jogos is, hogy az állam azon magyar egyháznak, melynek javadalmakat nem juttatott, juttasson most a 19-ik században, az az fokozatosan javítsa lelkészeinek fizetését. Legkisebb fizetés, a mire falun lakás és kert használata mellett egy müveit embernek szüksége van 800 frt; Nézzük csak : egy tanuló fiú, egy tanuló leány, egy fi, egy leány a háznál. Ha a lelkész — mint legtöbb helyen — gazdálkodik, kell a cselédekre (egy férfi, egy nő) 100 frt, adóra — mert ez is van — mi rajtunk sujtolólag — 25 frt, kovács, bognár munkáért 40 frt, könyvekre, újságra 25 frt, ételekre (probatum est) 200 frt, ruhára fejenként 50 frt annyi mint 300 frt. Eddig 690 frt. Most az a kérdés : a fiú és a leány képes-e a 110 forintból tanulni, holott csak a koszt maga fejenként 60—60 frt és az óriási tandíj 35 —35 frt = 70 forint. Hát a szálláspénz? Hát az utazás? Hát a patika ? Hát a könyvek ? Hát a csapások, néha halálozás stb. ? Ha valakinek számításom nem tetszik, számítson utána, mi sok ? Az én ruhám ? Hisz a világ azt várja ma már, hogy ne legyünk kopott vaskalaposok, vagy nőmé ? Szolgálóm az 50 frt bérét mind ruhára költi. Látni való, hogy még a 800 forint is ma alig elésr. Elég igenis akkor, ha a fiuk iparosok lennének és más megszorításokkal, gyalogolás, vasúti harmadik hely stb. Legkevesebb hát az, hogy az állam törvényileg biztosítsa 1. A lelkészi fizetések azonnali 800 írtra emelését. 2. Évenkénti 20% hozzáadásával a 800 írtnak 1000 frtra emelését 10 év alatt. 3. Az 1000 frt után ötödévenként 100 frt pótlékkal az 1000 írtnak 25 év alatt 1500 frtra emelését. Egy 800 forintos lelkészi fizetés 10 év alatt lenne 1000 frtos, 15 év alatt 1100 frtos, 20 év alatt 1200 frtos,. 25 év alatt 1300 frtos, 30 év alatt 1400 frtos, 35 alatt 1500 frtos. Igaz, hogy ez hosszú idő, de a ki megéri, szerencsés .öreg ur lesz, és adhatna valamit unokáinak is. Nem hiszem ugyan, hogy soraimat a jobb állású lelkésztársak idáig kisérték volna, azt sem hiszem, hogy mindenkinek kedvére érveltem, de az nekem mindegy.— Nekem teljes meggyőződésem az, hogy tisztességes megélhetést követelhetünk az egyháztól és az államtól, és a 600 frtos alamizsnát nem is kellene elfogadnunk s jaj nekünk, de jaj a hon békéjének is, ha a protestáns egyház belenyugodnék a miniszteri tervezetbe. Inkább semmi, mint ez. A jóságos Isten sem segít többé rajtunk, ha most nem vigyázunk. Azéit Írni, tenni, agitálni, vílágositani, ez most
