Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-08-15 / 33. szám
521 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 522 A mulasztások e nagyszámának érthetővé tételére szolgál az a körülmény, hogy a növendékek az ország különböző vidékeiről seregelvén: részint az éghajlati és talán a lakási viszonyok, részint pedig az idegenekre nézve élvezhetetlen ivóvíz voltak hatással egészségi állapotuk gyakori változására; amihez aztán még hozzájárult a városunkban járványszerüleg föllépett tífusz is, amely betegség növendékeink közül egyet csakugyan el is ragadott, hármat pedig hosszabb ideig ágyhoz szegezett. Írásbeli dolgozatok külalakját tekitntve volt az Értesítő' szerént : csinos: 10, az év végén 15, rendes: 14, „ „ * 24, rendetlen; 20, * „ «5. íme a tükör, melyből intézetünk derült arcza mosolyog reánk. Méltóztassék, nagytekintélyű Igazgató-tanács: e tükröt oly helyre helyezni, hol e derült arczot mindig láthatja s benne állandóan örömét lelheti. Pápa, 1897. évi julius 28-án. 3. Daczára annak, hogy a tanításokat csak november elején kezdhettük meg rendesen: daczára annak, hogy a három téli hónapokban s a tavasz elején az osztály népességének egyharmada, különböző' betegségek miatt, a tanulásokról rövidebb-hosszabb ideig elmaradozott; daczára annak, hogy a fölvett növendékek életkoruk, előtanulmányaik, képességeik és többé-kevésbbé fogyatékos nevelésök miatt rendkívül nehezen voltak az elengedhetlen, egyöntetű tanítási és nevelési fegyelmi mérték alá felsegithetők; daczára annak, hogy sem taneszközökre, sem fölszerelésre az egész tanéven át egyetlen krajczárt sem kaptunk s daczára végül annak is, hogy a tanítási helyiség sem felel meg a pedagógia legkezdetlegesebb követelményeinek sem, amennyiben a minden helyes nevelés alapját föltételező esztétikai képzésre, a helyiség, udvar, és környezet elhanyagolt, szennyes volta miatt, legfőbb nevelői kötelességünk és legbuzgóbb akaratunk mellett sem lehettünk mindenoldalú sikert biztositó, föltétien hatással: mégis annak az erőnek és hazafias odaadásnak, melylyel tanári tastületünknek minden egyes tagja — mondhatni — minden föláldozható perczét ez intézet főlvirágoztatására s már kezdetben ennek jó hírneve megállapithatására egész buzgalommal szentelte, sikerült azt az alig remélhetett eredményt elérni, amire nemcsak a tanári testület tekint örömmel, mint hűséges fáradozásai legédesebb jutalmára; de, amelyet — meg vagyunk győződve — az igazgató-tanács és a magas közoktatásügyi kormány is meg— nyugvással fogadand. Az állami tanítóképző-intézetek életében a múlt tanévben először megjelent időszaki „Értesítő“ képével szembeállott szorgalmi és erkölcsi évvégi eredményét intézetünk 44 növendéket számlált I-ső osztályának a következőkben tárjuk elő: A márczius 21-én kiadott időszaki „Értesítő“ szerint a 44 növendék közül volt: kitűnő: 0, az év végén: 0 általános oszt. növendék, jeles: 8, „ „ „ 15 jó: 27, „ „ „ 19, „ elégséges: 1, „ „ „ 2, „ „ „ elégtelen. 8, „ „ „ 8, „ „ „ Az évvégi 8 elégtelen általános osztályzatú növendék közül 4 osztályismétlésre utasittatott; 4 pedig javíthat. Szorgalmi osztályzatú volt az Értesítő szerént: ernyedetlen : 2, az év végén 3, kitartó: 7, „ „ „12, kellő: 22, „ „ „ 19, hanyatló: 5, „ „ „8, semmi szorgalmú: 8, „ „ „ 2. Erkölcsi magaviseletből volt az Értesítő szerint: példás: 8, az év végén: 6, dicséretes: 16, „ „ „ 17, jó: 7, „ „ 17, szabályszerű: 7, „ „ „ 2, nem szabályszerű: 6, „ „ „ 2. Szováthy Lajos, igazgató. J^gyíjázi élet. A b.-somogyi ev. ref. egyházmegye közgyűlése(Vége.) N.-Dobszába — Schmidt Béla csertői; Szent-Benedekre — Józanágh Zsigmond ott működő helyettes; Szabásra — Nagy Najos kis-tamási; Csokonyába — Farkas Károly bokodi s. tanító, Il-od tanítónak ; Eddére — Nagy Imre ó.-kónyíi; Csertőre — Mándy Bertalan m.-atádi; r.szentkirályra — Gaál István b.-gyomai; Kis-Asszondra — Barthalus András kolozsvári kollégiumi tanító; Csökölybe — Vajda Géza végzett képezdész ; Gígébe — Vámos Lajos kis-kovácsi tanító; N.-Bajomba — Fekete István végzett képezdész II. tanítónak, választattak meg. Jövőre nézve biztató azon körülmény, hogy ez évben 3 tanító választatott meg — az egyházmegyénk kebelén kívül levő tanítók közül. Ez azt mutatja, hogy egyházmegyénkben a tanitófizetések legnagyobb részben rendezve vannak és a 400 frt minimum fizetés minden gyülekezetben meg van. A tanítói választásokkal kapcsolatban indítvány tétetett, hogy mivel egyházmegyénkben sok a preoráns tanító állomás és így ott a tanító nemcsak tanít, hanem egyúttal prédikál is s a tanító választási törvény azt figyelmen kívül hagyja, kéressék meg a főtiszt, egyházkerület, miszerint a lelkészválasztási törv. 209 §-át pótlólag vegye fel a tanító választásokról szóló törvénybe, vagyis hogy a gyülekezet meghallgathatja-e szolgálati helyén kívül az illetőt — akár a megüresedett gyülekezetben, akár ezzel szomszédos gyülekezetben — avagy nem ? Mert az egyik gyülekezet meghívta — az iskolaszék által ajánlott tanítókat, hogy prédikáljanak és kettő meg is jelent és prédikált. A közgyűlés ez| indítványt elfogadta és jegyzőkönyvi kivonatban érdemleges elintézés végett a főtiszt, egyházkerületre felterjesztette. A midőn a segélykérvények kiadattak a bizottságnak véleményes jelentéstétel végett — esperes ur indítványozta, hogy tekintettel arra, miszerint ilyen nagy — 80 egyházból álló egyházmegyében oly sok a segélykérő egyház és lelkész, hogy a gyűlésnek ideje alatt a kérvényeket tüzetesen átvizsgálni alig lehetséges — mondja ki a közgyűlés, hogy a segélykérvények a gyűlés tartása előtt jóval adassanak be és a gyűlésig a bizottság vizsgálja át és mint bevégzett dolog terjesztessék a közgyűlés elbírálása alá. A közgyűlés az indítványt elfogadta és kimondotta »
